Dalolni muszáj, a legsötétebb korokban is – igaz, egyáltalán nem mindegy, hogy mit. A leköszönő ’52-es év slágereit tartalmazó Újévi album igencsak beszédes címei: Rákosi jár előttünk, Dal a népek egyetértéséről... A mindenkor legitim magyarnóta-jelleg persze marad, és bár akad valódi könnyűzene is, ezekben is van utalás a szocialista vívmányokra – például a Gyönyörű így este Budapest sem az este 8-kor elsötétedő csupa rom városról szól: egy épülő-szépülő metropolisz emelkedik ki belőle, leöntve azzal a glamúrral, amit ma országimázsnak hívunk. Hanem az év favoritja kétségkívül az Állami áruház, a szocreál musical – Kelecsényi László szavával: szocerett. A dalmű már a bemutatón csilláron lógós teltházat csinált – hisz az operett, az mégiscsak örök! Újévre kész a film is belőle, az addigra már slágerrá vált dalokkal. Köztük a levitézlett, ám átnevelődő kispolgár, Glauziusz bácsi által eldalolt önkritika. A Szenes Iván megszövegelte szégyenteli önvallomásból mélyen megérthetjük: hol zsarnokság van, ott tényleg, a buta operettlibrettóban is. De lehet, hogy a pestiek még a primitív didaktika ellenére is örültek, hogy végre viszontláthattak egy régivágású, cvikkeres jobb urat.   

Az Állami Áruházból lelkesen tekint a jövőbe Gábor Miklós, Kamillka és Latyi

GLAUZIUSZ BÁCSI DALA
Zene: Kerekes János
Szöveg: Szenes Iván
Előadó: Feleki Kamill

Sok éve ennek, jaj de régen, mondhatnám úgyis: hajdanán;
egy borzas kisfiút a képen, pont így becézett nagyapám;
és fűnek-fának elmesélte, hogy nálam nincsen szebb gyerek;
és dolgozott, sosem henyélve, hogy nála sokkal több legyek.

Ő életében hajlongott sokat,
és mást se tett, csak szolgált másokat.
És nyár és ősz, és tél jött, sok tavaszra,
de életének nem volt semmi haszna.
Sok gondja közt csak egy volt a remény,
hogy életem majd másként élem én.
A képem nézte és büszkén mondta rám:
te boldogabb leszel, kis unokám!

Hány évtized múlt el mögöttem, örömtelen és sótalan;
a kenyerem javát megettem, s csak tűrtem egyre szótalan;
hány aljas fráter rámkiáltott, hány semmi ember rángatott;
hogy untam azt a rossz világot, mit nagyapám énrám hagyott.

Én életemben hajlongtam sokat,
és szolgáltam csak egyre másokat.
És nyár és ősz és tél jött sok tavaszra,
s az életemnek nem volt semmi haszna.
Csak egyben bíztam, mint már annyian,
hogy boldogabb lesz lányom vagy fiam.
De tudva jól, a semmit kergetem,
csak szánni tudtam minden gyermeket.

És ha most egy kis képre nézek, sok régi dolgot szégyelek;
de egy kis büszkeséget érzek, s nem csak azért, mert szép gyerek;
de mert tudom, hogy két kezemmel, az ő jövőjét védhetem;
s hogy végre megtelt értelemmel, az életünk s az életem.

Ő mások előtt nem hajlong soha,
az ő élete nem lesz mostoha.
Mert nyár és ősz és tél jön sok tavaszra,
és életének egyre több a haszna.
Mert bizonyság már, nem csupán remény,
hogy szolga nem lesz ez a kis legény.
A képét nézve, büszkén mondja szám:
hogy ember lesz az én kis unokám! 
 

Ezzel a dallal tört be a zenébe a ska, korabeli nevén az atyjáról elnevezett "Rosco’s Rhythm". 

Rosco  2005-ös posztumusz CD-jének borítógrafikája

NO MORE DOGGIN’
Zene, szöveg, előadó: Rosco Gordon 

Honey, no more doggin', foolin' 'round with you
Honey, no more doggin', foolin' 'round with you
I'm gonna let'cha out baby, and that's what I've got to do

Well, told you all the straights and I made you fine
You spend my money on whiskey, beer and wine
No more doggin', foolin' 'round with you,
I'm gonna let'cha out baby, and that's what I've got to do

Well, ya told me that'cha love me and you told me a lie
Yes, I'll love you until the day I die
No more doggin', foolin' 'round with you
I gotta let'cha out, baby, and that's what I've got, oh yes

Well, ya know I love ya baby and I can't help myself
Yes, I'll love you until the day I die
No more doggin', foolin' 'round with you
I gotta let'cha out, baby, and that's what I've got to do
||: I gotta let'cha out, baby, and that's what I've got to do :||