"...aki próbálta már, az tudja, hogy kilencven perc alatt nem csak a létezésről, hitről, filozófiáról lehet nagyon sokat tanulni a fekete salakon vagy zöld füvön, hanem az irodalomról és a történetírásról is. Mint ahogyan olvasás közben is focizik az ember..." - áll Az utolsó meccs fülszövegében. Kőrösi Zoltán kötetét az Ezüst cipő című fejezettel és Bach Máté bemutatón készült fotóival ajánljuk.

Mészáros Sándor, Burger Barna és Lakat T. Károly

Ezüst cipő

 

Sportszerető körökben közismert, hogy Burger Béla sportfotográfusnak egyetlen nagy szenvedélye volt a labdarúgás fényképezésén belül: Fazekas Laci.

A Kapa.

Így megy ez az igazi gyűjtőknél: előbb-utóbb elérkezik a pillanat, amikor a megannyi kihíváshoz képest megtalálják azt az alakot, azt a mozdulatot, azt a tárgyat, amiben téveszthetetlenül felismerik vagy önmagukat, vagy azt a jobbik felüket, amivel mind gyakrabban szeretnének találkozni. Burger mindezt Fazekas Laciban találta meg, s mivel az idő tájt a Népsportnak, majd később a Képes Sportnak is dolgozott, az ezerkilencszázhatvanhetes bajnokságtól megkapó részletességgel dokumentálta a csatár pályafutását. Mint elmondta, hogy miként a fotográfiában is a pillanat rögzítésének lehetősége, egy-egy részlet felnagyítása, megmutatása, a máskülönben oly megfoghatatlan idő keretbe zárása ragadta meg, úgy a zseniális csatár mozgásában is a kiszámíthatatlanság, a szabadság és ehhez képest a törvényszerűségek kikerülhetetlenségének költői ellentmondása, és persze együttélése nyűgözte le őt. Másképpen mondva: a futballpálya mészcsíkokkal felrajzolt határvonalait, a labdarúgás szigorú szabályrendszerét, a lesszabályt és a taktikai formációkat bízvást tekintheti bárki épp olyan törvényeknek, mint a klasszikus szonettek formai kötöttségeit, a sorok számát, szótagszámot és ritmusképletet. A kérdés nyilván az, hogy ezen szabályok közt egy igazi művész miként képes a rögtönzés és az ösztönös tudás, a tanulás és a gyakorlás kettősségében kivételeset alkotni.

Márpedig Fazekas Laci ilyen költő volt.

A labdarúgás legnagyobb szonettmestere.
Fazekas Laci, azaz Kapa, akinek a nyakában olyan aranylánc lógott, hogy még a ráakasztott penge is aranyból volt.

 

Kőrösi Zoltán

Azt persze mindenki tudja, hogy Fazekas Laci az Újpesti Dózsában kezdett futballozni, még ezerkilencszázhatvanötben. Tizennyolc évesen mutatkozott be a felnőttek között, és az első bajnokiján, a kettő-kettes döntetlenre végződő Újpest-Dorog mérkőzésen rögtön gólt is szerzett. Az sem titok, hogy a következő év novemberében, a Dunaújvárosi Kohász elleni meccsen állt össze először a legendás Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó csatársor, amely minden idők egyik legjobb magyar támadó ötösfogata volt, és csaknem fél évtizeden át, Göröcs sérüléséig ontotta a gólokat. És hogy aztán meg a hetvenes évek második felében Fazekas Törőcsik Andrással és Fekete Lászlóval alkotott remek csatártriót.

Sőt, még azt is tudja mindenki, hogy Fazekas Laci másfél évtizeden keresztül, összesen négyszáznyolc magyar bajnoki mérkőzésen lépett pályára, kilencszer nyert bajnoki címet a Dózsával, ebből hetet egymás után, négyszer volt ezüstérmes, kétszer bronzérmes. Mégis csak huszonkilenc évesen lett először gólkirály, amikor a hetvenöt-hetvenhatos szezonban tizenkilenc találattal volt első. Ebben az esztendőben ráadásul a Népstadionban, a legendás Dózsa-Fradi nyolc-hármas találkozón öt gólt szerzett, a Népsporttól tízes osztályzatot kapott. Két év múltán huszonnégy találattal, majd a hetvenkilenc-nyolcvanas bajnokságban harminchat góllal nemcsak magyar gólkirály, hanem európai ezüstcipős is lett. (Valójában harminchét gólig jutott, ám a május hetedikén lejátszott Újpesti Dózsa-Pécsi VSK mérkőzésen a szabadrúgásból szerzett találatát érthetetlen módon Hüber Ádám öngóljának adták, mert a sorfalban álló pécsi játékoson megpattant a labda… Vigyék azt a gólt, ha akarják, úgyis rajta van a lajstromon.)
 

Burger Barna

Közismert az is, hogy Fazekas Laci a magyar válogatottban hatvannyolc május negyedikén játszott először, a Szovjetunió elleni itthoni, kettő-nullára győztes Eb-negyeddöntőben. Az Európa-bajnokság elődöntőjébe mégsem jutott be a csapat, hiszen odakint három-nullra kikaptunk, ellenben abban az évben a mexikói olimpián a miénk lett az aranyérem. Fazekas persze valamennyi mérkőzésen, így a bolgárok ellen négy-egyre megnyert döntőben is pályára lépett.

És azt is tudja mindenki, hogy az utolsó válogatott meccsét nyolcvanhárom március huszonhetedikén játszotta Luxemburgban, ahol Eb-selejtezőn hat-kettőre győztünk a házigazdák ellen. Ez volt Fazekas Laci kilencvenkettedik fellépése a nemzeti tizenegyben, a címeres mezben huszonnégyszer volt eredményes. A létező szocializmus idején Bálint László után ő volt a második olyan magyar labdarúgó, aki hivatalos engedéllyel mehetett külföldre futballozni. Harminchárom éves korában szerződött el Belgiumba, négy éven keresztül a Royal Antwerp, majd egy évig a St.Truiden labdarúgója volt, százöt bajnoki meccsen harmincnégy gólt szerzett.

Burger Béla szorgalmasan dokumentálta ezt a pályafutást, legalábbis annak itthoni részét, a fotográfusnak a csatárhoz fűződő kapcsolata azonban csak akkor keltette fel újra a közönség érdeklődését, amikor nagyjából a Fazekas Laci visszavonulása utáni évben különös fényképek tűntek fel a honi sportsajtóban. Sőt, ahogyan azt a későbbi vizsgálódások megállapították, ezek a fotográfiák már a nyolcvanas évek legelején, tehát Fazekas Laci Belgiumba költözése idején fel-felbukkantak, de akkor még, a suttogások és felvetések nem lépték túl a szerkesztőségi szobákat. Hozzáértők, reklamáló olvasói levelek persze már akkor is felhívták a figyelmet arra, hogy például a Népsport egyes illusztrációin, mondjuk az őszi Budapesti Honvéd-Tatabánya mérkőzésről készült fényképeken miként szerepelhet a közismerten Belgiumban futballozó, egykori Dózsás csatár. Márpedig eltéveszteni nemigen lehetett Fazekas Laci jellegzetes arcélét, tartását!

Hogyan kerülhetett a kispesti gyepre Fazekas Laci, miközben a hírek szerint éppen Antwerpenben rúgott gólt?

Nyolcvanöttől, amikor Fazekas Laci hivatalosan is visszavonult, egyre gyakrabban bukkantak fel az efféle érthetetlen fotók.

Egy Zalaegerszegen elkapott pillanatképen, a ZTE-Kaposvár meccsen Fazekas Laci éppen bedobáshoz készülődik.

Győr, ahol az ETO stadionjában a kispadon előrehajolva a cserék között figyel.

Szeged, ahol a kiesés ellen küzdő helyiek csatársorában ott van ő is, éppen jobb oldalról húz be a kapu felé.

Székesfehérvár, ahol a Pécs és a Videoton találkozóján Fazekas a két csapat között, a kezdőkörben áll, kissé előregörnyedve, és a labdán nyugtatja a lábát.

Hiszen az ott a Kapa, ez biztos.

Fényképek, képes tudósítások, amelyek mindegyikén ott szerepel Fazekas Laci.

Illetve a Vasas-Ferencváros meccsről készült fotóriportban például ő nem is volt látható, ellenben ott hevert a Fáy utcai stadion gyepén egy ezüst színű stopliscipő, a Nyilasi gólja utáni pillanatban, amikor a Fradi játékosai éppen boldogan ölelkeztek a gólörömben.

Amikor aztán a magyar labdarúgó válogatott ezerkilencszáznyolcvankilenc április negyedikén a Népstadionban, Svájc ellen játszott felkészülési mérkőzést, és mind a három magyar gól Burger Béla által készített fényképein, tehát Détári, Kovács Kálmán és Bognár találatánál is tisztán kivehető volt a felemelt karral, jellegzetes Fazekas Lacis tartásban ünneplő csatár, már nem lehetett eltussolni a botrányt. Immár nem csak a szerkesztőség, nem csak a figyelmesebb olvasók, de a szélesebb magyar futballkedvelő közönség is joggal kérdezte, hogyan kerül a képekre a hajdani Dózsás klasszis.

Burger előbb a Magyar Televízió Telesport című műsorában, majd a Népszabadság hasábjain nyilatkozott. Mint elmondta, hajdan ugyan maga is futballozott, mi több, labdarúgó szeretett volna lenni, de ma már úgy véli, egy-egy jól elkapott képből többet tudhat meg a labdarúgás természetéből, mint sokan mások a fényképezőgép nélkül végignézett meccsekből. És hogy éppen a maga nem sikerült labdarúgói pályafutásán, illetve a fényképek titkain gondolkodva értette meg, hogy az ember nem csak a jövőjét képzeli el, de a múltját is újra és újra álmodja.

Ami annyit tesz, hogy egyedül az a biztos, az a pillanat, amikor emlékezünk.

S nem tagadja, hogy bizonyos fényképekre odacsempészte Fazekas Lacit, akinél pontosabban senki nem tudná kifejezni a labdarúgás lényegét, ám mélyen hiszi, hogy ezzel a tettével nem csapott be senkit. Ellenkezőleg: csakis segített mindazoknak, akik a képeken a legfontosabb és legszebb sportág élvezetét keresik.

A hírek szerint a nagyobb botrány elkerülése végett a nyilatkozatok után Burger megsemmisítette a fényképeit. Talán ez volt az oka, talán más, de tény, hogy a később fel-felbukkanó Burger-fotográfiákat a gyűjtők egyre magasabb árakon becsülték, és sokak számára az úgynevezett lelepleződése éppen nem a fotográfus bukását, hanem a pályája csúcsát jelentette.

A Kapa, akit senkivel nem lehet összetéveszteni.

Olyan az élet, mint egy vastag aranylánc, lógnak róla a függők: aranyszín pengék.

Akárhogyan is volt, az utána következő magyar világbajnoki selejtező meccsek fotóin már nem bukkant fel Fazekas Laci.

Akárhogyan is volt, ezeken a találkozókon Magyarország már egyetlen győzelmet sem aratott.

Két vereség és három döntetlen után, a csoportjában nyolc ponttal harmadik lett a válogatott. Hetvennyolc, nyolcvankettő és nyolcvanhat után először estünk ki a selejtezőben.

Fotó: Bach Máté