bezár
 

irodalom

2012. 06. 17.
Egy képeslapot talált New Yorkban: The time is always now
Erlend Loe: Naiv.Szuper., Scolar, 2010., ford: Vaskó Ildikó
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Elfújta a nő, nem rossz, gondoltam, megveszem mindet, az egész sorozatot megveszem, mert az első tetszett. A címe. Ebben a sorrendben fogtam hozzá, először megvolt a nő. Jól szórakoztam, volt benne kicsike szerelem, pont annyi, hogy ne legyen terhes.

Például ilyenek: Magától értetődő volt számomra, hogy beleszeressek egy nőbe, aki ennyire meghitt kapcsolatba tud kerülni a modern technológiával. Aztán gondolkodtam, mit vigyek magammal egy olyan túrára, ahol tizennégy évesek, és csak fiúk, szám szerint huszonöten fogják végignézni, mit pakolok ki magam elé a buszban. Hogy mit vigyek, ami elég menő. Amitől leesik az álluk. Neonsárga borító, gerincen átívelő keresztnév, Erlend, fekete Loe, apró kis norvégminta csak az utalás kedvéért a jobb fölső sarokban, és a címe, a címe, az egyenesen király. Ezzel tuti, nem fogok beégni: Naiv. Szuper.

prae.hu

Debrecent elhagyva körülbelül az első benzinkútnál, a tizenötödik oldalon éreztem úgy, hogy közel a mikrofon, csak kipattintom a sofőr mellől, és felolvasom nekik, ezt hallaniuk kell: (…) nem csinálok szinte semmit. Az újságot lapozgatom, vagy fekszem a díványon, és csak úgy bámulok a levegőbe. Nincsenek terveim. Még mindig bennem van az az érzés, hogy minden olyan értelmetlen. Nem kifejezetten inspiráló. Teljesen visszavettem az iramot. Nullára. Felolvasom, hogy lássák, mennyire van ilyen, én meg mennyire megértem ezt, következésképp őket, jót fog tenni a kapcsolatunknak. Csak felírom egy cetlire, hogy 15., hátha jön még más is, és akkor majd egyben. A lap alján kiderül, van bennünk valami hasonló, a huszonötéves főhős srác és köztem: listákat írunk cetlikre. Ő például arról, hogy mivel rendelkezik, és mivel nem (utóbbival sikert aratnék: Tervek, Lelkesedés, Barátnő, Az az érzés, hogy a dolgok összefüggnek, és a végén minden jól alakul). Vagy miért volt annyira odáig kiskorában (Víz, Autók, teherautók, Labdák, Telefonok, stb.). A harmadik ilyen kiskoromban-lista után elhatároztam, miként Erlend mindenkivel, én is íratok ilyen listát a fiúkkal, egy tízeset, hátha nem tartják dedósnak (annak tartották), de előtte még megcsináltam az enyémet (Pezsgőpor, Limo, Maserati Bora, rózsaszín, Boglyák az udvaron, Pannibaba, Bőrövvel átkötött vulkánfíber koffer a padlásról, Tisza, Motoroslegó, Csupasz egerek, Szagos radír, Lányok könyve).


Egyszer csak fölbukkan egy kissrác, egy még kisebb srác, Børre, és ha eddig kellemesen eldagonyáztunk a későkamasz, a felidézett kölyökkorban, most itt van egymás mellett a kettő: a fiúk beszélgetnek. Olyan filmesen megható az egész, ahogy egy piros bicajról értekeznek, és arról, miért kell föltétlen használni bukósisakot. Még van pár ilyen rész, vásárolnak együtt, találnak kiragasztva – mi mást? – egy szép papírcetlit egy Jessica nevű lány eladó cuccairól, többek között Sampon, henna, Power Rangers-képek dobozban, Sam-kacsás persely ezeket be is szerzik tőle összesen 35 koronáért. Meg kinéznek egy Volvót. Közben persze fölmerülnek komoly dolgok, mint az idő, a perspektíva, az élet. Az élet annyira komoly. Föl is sorolja a hozzávalóit, miből áll egy 70 kilós ember (pl. 2200 gyufához elegendő foszfor), és elmesél egy kísérletet, hogy megpróbálták ezt mind egy edényben összekeverni, pálcikával megkavarták, hátha lesz belőle élet, de nem lett.

Gyimesközéplokon A kutya című fejezetnél néztem az út szélét, hátha látok egy kutyát, egy fura kutyát, vagy akármilyet, amiről lehet beszélni, felkiáltani, hogy ni, egy kutya, hozzá valami székely duma, és akkor most felolvasok innen egy részt, hogy röhögjetek. A New York-sztorit másként elég nehéz lett volna ebbe a környezetbe adaptálni. Kutya nem volt, én viszont átfutottam még néhányszor, hogy lehet egy sima kutyaszaratást így, sőt hogy lehet onnan meg egy fél mondattal eljutni oda, hogy Boldogulok én valaha is az életben? Itt aztán bedobtam a gépágyút, hadd szóljon, vegyék már észre, ha eddig nem tűnt volna föl nekik a matchboxsárga borító. Hátulról támadtam, jól kellett fülelnem, máris megvolt az aktualitás, huszonöt fiú között bármikor: Barátnők. Az osztályfőnök hívott ki egy fiút a mikrofonhoz, majd az fölolvassa, olvasta is Zeteváraljáig, de még csak nem is ímmel-ámmal, A nálam kevésbé szimpatikus embereknek is van barátnőjük. A hülyéknek is van barátnőjük. (…) Óriási különbség van aközött, hogy az ember hülye vagy egyszerűen csak szerencsétlen. Amikor befejezte, úgy ment hátra, hogy azt mondta, most legalább megértettem, hogy van ez.

Egy kicsit azért berágtam Loe-ra. Húsz oldallal megrövidített, épp annyi kellett volna, hogy a könyv a rohadék szerpentinen kitartson, ne figyeljem a szakadékot a fenyőerdővel. Ez olyan, amikor dühös vagy valakire, közben meg imádod. New York, könyvtár, itt kezdődik a fejezet, a hajléktalannal, körülvéve a holmijaival, és Economic science-t olvas. A világ bonyolultabb, mint ahogy én gondolnám. A főhős a bátyja mellett ül a gép előtt, aki csúnya szavakat ír be, majd rákeres. Most épp egy nagyon ronda szót pötyög be. (…) Némelyikük igazán nagyon csúnya. Íme néhány közülük: és itt az ellopott húsz oldal, ami tulajdonképpen nincs ellopva. You searched for the keywords: pina. Pina A. Ambrosio, Pina Acevedo M. Ramon, és így tovább, lefényképezett számítógépes oldalak. Persze rákeresek én is a neten. Az A. Ambrosiora. A fax másolata a kötetben csak pár oldal, itt már megbékülök, a srác megtalálja az utcán, magához veszi ajándékként a nagyapjának: munkásoknak szóló utasítás, mely fákat kell kivágni, melyeket elültetni, Biztosan örülni fog neki, ha megtudja, New Yorkban is van, aki törődik a fákkal, és a bokrokkal. Amikor Chuck Palahniuk Altatója kerül ki elém – azt a bébi kombidresszen halálfejes borító miatt hoztam el – ketten jönnek oda hozzám, hogy mondjam már meg a narancssárgának a szerzőjét és a címét, fölírnák.

Nem ezt a könyvet kaptam, hogy írjak róla, hanem a Vegyesbolti csendes napokat, ezt pedig ugye megvettem. Most egyelőre azt kiváltom ezzel, mert amazzal spórolok a nyárra. Amikor kerülget a guta, meleg plusz a három gyerek, egyik öt, másik nyolc, harmadik tizennégy éves, és épp nyaralni készülünk. Elbújok, vadszőlőárnyék, párás üvegpohár, stangli, úgy olvasom. Kedves Angela és Helmut Bader! Háromgyerekes család vagyunk ( a gyerekek 5, 8 és 14 évesek). Szeretnénk a szünidőt Garmisch-Partenkirchenben eltölteni. A házukat egy weboldalon találtuk. Június 30-án érkeznénk, és augusztus 1-jéig maradnánk. Szabad a ház abban a hónapban (vagy nagyjából ebben az időszakban), és ha igen, mennyi a bérleti díja? Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel, Nina Telemann és családja.


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

Szerzők

-- Vécsei Rita Andrea --


További írások a rovatból

Juhász Tibor és Szálinger Balázs beszélgetése a Dantéban
Elisa Shua Dusapin Tél Szokcsóban című kötetéről
A Könyvfesztiválon Pierre Assouline-t kérdezték a Goncourt-díjról

Más művészeti ágakról

Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Hajdu Levente megnyitószövege a Kaján szisztémák című kiállításhoz
Hans Steinbichler: Egy egész élet
Ketten Lugosi Lugo László Fotónaplójáról (1978-1982) című műve kapcsán


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés