E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának köszöntője után Reményi József Tamás vette át a szót, aki rögtön egy nagy családi titkot fedett fel a közönség előtt: szegről-végről ugyan, de vérszerinti rokona Móricznak. Reményi szerint ez a napló nem pusztán könyv, lelet, kuriózum, hanem hihetetlenül izgalmas olvasmány is. Címe, borítója miatt a Palatinus a Könyvfesztiválon "meg is kapta a magáét": két hölgy a kötet kézbevétele után megállapította, a kiadók csak a botrányra hajtanak. Bár rejlik némi igazság ebben a mondatban, Kálmán Kata naplója jelen esetben tényleg más kategória.

Kincses Károly, Reményi József Tamás és Varga Katalin

Kálmán Kata szociofotós tehetsége környezetének pontos, objektív megfigyelésében, megjelenítésében rejlik. Naplója mintha képeinek magyarázata, aláírása lenne, ahol nyitottságáról, érzékenységéről írásos formában tesz tanúbizonyságot. A fotós tehetségének kibontakozása 1936 körülre tehető, mondja Reményi, majd hozzáteszi, fontos látni, nem önmagában az időpont érdekes, sokkal inkább annak felismerése, hogy ebben a helyzetben, időben kell elkezdenie naplót írni. A korszakot szétfeszítő politikai mozgalmak kellős közepébe csöppenünk, ahol a hétköznapi pillanatokba Kálmán Kata pontos leírásain keresztül nyerhetünk betekintést. Móricz személye, naplóbéli leírása megmutatja, milyen nehéz volt akkoriban helytállni, s hogy egy ilyen formátumú ember mi mellett, s mi ellen kellett, hogy felszólaljon, hogyan viselkedhetett szóban, s hogyan írásban.

A napló tartalmába való rövid betekintés után Varga Katalin a kéziratról, annak törtnetéről mesélt: a Hevesi Iván – Kálmán Kata házaspár 1997-es, kecskeméti kiállításakor került a PIM-be Kálmán Kata naplója, miután irodalmi műnek ítéltetett. Varga Katalin elmondása szerint a kézirat nagyon szép, keverednek a kézzel írott, s az A4-nél nagyobb, gépiratos oldalak, amelyek talán épp a sajtó alá rendezés szándékát mutatják. Kálmán Kata azonban vagy soha nem szánta rá magát igazán a kiadásra, vagy meggondolta magát, de tény, hogy nagy visszafogó erőt jelentett a kortársi ismeretség, a szereplők ismertsége, noha a naplók semmi sértő, netán kellemetlen gondolatot nem tartalmaznak. Móricz és Csibe történetét azonban igen hamar megismeri, hiszen férje, Hevesi Iván barátja volt az írónak, így Kálmán Kata előtt nem kellett szégyenkeznie, bátran elküldhette, s el is küldte maga helyett Csibéről fotókat készíteni. Ahogy azt írja is: "Móricz úgy használt engem, mint egy televíziót." Kálmán Kata bár törekedett Móricz érzéseinek megértésére, úgy tűnik, talán épp a helyzet lehetetlensége miatt csak idővel fedezte fel, hogy egy (úgy hiszem, gyakran vitatott) történelmi pillanat, románc szemtanúja.
 

Kincses Károly fotótörténész szerint a napló különlegessége abban áll, hogy Kálmán Kata valódi szűrőként, objektív közvetítőként van benne jelen. Erre pedig, mint mondja, a kor, s a kávéházi kultúra lehetőséget is biztosított, hiszen mindenki tudta ki, mikor, hol, mit iszik, eszik, kivel találkozik, milyen szokásai vannak. Varga Katalin meg is jegyzi, kikereste a kávéházakat, amiket Kálmán Kata naplójában említ; egytől egyig a Margit körúton találhatóak, ami szintén nem véletlen. Móricz ugyanis a Margit körúton vesz lakást lányának, Móricz Virágnak, s Leányfalura való kiköltözése után nála száll meg, amikor Budapestre látogat.

Reményi Csibe személyéről kezd beszélni: Kálmán Katának sem lehetet könnyű objektívnek maradnia egy kislánnyal szemben, akiről nem lehet tudni, mikor hazudik, s mikor mond igazat, s akivel kapcsolatban hol ellenszenvet, hol pedig szánalmat érez. Hozzáteszem, a Varga Katalin által felolvasott részletből (Csibe énektanárnál) nem is tűnt úgy, hogy mindig megőrzi az objektivitását.
 

Kincses Károly ezután Kálmán Kata életéről, Hevesivel kötött házasságáról mesél, Reményi József Tamás pedig a fotós karrier megrekedéséről, a Tiborc album sikere utáni visszhangtalanságról. Érdekes gondolata, hogy Kálmán Kata sikerei talán azért rekedtek meg, mert az emberek nem voltak képesek a másik emberrel való objektív szembenézésre.

A beszélgetésen természetesen még sok minden szóba került, így például Bartók és családjának fotózása, Kosztolányi és Móricz temetése, Hevesi és Kálmán Kata kapcsolata, ezekről talán érdemesebb a (nem botrány-)könyvből tájékozódni.

Fotó: Szőcs Petra