PRAE.HU: Adott egy sikeres kulturális folyóirat, amely nemcsak a Székelyföldön tart számot érdeklődésre. Mik voltak az előzmények?

A folyóirat Ferenczes István költő, író kezdeményezésére jött létre 1997-ben – ő volt egyébként az első főszerkesztő is –, Kolumbán Gábor, az akkori Hargita megyei tanácselnök pedig felkarolta a kezdeményezést. 1997 októberében jelent meg az első szám, és már akkor kulturális folyóiratnak indult, mivel a kollégák úgy gondolták, hogy kimondottan irodalmi folyóiratból Erdélyben már van éppen elég, legyen egy folyóirat, amely a székelység múltjával jelenével, esetleg jövőjével fog foglalkozni. Nálunk megjelenik irodalom, történelmi írások, néprajz, színház, levéltári anyagok, filozófia és még sorolhatnám.

PRAE.HU: Mennyire kiterjedt a szerzőtáborotok?

Az induláskor éppen ez volt az egyik fő probléma, hogy lesz-e annyi jó kézirat, amivel havonta meg lehet tölteni egy 200 oldalas folyóiratot, most viszont ott tartunk, hogy szinte egy évet is kell várnia egy szerzőnek, amíg közlésre kerül az elküldött kézirata. Ez főleg a szépirodalomra vonatkozik, hiszen ez a rovatunk, mint mondtam, már csak szűk kis szelete a lapnak, 35-40oldal lapszámonként. Kialakult a szerzőgárdánk, és ez a társaság egyre bővül fiatalokkal is.

PRAE.HU: Gondolom azért is kaptok ilyen sok kéziratot, mert hiánypótló kezdeményezés volt a Székelyföldön egy ilyen általános kulturális folyóirat beindítása.

Talán nem az én tisztem ezt megítélni, hiszen úgy tűnhet, hogy dicsérem magam. Ha azt mondom, hogy majd’ ezer előfizetőnk van, 1600 példányban jelenik meg a lap, és az hónapról-hónapra el is fogy, akkor azt kell mondanom, hogy igen, hiánypótló a lap. Talán 2009 májusában értük el a csúcsot, akkor köszöntöttük egy külön lapszámmal a 80 éves Kányádi Sándort, ez a lapszám 3200 példányban fogyott el.

PRAE.HU Nemcsak az anyaországban, de még Amerikában is vannak előfizetőitek. Szerinted az egyszerű cím hozzájárul ehhez a népszarűséghez? Hiszen ha valaki a Székelyföldre kíváncsi, kézenfekvő, hogy a Székelyföld című lapot rendeli meg.

Valóban azt kell mondanom, hogy a névválasztás is szerencsés volt. A fiúk sokat gondolkodtak, hogy mi legyen, többek között a Hóhatár is felmerült javaslatként, ez kicsit cifrább, bonyolultabb. Úgy tűnik, még mindig van egyfajta romantikája a Székelyföld névnek, és a romantikát itt nem negatív értelemben mondom. Aki kíváncsi arra, hogy mi történt, mi történik nálunkfelé, az reményeink szerint a Székelyföldből is tájékozódhat.

PRAE.HU: Mit emelnél ki a következő lapszámotokból?

A júliusi lapszámból feltétlenül kiemelendő a Pályám emlékezete rovatból Ferenczes István nagyinterjúja Vári Attilával, az interjú is olyan egyébként mint Vári Attila írásai általában, pompás anyag lett mindenképpen. Ezen kívül Sántha Attilának jelent meg egy provokatív tanulmánya, azt járja körül, hogy mi köze van a vasorrú bábának a bábákhoz, Babba Máriához, nyelvészkedik egy kicsit a maga furcsa módján. Ő lesz különben a júliusi meghívottunk, tudniillik minden hónapban bemutatjuk az aktuális lapszámot egy meghívott szerző jelenlétében. Július végén Sátha lesz ez a meghívott, ő fogja elmondni, hogy mire gondolt, és lehet majd vele veszekedni.

Fotó: Fodor Enikő