Egy elhangzott beszélgetés, és annak felidézése, vagy inkább rögzítése céljából készülő beszámoló nagyjából olyan mértékben különbözik egymástól, mint amennyire nyilvánvaló az is, hogy a kamera objektíve másként működik, mint a látásunk. Fotografikus úton egészen másfajta kép keletkezik, mint ahogy szemünk lát, vagyis ahogy éppenséggel a fotografikus úton készített képet látja. Ezek, azt hiszem, kommunikációelméleti közhelyek. Az Ottlik-évforduló mégis felkínálja, hogy az elbeszélés nehézségeiről, sőt annak talán lehetetlenségéről szóljak egy a közelmúlt fényképészetét a technikai képalkotás szemszögéből vizsgáló könyv bemutatója kapcsán.

Az OSA Archívum Arany János utcai, üvegfedeles nagytermébe Perenyei Monika: A médiumok velünk vannak – Technikai képhasználat a kortárs művészetben című kötetének bemutatójára gyűltünk össze. A dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) által kiadott könyv művészetelméleti perspektívából veszi górcső alá az ICA-D gyűjteményében található fotókat. Módszertana igazán érdekes, ugyanis a szerző az alkotókkal készített interjúk során körvonalazódó művészi látásmódokat veti össze meghatározó fotóelméleti elgondolásokkal. Ezáltal pedig – azon túl, hogy a dunaújvárosi kollekciót sokoldalúan és élvezetesen mutatja be – újszerű szempontokat is kínál, szót kér a kortárs képelméleti diskurzusban. A kötet méltatói legalábbis így látják, de ezzel alighanem sikerült felcsigázniuk a megjelentek érdeklődését is.

Dr. Peternák Miklós, az MKE Intermédia Tanszékének vezetője úgy véli, A médiumok velünk vannak jóval több fotográfia-történetnél. S ami ennél is örömtelibb – így a művészettörténész –, hogy a kiadvány nem afféle kis nyelven, vékony hangon megszólaló provinciális zárvány, hanem teljes értékű része a kortárs nemzetközi diskurzusnak. (Ráadásul a kiadvány kétnyelvűsége okán külföld szakemberek számár is rögtön hozzáférhető, könnyebben citálható.) Tárgya is friss, hiszen a hazai képzőművészet rendszerváltozás környékén indult, mára meghatározó alakjairól gondolkodik. Mindahány fejezete releváns megközelítéseket használ és frissít fel, ráadásul a kontextust is tágítja, hiszen fotográfiáról tett következtetései által egész jelenünk szempontjából lényeges kérdéseket érint – teszi még hozzá Peternák.      

Amikor a dunaújvárosi gyűjtemény kutatásába fogott – fejti ki válaszában a szerző –, tudta már jól, hogy készülő könyvében nemcsak elméleti, történeti, hanem fotóhasználati szempontokat is figyelembe kíván venni. A fotótörténeti megközelítés nem releváns számára, hiszen egy kép készültét kísérő folyamat sokkal jobban érdekli a tárgyi végeredménynél. A munkafázisokról, műhelytitkokról pedig az alkotókkal készített interjúkból tudott meg a legtöbbet. Arról faggatta a fotósokat, hogyan dolgoznak, mit jelent számukra a digitális technológia, mi inspirálja őket. A visszaemlékezéseken keresztül, a kezdeti lépések, az első kattintások és nagyítások emlékképeit próbálta felkutatni.

Apropó, nagyítás! Dr. György Péter, az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének vezetője a fotografikus alkotások méretét hozza szóba. Azt állítja, a falnyi nagyságú képek roppantmód eltérnek az albumlapozgatáshoz szokott befogadó tapasztalataitól. William Kentridge például – idézi fel a tavaly ősszel Budapesten járt dél-afrikai születésű művész döbbenetét – még maga sem látta korábban akkora méretben saját alkotásait, ahogy a Szépművészeti Múzeumban installálták őket. Perenyei Monika azt válaszolja, hogy bár a MoMA-ban már a negyvenes években állítottak ki falnyi felületet betöltő fotókat, a valóságos, vagy azt is meghaladó méretű nagyítás tényleg paradigmatikus váltást hozott a befogadás-történetben, illetve a tárlatok történetében is. Ehhez persze szükség volt a digitális technológiára.  

A könyv címe egyébként többszörös tükröztetés eredménye – meséli a szerző. A médiumok velünk vannak a Műcsarnokban, 1990 tavaszán tartott, A médiumok velünk voltak című nemzetközi szimpozion címadására reflektál, de voltaképpen ez a keresztelés is ferdítés csak. A témájául a televízió román forradalom idején betöltött szerepét választó előadássorozat "A hadsereg velünk van!" jelmondatot forgatta ki. Kétségtelen, hogy ez előlegez afféle kombattáns olvasatot is; mindenesetre – mondja Perenyei Monika – ha így van, neki az sincs ellenére.

György Péter megjegyzi, hogy korunknak bizonyosan a digitália az anyanyelve, s mint ilyen, felhasználása szerinte egyértelműen politikai kérdés. Perenyei Monika osztja az esztéta véleményét, sőt, meg is toldja azzal, hogy a fotót többszereplős társasjátéknak nevezi, melyben részt vesznek a készítő, a gép, a fotóra komponált figurák, illetve a kép nézői is. A politika terepéhez tartozik, hogy előbbiek közül melyik szereplőt hogy használja. Dr. Szoboszlai János, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet művészeti vezetője még eggyel továbblép. Ha minden kiállítás egyben politikai állásfoglalás, nyilatkozat, vallomás – veti fel – akkor izgalmas lenne a könyv anyagát, állításait múzeumi tárlat formájában is nyilvánosságra hozni, megmutatni. A szerző erre idáig nem gondolt, mindenesetre kétségkívül érdekes ötletnek tartja.           

Ez az írás nem fotografikus igénnyel készült. Igyekezett a beszélgetők oly lelkes, de olykor követhetetlen gondolatfolyondárját – mint fehérnemű-modellekről apró zsírpárnákat a számítógépes utómunkák – leradírozni. Kimaradt például Flusser, McLuhan, Frizot, Foucault és Walter Benjamin, akik egy-egy gondolat, vagy legalábbis gondolattöredék erejéig mind megidéződtek. Perenyei Monika könyve a digitális technológiával homogenizálódó képi világ kihívásaira adott alkotói válaszokat állítja előtérbe, és természetesen tagadja, hogy a fotó bármire is bizonyíték lenne. Tulajdonképpen ez a beszámoló sem bizonyítja a könyvbemutató tényét. Elképzelhető, hogy szerzője jelen sem volt a jeles alkalmon, hanem csak – mintegy a fotómontázs lehetőségét a beszámolóírás területére terjesztve ki – átírta az ott elhangzottakat. Ha egyáltalán elhangzottak. Ezzel mindenesetre hozzájárult egy digitális palimpszeszt képződéséhez. Most akkor van könyv, vagy nincs? Legjobb lesz megvásárolni és elolvasni!

Perenyei Monika A médiumok velünk vannak – Technikai képhasználat a kortárs művészetben című kötetének bemutatója, OSA Archívum, Budapest, 2012. május 8.

Fotó: Bach Máté