„A második világháború utáni időszak épületeit sokáig nem tekintették a kulturális örökség részének. Legkorábban a Nyiri István által tervezett budapesti Erzsébet téri autóbuszpályaudvart nyilvánították műemlékké 1977-ben. Időközben az ötvenes-hatvanas, sőt akár a hetvenes évek építészetének emlékei – főképp funkcióváltozás miatt – veszélyeztetett helyzetbe kerültek, radikális átépítés vagy bontás áldozatául estek. A hazai műemlékvédelemben a fordulópont a 2000. év körül következett be: akkor vált műemlékké a Magyar Építőipari Munkások Országos Szövetségének székháza, majd a ferihegyi repülőtér I. terminálja és a Szinkronműterem. Az épületek többségét a közelmúltban újították fel vagy rehabilitációjuk elkezdődött…” – írják a szerzők (Branczik Márta, Fehérvári Zoltán, Hajdú Virág, Prakfalvi Endre) kötetük rövid leírásában, amit a könybemutató alkalmából Dr. Lővei Pál, a Műemléki Tudományos Intézet osztályvezetője ismertetett.

A könyvbemutató után dr. Palla Dénes, az egykori Győri Tervező Vállalat gépészmérnöke régi emlékeket felelevenítő beszédével nyitotta meg a kiállítást, ahol a megjelentek 80%-a vélhetően a szóban forgó korszakban tervezett.

Az 1948-ban kezdődött államosítási folyamat részeként először a kivitelező vállalatok, majd kicsivel később a tervező irodák kerültek állami kézbe. Elsőként a MATI és a VÁTI alakult meg Budapesten, majd a VÁTI vidéki szervezeteként jött létre egy soproni és egy győri tervező iroda 1950. szeptember 1-jén. Az Építésügyi Minisztérium Hegedűs Ernőt nevezte ki az iroda igazgatójának, akire kollegája, Palla Dénes, mint rendkívüli adottságokkal rendelkező szakemberre és vezetőre emlékezett.

Az iroda működésének első éveiben a munkák többségét a Budapesti „anyacégtől” lehullott feladatok adták, majd a vállalat jelentős fejlődésnek indult, egyre nagyobb és egyre több tervezési feladatot teljesítve. Az indulásakor együtt 58 főt foglalkoztató 2 iroda – a győri és a soproni – 1958-ban már 180 fős létszámmal működött.

A tömeges lakásépítések megindulásával a Győri Tervező Vállalat feladatai is tömegessé váltak, miközben az ipari építkezés is jelentősen fokozódott. Az 1960-70-es éveket elsősorban az ipari épület-tervezés jellemezte, a dolgozói létszám elérte a 480 főt, ami felfoghatatlan egy mai építésziroda méreteihez képest. Az iroda fő profilját a kenyérgyár, az autószervíz, gyárépületek és sátorszerekzetek tervezése adta (RÁBA, Csepel-Autógyár, IKARUS, Ganz-MÁVAG tervezése).

Az országos komplex autószervíz tervezési feladat mellé betársult a sátor-program. A sátor-program keretében a győri GRABOPLAST-tal karöltve kifejlesztettek egy ponyvatechnológiát, segítségével raktárakat, pavilonokat, sportlétesítményeket lehetett lefedni. Palla Dénes elmondta: a technológiát ma is használják, többek között a 2006-os német labdarúgó-világbajnokságon több létesítmény lefedését biztosították így.

Az ezt követő évtizedek az újabb lakásépítési koncepciókról szóltak, a cég kifejlesztett egy saját épületváz-szerkezetet, és sikeresen alkalmazta. A temérdek lakás mellett ebben az időszakban több iskolát és a győri színházat is ők tervezték. A '80-as évektől megindult a lassú bomlás: egyre több tervező vált ki az egykori nagy vállalatból, hogy megalakítsa saját tervező irodáját. 45 év után a GYŐRITERV megszűnt.

A kiállítás fotói bemutatnak jónéhányat a ma már nem létező tervező vállalat épületeiből. Az összhatás nagyon változatos: nemcsak egykori képeket használtak, a szervezők igyekeztek új fotókat is készíteni az épületek mai állapotában, hiszen a többségük még mindig áll, ha a GYŐRITERV már nem is. „Az egész országban otthagytuk névjegyünket: lakások, lakótelepek, irodaházak, szállodák, üdülőszállók, sportlétesítmények, ipari üzemek, utak, hidak, közművek, jövőt alapozó fejlesztési tervek formájában. Hisszük, hogy munkáink túlélnek bennünket, azok biztosan, amelyek jó célt szolgálnak.”

A kiállítás megtekinthető 2007. február 20. – 2007. március 23. között a HAP Galériában
[a]http://www.hap.hu/galeria/[text]http://www.hap.hu/galeria/[/a]