irodalom
2012. 06. 04.
Kun Miklós legújabb kötete Sztálin alkonyáról
Sztálin életének utolsó időszakáról írt könyvet Kun Miklós Széchenyi-díjas történész Sztálin alkonya címmel; az Unicus Kiadó által a 83. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett 550 oldalas kötet az 1930-as évek végétől tekinti át a szovjet diktátor tevékenységét.
"A történészi alaposság mellett egy krimiíró kvalitásai is felbukkannak Kun Miklós legújabb könyvében" - méltatta a kutató munkáját a hétfői budapesti kötetbemutatón a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
Mint Pálinkás József megjegyezte, a kötetből kiderül: nem csak régi korok történészei küzdenek a források felkutatásának nehézségével, Kun Miklós azonban a sztálini korszak számos szemtanúját, szereplőjét is megszólaltatja munkájában; természetesen több forrásból is ellenőrizve a magánközléseket.
Az MTA elnöke kiemelte a szerző által feltárt nagy mennyiségű levéltári anyagot, valamint a kötet gazdag képanyagát. Kun Miklós elmondta, a könyvben több mint 400 fotó kapott helyet, ebből 100 először publikált kép.
"Amikor egy-egy fejezetet elolvasunk belőle, örüljünk annak, hogy ez már a régmúlt történelem. Még ha egyesek ma is egy erős kezű birodalmi vezetőnek tüntetik fel Sztálint, az én felfogásom szerint egy beteg ember képe rajzolódik ki" - összegzett Pálinkás József.
Nem a Sztálin alkonya az első kötet, amelyben Kun Miklós a szovjet diktátor életútjával foglalkozik, azonban - mint mondta - mégsem volt könnyű számára a "történelem bugyraiba leereszkedni".
A történész emlékeztetett, Sztálin a 2. világháború alatt és után sokat változott: a negyvenes évek közepére a rendszertelen életmód, a kemény borfogyasztás és a sok éjszakázás kikezdte a diktátor egészségét.
Sztálinnak ráadásul a háború alatt tényleg sokat kellett dolgoznia, és egy ideig attól is rettegnie kellett, hogy birodalmának lakossága Hitlert felszabadítóként fogadja. Erre lett volna esély, de a németek nem éltek vele - idézte fel a kutató.
Sztálin utolsó időszakában elsősorban Berijára, Molotovra, Mikojanra és Malenkovra támaszkodott, élete végén azonban már őket is ki akarta végeztetni, és fiatalokat állítani a helyükre, akik között ő lehetett volna a "nagy öreg" - jegyezte meg Kun Miklós.
Hozzátette, a diktátor ekkorra már legyengült, évente négy-öt hónapot töltött szabadságon, végül már nem tudta végrehajtani utolsó tervét.
A Martonyi János külügyminiszter utószavával megjelent kötet csütörtöktől kapható a könyvesboltokban, illetve az Ünnepi Könyvhéten; a szerző a Vörösmarty téren dedikálni fogja művét.
Mint Pálinkás József megjegyezte, a kötetből kiderül: nem csak régi korok történészei küzdenek a források felkutatásának nehézségével, Kun Miklós azonban a sztálini korszak számos szemtanúját, szereplőjét is megszólaltatja munkájában; természetesen több forrásból is ellenőrizve a magánközléseket.
Az MTA elnöke kiemelte a szerző által feltárt nagy mennyiségű levéltári anyagot, valamint a kötet gazdag képanyagát. Kun Miklós elmondta, a könyvben több mint 400 fotó kapott helyet, ebből 100 először publikált kép.
"Amikor egy-egy fejezetet elolvasunk belőle, örüljünk annak, hogy ez már a régmúlt történelem. Még ha egyesek ma is egy erős kezű birodalmi vezetőnek tüntetik fel Sztálint, az én felfogásom szerint egy beteg ember képe rajzolódik ki" - összegzett Pálinkás József.
Nem a Sztálin alkonya az első kötet, amelyben Kun Miklós a szovjet diktátor életútjával foglalkozik, azonban - mint mondta - mégsem volt könnyű számára a "történelem bugyraiba leereszkedni".
A történész emlékeztetett, Sztálin a 2. világháború alatt és után sokat változott: a negyvenes évek közepére a rendszertelen életmód, a kemény borfogyasztás és a sok éjszakázás kikezdte a diktátor egészségét.
Sztálinnak ráadásul a háború alatt tényleg sokat kellett dolgoznia, és egy ideig attól is rettegnie kellett, hogy birodalmának lakossága Hitlert felszabadítóként fogadja. Erre lett volna esély, de a németek nem éltek vele - idézte fel a kutató.
Sztálin utolsó időszakában elsősorban Berijára, Molotovra, Mikojanra és Malenkovra támaszkodott, élete végén azonban már őket is ki akarta végeztetni, és fiatalokat állítani a helyükre, akik között ő lehetett volna a "nagy öreg" - jegyezte meg Kun Miklós.
Hozzátette, a diktátor ekkorra már legyengült, évente négy-öt hónapot töltött szabadságon, végül már nem tudta végrehajtani utolsó tervét.
A Martonyi János külügyminiszter utószavával megjelent kötet csütörtöktől kapható a könyvesboltokban, illetve az Ünnepi Könyvhéten; a szerző a Vörösmarty téren dedikálni fogja művét.
További írások a rovatból
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Más művészeti ágakról
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon