1955. január 1.
Sáfrány Imre párizsi naplójából: "Boldog újévet, Párizs! Egyedül ülök a Champs-Elysées-n, egy pazar kávéházban. Elfeketéztem azt a néhány frankot, amit indulás előtt magamhoz vettem. Egyedül vagyok. Gondolatban hazaszálltam. Talán csak otthon gondolnak rám. Boldog újévet, szülőhazám! Idejövet egy feketeség hívott. Mondtam neki, hogy nekem éppen úgy nincs pénzem, mint neki. Mért nincs? – kérdezte. – Mért nincs neked, te csacsi? – kérdeztem vissza magyarul. Persze nem értette, és továbblépegetett. Itt sokat rajzoltam. Boldog újévet, kiáltja valaki a bárszéken. A párok megcsókolják egymást [...] Hazamegyek, és a szállodámban berúgok a hazai szilvóriumból. Nem lehet így józanul, egyedül [...] Hétfőn munkát kell valahol vállalnom. Az egyik bulváron találkoztam egy idősebb párral. Magyarul beszéltek. Egy magyar vendéglőshöz utasítottak. A vendéglő magyar pincére egy magyar képkereskedőhöz küldött. Majd hétfőn bekopogok ehhez a Monsieur A.-hoz [...] Még mindenki talált itt valamit, mondta a bácsi a sugárúton, maga is találni fog, de nem lesz könnyű."

Telefoninterjú Sinkó Ervinnel a Magyar Szóban: "A telefonkészülék üres szobában berregett. Első hívásunkra a kagylót nem emelte fel senki, az íróval csak az esti órákban sikerült telefonösszeköttetést teremteni Noviszád és Zágreb között. Sinkó Ervin Optimisták regénye nemrégiben jelent meg szerb-horvát nyelven, magyarul pedig első kötete került az olvasók kezébe, nagy regényének második, zárókötete most van nyomdában. Mint ismeretes, a regény a húszas években íródott, azonban sem Nyugaton, sem Keleten, a Szovjetunióban, a bürokrácia világában nem láthatott napvilágot. Erre kértünk magyarázatot az írótól a bennünket összekötő telefonhuzalon át. Regényem – mondta – csak éppen ebben a Jugoszláviában jelenhetett meg, amelynek szellemi légköre lehetővé tette, hogy olyan könyv lásson napvilágot, amely szabadon beszél politikai problémákról, amelyek elválaszthatatlanok az emberi problémáktól. És mert Jugoszlávia olyan ország, melyben elválaszthatatlanul egybeforr az emberi és a politikum, ezért jelenhetett meg a könyv csak nálunk".

A BOGARAS MADÁCH


25. Színház: M-A-D-Á-C-H (r. Iglódi István és Szigeti Károly, 1974)

1955. április 4.
Sinkó Ervin írta az ÚR* Irodalom és művészet című műsorában: "Arról beszéltem a minap, hogy Madách Imre drámai költeménye, Az ember tragédiája nem egy nagy költőnek, hanem egy bogaras műkedvelőnek a szellemi terméke és hogy az úri Magyarországnak kapóra jött a Madách pesszimizmusa – vagy ahogy nyakatekert magyar szóval ezt a fogalmat ’magyarítják’ – borúlátása. Hogy ezért fújták fel ezt a tipikus műkedvelői szellemi terméket örökbecsű költői alkotássá […] A költő, aki a világirodalom egyik legcsodálatosabb erejű mondatát, a mondatot: ’Az ember fáj a földnek’ – papírra vetette – s két felejthetetlen strófában minden strófa végén a rettenetes szót írta le, hogy ’Nincsen remény! Nincsen remény!’ – hűséget vallott a föld, az ember és a remény mellett épp azért, mert a vígasztalanságot hirdette, ezt az egyetlen lehetséges magatartást ott, ahol az ’Ember küzdj és bízva bízzál’-féle bölcsesség a belenyugvást, sötétséggel mint egyetlen lehetséges állapottal való megalkuvást, az államfenntartó konstruktív bölcsességet hirdette. A kiáltásban: ’Nincsen remény!’ – bennefoglaltatik a követelés, annak az örömnek a követelése, mely a IX. szimfóniának a himnikus befejezése".

 SZOKNYÁBAN TORNÁZNAK KUPUSZINÁN


Kupuszinai palóc menyecskék (2011)

1955. április 8.
Vlah János az ÚR Ifjúság és technika című műsorában arról tudósított, hogy "A hosszú szoknyaviselet gátolja a kupuszinai lányokat, hogy részt vegyenek a Partizán egyesület munkájában. Tavaly november 29-én a testedző egyesület bemutatta félévi munkaeredményét. Tetszett is a szülőknek, amikor látták, hogy gyermekük milyen szép tornákat tud. Ezután már azok a szülők is kezdték varrogatni fiuknak a tornanadrágot, akiknek eleinte téves felfogásuk volt a Partizán egyesületről. Igen nehezen tört meg a jég, de mégis megtört. A fiúk részéről ma már nincs akadály Kupuszinán és az egyesületnek több mint 50 aktív férfi tagja van. Ellenben a lányok még mindig idegenkednek a tornától, illetve nem is idegenkednek, sőt sokan szeretnének is a gerendán, a nyújtón és más szeren csipeszkedni, ha a szülők közbe nem szólnának. – Nem kap a lányod férjet, ha kivetkőzik ’tunikába’. Mit is szólna a falu, ha alsónadrágban látnák a lányod… – mondogatják egymásnak a szomszédasszonyok. Meg kell említenünk, hogy ezek a lányok még a kötelező iskolai tornaórákon is hosszú szoknyában tornáznak. Mégis akadt kilenc bátor szülő, aki a gyúnyolódás ellenére is beleegyezett, hogy tizenkét éves lányuk magára vegye a tornaruhát és eljárjon a Partizánba. Ezek a lányok valószínűleg a Dunán sem fürdenek többé hosszú szoknyában vagy kombinéban mint kortársaik és e ’bűnük’ ellenére is biztosan kapnak majd férjet."

ŐSZINTE SAJNÁLATUNK


Kádár és Hruscsov a Fradi-indulóra mulat (1955)

1955. május 26.
Szovjet állami küldöttség érkezett Belgrádba. A repülőtéren mondott beszédében Hruscsov kijelentette: "Őszintén sajnáljuk mindazt, ami történt és határozottan szakítunk mindazzal, ami ebben az időszakban felhalmozódott. Részünkről ide soroljuk azt a provokátori szerepet is, amit a nép most leleplezett ellenségei, Berija, Abakumov és mások játszottak [...] Teljes mértékben megértjük Jugoszláviának azt a törekvését, hogy mind nyugaton, mind keleten fejlessze viszonyait minden országgal. Úgy véljük, hogy az országaink közötti kapcsolat erősítése hozzájárul az összes ország közötti viszonyok javításához, függetlenül azok társadalmi berendezésétől, és megszilárdítja az általános békét. A Legfelső Szovjet Prezídiuma, a Szovjetunió kormánya és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megbízta küldöttségünket, hogy testvéri légkörben vitassunk meg Önökkel minden arra érett kérdést. Mi, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a nagy Lenin által létrehozott pártnak a képviselői kívánatosnak tartjuk a pártjaink közötti kölcsönös bizalom megteremtését is. A legszilárdabb kapcsolatok azon országok népei között jönnek létre, amelyek vezető erejét a marxizmus-leninizmus tanításán alapuló pártok képezik". A szovjet küldöttség meglepetésére Tito nem mondott válaszbeszédet, hanem intett, hogy a küldöttségek induljanak el a gépkocsik felé. A New York Times Szovjet Canossa címmel megjegyezte: "A találkozó Tito marsall hatalmas személyes győzelme".

 A KÓRÓGYI NAGYOTTMONDÓ


Batár Zsolt Botond: Kórógyi porta (2012)

1955. augusztus 20.
A kórógyi szövetkezeti otthonban megünnepelték a Sztárai Mihály protestáns prédikátor által alapított helyi iskola 400. évfordulóját Az esemény kapcsán készült riportjában Steinitz Tibor így írt: "Kismartin kórógyi lakos udvarában ülve hallottuk, hogy a falu egyik öregembere (egyébként hirneves mesemondó és egyben tréfás ember is) komoly néprajzkutatóknak amugy találomra mondott el sok dolgot, csakhogy megszabaduljon teméntelen fárasztó kérdésüktől. A kórógyiak szégyenlik is egy kicsit, hogy amolyan elmaradottaknak tekintik őket, és nem akarnak muzeális tárgyak lenni. Tanulni vágyó emberek. Mindezzel nem azt kivánjuk mondani, hogy feledkezzünk meg a néprajzkutatásról és bélyegezzük meg azokat, akik Kórógyon nyelvészkednek. Inkább azt állítjuk, hogy valóban hozzáőrtő tudós emberek menjenek és tanulmányozzák alaposan a Kórógyon lévő értékeket. Jegyezzék fel azt a tudományt az utókor számára, de nézzünk már Kórógyra mai szemmel és fejlesszük a termelést és a müveltséget, vagy legalább is járuljunk hozzá."

ONTARIO FARKASAI*


Bada Dada: Emlékezés (1986)

1955. október 1.
Az ÚR Ifjúság és technika című műsora így írt az Újvidék magyarlakta részében, a Telepen uralkodó állapotokról: "Egy évvel ezelőtt amikor napilapjaink a Telepről és a telepi ifjúságról írtak, szenzációs címeket olvashattunk: ’Az összevert ifjút kórházba szállították’, ’A telepi szurkálók rémuralma’, ’A Telepen fékevesztett ifjak bandája garázdálkodik’, ’A Sárga Lepke és a Fekete Légió bandák a bíróság előtt’ és így tovább. A helyzet valóban annyira elfajult már, hogy a kilengések legtöbb okozóját be kellett börtönözni. Akkor, a fékevesztett erőszakoskodók ellentéteként, fellépett a Népi Ifjúság telepi szervezete, amely a napokban tartotta meg rendes évi értekezletét. Ha tekintetbe vesszük azokat a körülményeket, amelyek közepet-te ez a szervezet létesült, megállapíthatjuk, hogy jelentős eredményeket ért el. Valóban, kultúrmunkára beszervezni az ifjúságot ott, ahol a verekedésen kívül semmit nem szoktak megszervezni; tánciskolát létesíteni és táncmulatságokat rendezni, úgy, hogy azok valóban a fiatalok szórakozásai legyenek, s még hozzá ott, ahol minden táncmulatság verekedéssel szokott végződni – olyan siker, amit nem szabad lebecsülni."

* Vukovi sa Ontarija = Bada Dada (1963-2006) versének címe, aki 18 év múlva maga is "telepi titán" lesz.

MAGYAR ÉLETJEL


Berek Kati és Raczy Lajos az Életjelben (1954)

1955. október 2.
Az ÚR Filmhíradó című, újonnan indított műsora közölte Vitko Musek ismertetőjét arról, hogy "a ljubljanai Vesna filmkölcsönző vállalat három újabb magyar filmet választott ki, hogy bemutathassa a jugoszláv filmbarátoknak a korszerű magyar filmet. Ezek: a Liliomfi (r. Makk Károly) és a Fel a fejjel (r. Keleti Márton) című kitűnő színes filmvígjátékok, valamint az Életjel (r. Fábri Zoltán) című lélektanilag érdekes és megrázó mű [...] A három magyar film biztosan szórakoztató esemény lesz filmkedvelőink számára. Láthatjuk majd, hogy a mai magyar film határozott léptekkel halad azon az úton, amelyet a háború előtti magyar film tört magának".

 KÖSZÖNJÜK, ADDIG SE


Dr. Munk Artur életrajza (1956)

1955. december 7.
Szabadkán Munk Artur-emlékestet szerveztek az elhunyt író emlékére, aki a szegények orvosa volt Szuboticán és hajóorvos a messzi tengereken. A húszas évek végén és a harmincas évek elején a legnagyobb sikert elért könyveket írta: A nagy káder (1930), Hinterland (1933). Köszönöm, addig is... c. regényes életrajzát posztumusz adják ki Noviszádon.

 IDŐSZERŰ KÖNYVEK ÉS IDŐSZAKI KIADVÁNYOK


Toto kártyanaptár-1 (1955)

Az év folyamán megjelent könyvek:

Vajdasági magyar szerzők magyarul: Herceg János: Anna búcsúja (regény), Majtényi Mihály: Bige Jóska házassága (regény), Sinkó Ervin: Optimisták II. (történelmi regény 1918-19-ből), Sulhóf József: Varázsvessző (regény), Urbán János: Álmok a Tiszánál (versek).

Vajdasági magyar szerzők fordításban: Debreczeni József: Neverovatno leto (Hihetetlen nyár. Ford. Eugen Ormay), Herceg János: Anin oproštaj (Anna búcsúja. Ford. Eugen Ormay), Sinkó Ervin: Roman jednog romana (Egy regény regénye).

Délszláv szerzők magyar fordításban: A sárkány meg a királyfi. Délszláv népmesék (Jugoslovenske narodne pripovetke. Ford. Csuka Zoltán), Cankar, Ivan: Jernej szolgalegény igazsága (Hlapec Jernej in njegova pravica); A szegénysoron (Na klancu. Ford. Pável Ágoston), Ćopić, Branko: Kispajtások a Kilimandzsárón (Put na Kilimandžaro. Ford. Gál László), Diklić, Arsen: Eső (Kiša. Ford. Hornyik János), Barković, Josip: Pećo pionírosztaga és Oblak , Danko: Az ötágú csillag (Ford. Bodrits István).

Magyar szerzők délszláv fordításban: Jókai Mór: Zlatan čovek (Az aranyember), Molnár Ferenc: Decata od Pavlovata ulica (A Pál utcai fiúk) és Zeleni husar (A zöld huszár), Očarljiva Ilonka – Narodne pripovetke (Szép Ilonka – népmesék), Zajček zvonček – Narodne pripovetke (A nyuszi csengettyűje – népmesék), Zilahy Lajos: Kad duša zamire (A lélek kialszik) és Voda nešto nosi (Valamit visz a víz).
 

Toto kártyanaptár-2 (1955)

Az év folyamán megjelent magyar nyelvű időszaki kiadványok
száma és átlagos példányszáma: 7 (86.000); Dolgozók (10.000), 7 Nap (16.500), Híd (1.000), Jó Pajtás (18.000), Képes Ifjúság (4.000), Magyar Szó (17.000), Mézeskalács (16.000).

Szabadkán Mácsay István kiadásában és szerkesztésében megjelent a Visszhang című irodalmi, művészeti lap első száma.

* ÚR = Újvidéki Rádió