A program homlokterébe két délvidéki szerző, próza-, vers és drámaíró  szerkesztői munkája került. Beszédes elmondta, a Zenta anagrammáját névként viselő zEtna kiadó és webmagazin 1999-ben, halottak napján indult. A dátumnak szimbolikus jelentőséget tulajdonít; az élet él és élni akar alapon a lezárult korszak ugyanakkor egy új kezdetét is jelenti.

Első ízben elektronikus könyvtár létrehozását tűzték ki célul a Symposion megszűnése után, majd a kezdeményezés a társadalmi-politikai és finanszírozási gondok ellenére elektronikus folyóirattá nőtte ki magát, melynek sikerességét az is jelzi, hogy 2002-re hatvanhét nyomtatott kötetet eredményezett a határokon is átlépő írói együttműködés.



Beszédes szerint ez azt is jelenti, hogy az elektronikus kultúra térhódítása nem szorítja ki a nyomtatott sajtót, mind az on- mind az offline megjelenést elengedhetetlennek tartja, ezért digitális kötettel ő is jelentkezett. Mint mondta, az olvasottság a jól szervezett rendszeren múlik, a gyors terjedés és a könnyű hozzáférhetőség széleskörűen képes bevonni az olvasókat, ebből a szempontból viszont lényeges kérdés a kereskedelmi szempont dominanciája a könyv mint árucikk kezelése, kezelhetősége. Megemlítette, hogy a terjesztést a vajdaságiak esetében nehezíti a könyvek vámkötelessége, ez elsősorban a kiskiadók és öntevékeny csoportok számára okoz nehézséget.

Veszelka ezután a Sikoly című folyóirat elnevezéséről kérdezte Sándor Zoltánt. A látszat ellenére nincs köze a Munch képhez, valamint csak véletlen egybeesés, hogy épp a lap induláskor lopták el a festményt. Úgy fogalmazta meg Sándor Zoltán, a Sikoly szerény próbálkozás azok számára, akik ki akarnak törni az elefántcsonttoronyból.

A kezdetekről a szerkesztő elmondta, a szintén muzslai Sziveri János halála után két évvel, a délszláv háború idején hozták létre Sziveri János Művészeti Színpad szervezetet, amely egyfelől a költő emlékének megőrzését, másfelől a fiatal tehetségek lehetőségeinek bővítését tűzte ki célul 1992-93 körül. Eleinte vers- és esszépályázatokat írtak ki, a pályamunkákból antológiát is válogattak, hozzátette, az akkori díjazottak közül mára már sokan saját kötettel is rendelkeznek. Az eredményes működés következtében döntötték el, hogy egy folyóirat keretén belül ebben a szellemi közegben folytatják a munkát.

Veszelka a lap sokszínűségét hangsúlyozta, mint kiderült, a szerkezeti koncepció három pillére támaszkodik, egyszerre igyekszik regionális, nemzeti és globális lenni. Határon innen és túl is jelennek meg magyar szerzőktől művek, felvidéki erdélyi, magyarországi, de még amerikaiak is, emellett többek között szlovák, román, horvát, szerb, belga sőt flamand szövegeket is közölnek, a fordítói tevékenységek közül Kertes Gáborét emelte ki, aki a latin-amerikai irodalomért felel. A helyi értékeknek ugyanolyan mértékben biztosít teret a szerkesztőség, Tóth Béla költő, képzőművész emlékének szentelt számot említette példaként.

Sándor Zoltán kitért arra, hogy Sikoly szerkesztésén túl, Szabadkán a Magyar Szó munkatársaként dolgozik, de továbbra is alkot szépirodalmi műveket, amelyekben a falusi létet, kilencvenes évek társadalompolitikai hátterét, az ember világbavetettségét dolgozza fel.

Beszédes hangsúlyozta, a Symposion utáni hiány, ugyanakkor a fennmaradó irodalmi igény szervesen hozzájárul mindkét orgánum működéséhez, annak ellenére, hogy a szerveződés a délszláv háború alatt illetve után kezdődött.