PRAE.HU: Ha jól tudom, idén hatodik alkalommal rendezik meg a Budapest Transzfer Nemzetközi Fesztivált. Honnan jött a fesztivál ötlete? Mesélne ennek történetéről?

A Petőfi Irodalmi Múzeum élére 2006-ban új vezetés került, ettől az évtől kezdve modern, rugalmas, látogató- és közönségbarát múzeum és irodalmi találkozóhely kialakításán fáradoztunk. Abban az időben lettem a múzeum főigazgató-helyettese, és pályázatom egyik fontos részének tartottam egy nemzetközi irodalmi fesztivál megszervezését. Akkoriban Budapesten még alig volt ilyen sokrétű, a társművészeteket is megszólító rendezvény. A Budapest Transzfer Nemzetközi Írófesztivál hagyománnyá vált; hatodik alkalommal kerül május 12-én 13 órától megrendezésre. A fesztivál témáját, a programtervet, a meghívandó külföldi és hazai szerzőket volt kollégámmal, Horváth Csabával együtt találtuk ki, de kezdetektől fogva csapatban dolgoztunk a koncepció kialakításában, a szervezésben, a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében is. A fesztivál nem jöhetne létre a külföldi kulturális intézetek és nagykövetségek segítsége nélkül, melyekkel minden évben együtt dolgozunk. Számtalan esetben vittük ki rendezvényeink egy részét a város különböző helyszíneire, de a fő programok végül mindig a múzeum falai között maradtak. A közönség ma már ismeri változatos kínálatunkat, és elmondhatom, sikerrel járt az a törekvésünk is, hogy fiatalítsunk; az érdeklődő fiatalabb generációk is megfordulnak a rendezvényeinken. Az elmúlt években ugyanis nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy az új technika adta lehetőségekkel megnyerjük közönségnek az ifjabb korosztályt is.

PRAE.HU: A Fesztivál programjai minden évben szoros koncepció szerint alakulnak, aktuális kérdések köré szerveződnek. Idén mi lesz a fő téma?

Amennyire a művészetek aktualizálnak, illetve igyekeznek megválaszolni bizonyos kulturális, társadalmi kérdéseket, annyiban mi is aktuális kérdéseket vetünk fel: bűn az irodalomban, újrahasznosítás a művészetben, a megértés határai a fordítások tükrében, az irodalom metamorfózisa, helye a mai világban. Ebben az évben a megszólalás, illetve a megszólaltathatóság kérdése a fő téma, mégpedig egy különleges aspektusból, az önszerveződő kultúra egy szeletét választottuk, olyan éneklő költőket hívtunk meg, akik a költészet eredetéig nyúlnak vissza és műveiket a zenei formától elválaszthatatlannak tartják, illetve, ha lehet így fogalmazni, "visszavezetik" a költészetet valami prehistorikus állapot irányába. Ezért is választottunk egy szójáték-címet: D*alternatív*A.

Open publication - Free publishing - More dal

PRAE.HU: Kik szerepelnek idén? Mi alapján választották ki őket?

Külföldi és magyar vendégeink Twm Morys, wales-i bárd, Weronika Lewandowska, a lengyel slam poetry képviselője, Niels Lyngsø dán rapper-költő, valamint Bereményi Géza, Lovasi András, Müller Péter, Kemény István, Szakcsi Lakatos Béla, Németh Eszter, Kollár-Klemencz László, Závada Péter - akit Simon Márton faggat - és az Akkezdet Phiai.
Mi alapján? Szerettünk volna minél teljesebb képet adni arról, hogy a költészetnek milyen zenei megjelenési formái léteznek a mai világban, és milyen zenei világban képzeli el versét egy-egy meghívott költő. Bevezető kerekasztal-beszélgetésünknek is pontosan ez a témája: zene és költészet viszonya a nyolcvanas évektől máig. Akit érdekelnek a részletek, mindent megtalál honlapunkon.

PRAE.HU: Melyik évben sikerült a Fesztivál eddig a legjobban?

Lehet, hogy a közönséget kellene megkérdezni, nekem ugyanis mindegyik kedves "gyerek". Mindegyikből ki lehet emelni valami szépséget, újszerűséget vagy érdekességet. Bevezettünk például egy mára már elterjedt műfajt "verscsempész" címmel. Itt fiatal külföldi és hazai szerzők fordították egymás verseit és a közös munka eredményeit mutattuk be. A "bűn" témája rendkívüli érdeklődést váltott ki a közönségből, a "metamorfózis" programjait egy kiállítás is kísérte, a múlt évben az újrahasznosítás kapcsán egy nagy sikerű kiállításunk és divatbemutatónk is létrejött fiatal művészeti egyetemisták és a MOME közreműködésével. Minden fesztiválunkon igyekszünk – az adott témának megfelelően – bemutatni a társművészetek egyes területeit, 2006-ban például Snétberger Ferenc volt az egyik vendégünk. 2009-ben a Goethe Intézettel együtt kiírt műfordítói pályázat eredményeképpen létrejött legjobb műfordításokat (Nora Bossong, Jan Wagner, Volker Braun, Monika Rinck, Daniel Falb, Mirko Bonné, Björn Kuhligk, Lutz Seiler, Ron Winkler) az Új Színház Stúdiósainak közreműködésével két Ráday utcai kávéházban a Versjárat keretében mutattuk be. Ekkor volt a fesztivál díszvendége Agota Kristof író. Vendégeink több mint tizenegy országból érkeztek eddig hozzánk és minden évnek megvolt eddig a maga érdekessége. Nehéz tehát a választás.

PRAE.HU: A Fesztivál elnevezése: Budapest Transzfer honnan származik? Mi áll az "átvitel", "áthelyezés" középpontjában?

A fesztivál szívesen foglalkozik a művészet határterületeivel, irodalom és közönség kapcsolatának új lehetőségeit keresi, különböző művészeti ágakat, műveket, illetve szerzőket "transzferálva". Kiviszi az irodalmat a hagyományos irodalmi intézmények falai közül, olyan társművészetekkel együtt mutatja be, mint a zene vagy a képzőművészet. A múlt évben például a már említett újrahasznosítás témáját igyekeztünk a fikció újrahasznosításának művészi problematikájára "áthelyezve" bemutatni, miközben a palota udvarán a Medence csoport segítségével óriásplakátjainkból varrhattak táskákat kicsik és nagyok.

PRAE.HU: Mennyire kell előre tervezni a Fesztivált? Gondolkodnak már a jövő évi tematikában is?

Amikor vége a fesztiválnak, szinte már azon jár az agyunk, hogyan tovább. Minden évből tanulunk, minden évben finomítunk, és gyakorlatilag szinte azonnal elkezdjük a jövőt, a következő évet tervezni. A megvalósulás természetesen nemcsak rajtunk múlik, hanem azon is, milyen pénzforrásokra tudunk pályázni. Attól függően, milyen sikere lesz ennek az évnek, lehet, hogy ezt a tematikát bővítjük a jövő évben tovább.