A rendező módszere leginkább a francia újhullámos filmek rendezőire emlékeztet: amit látunk, színház a színházban, a szövegben tagadhatatlanul jelen levő önreflexivitás vizuálisan is testet ölt.

Az előadás elején csak az üres színpadot látjuk, de néhány pillanattal később már hatalmas a felfordulás: a vihar mintha a kulisszák mögött támadt volna, elszabadul a zsinórpadlás technikája, röpködnek a tartóelemek, díszletesek potyognak az égből, a hajóskapitány, egyben a műszak vezetője kocsisokat megszégyenítően ordít a hangosbemondóba. Mindenki Ö.I. feliratú pólót visel, később ők lesznek Ariel segítői is. Ugyan épített díszletet alig látunk (Bagossy Levente a díszlettervező), és a jelmezek is olyanok - ahogy az el is hangzik –, mintha egy angol használtruha-kerekedésből kukázták volna őket (Ignjatovic Kristina a jelmeztervező), a kellékeket olyan ötletességgel használják, hogy semmilyen hiányérzet nem marad bennünk. A forgószínpad külső karéja gyakran mozog, utaztatja a szereplőket, a játék nagy része is ide koncentrálódik. A kulisszákat mintha hátulról dobták volna össze: Prospero palástja egy kopott színházi függöny, Alonso koronája papírmasé – minden pillanatban szembesítenek vele, hogy, amit látunk, színház. Többször halljuk az ügyelő hangját, előttünk tologatják az elemeket, a háttéremberek szinte végig jelen vannak, be-beszólnak a szereplőknek, a végén szöveget is kapnak (ugyanezt láthattuk a János királyban is, csak itt még hangsúlyosabb, szervesebb részét képezik az előadásnak). Amatőrnek tűnhet, mégis végtelenül profi, mert szerves részét képezi az egésznek, a határozott rendezői koncepciónak. Nem arról a számtalanszor elhasznált kliséről van szó, hogy az előadás próbáját imitáljuk: egyik elem sem öncélú, nem ötletel, nem improvizál semmi, hanem minden koherensen beépül az előadás által életre hívott univerzumba. Kell egy kis idő, amíg ráhangolódunk, hiszen ez a megközelítés a beleélő képességünk ellen dolgozik, miután azonban elfogadjuk ennek a világnak a törvényeit, a darab megnyílik és szórakoztat. A mese magával ragad.

A kavalkád természetesen nem működne, ha a színészek nem idomulnának precízen ehhez a játékhoz. Ahogyan arra korábbi alakításaiból kiindulva számítani lehetett, Prospero szerepében Gálffi László valósággal brillírozik. Tökéletesen elkapja a "kikacsintós" hangulatot. Szemjátékával többször figyelmeztet: poén következik, miközben féltékeny apaként és a híres utolsó monológban is hiteles. A darab második felében, Händel Julius Caesarának egyik áriáját adják elő Prospero udvarában a sziget "lényei" (színpad a színpadon megoldással, ahogy azt Shakespeare is megírta), ebben a jelenetben Gálffi botorkálása és az azt követő kifakadása színes színészi eszköztárának látlelete.

Mindenképpen ki kell még emelni Pogány Juditot Ariel szerepében. Ugyan a légies tündér figuráját általában fiatal színésznőkre szokták osztani, a mesebeli karakterekben már rutinos művésznő játszi könnyedséggel ölti magára arcát. Prospero szolgálata alóli felmentése a darab legderűsebb pillanata. A fiatalok közül Király Dániel koszos és szatírszerű Calibanja jól megoldott rutinfeladat, míg Törőcsik Franciska és Nagyhegyesi Zoltán Miranda-Ferdinánd párosa hasonlóan játszik ahhoz, ahogyan az Ódry Színpadon látható Zsótér Sándor rendezte Az ½ kegyelműben. Epres Attila és Csuja Imre feladata kimerül a sematikus poentírozásban, legszíntelenebbek azonban meglepő módon Alonso király (Gyabronka József) és a trónbitorló Antonio (Debreczeny Csaba), valamint Sebastian, Alonso öccse (Ficza István) maradnak. A szigeten bolyongó csapatba csak Darvas Ferenc visz életet Gonzalo szószátyár szerepében.

Remek, nagyszerűen működő bemutatóval zárja tehát a 2011-12-es évadot az Örkény (Polgár Csaba rendezése, Dorst Merlin, avagy a puszta ország című darabja június 30-án debütál majd Szentendrén, kíváncsian várhatjuk azt is). Egy olyan előadással, amely azokkal is megkedvelteti Shakespeare-t, akik egyébként nem szívesen ülnek be a "nagy klasszikusokra". Reméljük, a következő színházi évük is hasonló előadásokkal lesz tarkítva.

William Shakespeare: A vihar

Fordította: Nádasdy Ádám

Prospero: Gálffi László
Miranda: Törőcsik Franciska
Caliban: Király Dániel
Ariel: Pogány Judit
Antonio: Debreczeny Csaba
Alonso: Gyabronka József
Ferdinand: Nagyhegyesi Zoltán
Sebastian: Ficza István
Gonzalo: Darvas Ferenc
Stephano: Csuja Imre
Trinculo: Epres Attila
Hajóskapitány: Csunderlik Péter

Díszlet: Bagossy Levente
Jelmez: Ignjatovic Kristina
Asszisztens: Horváth Éva

Rendező: Bagossy László

Bemutató: 2012. május 12.
Örkény István Színház

Fotók: Kékes Szaffi