Tim Burtont nem kell bemutatni, de ez napjainkra már nem feltétlenül jelent dicséretet, a horrorrajongó sztárrendezőt ugyanis újabb filmjei apropóján egyre gyakrabban éri a kritika, hogy mono- és egomániás futószalag-mumkássá vált, akinek filmjei onnan ismerhetőek fel, hogy Johnny Depp bohóckodik bennük valami ciki jelmezben, valamint szerepet kap bennük a rendező felesége, Helena Bonham Carter, plusz még néhányan a haveri körből. Burton korábban csak úgy ontotta a példaértékűen szerzői és posztmodern, kritikusokat és nézőket egyaránt megnyerő popfilmeket, kevésbé sikeres opusokat ugyan régebben is készített (az annyira rossz, hogy már jó Pee Wee nagy kalandja, az alulértékelt Támad a Mars! és a megafilmként elégtelen, de ravaszul szerzői Batman visszatér és Majmok bolygója), de mostanában mintha megindult volna a lejtőn (Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya, Alice Csodaországban).
A horrorfilmes Dan Curtis kreálta Dark Shadows 1966 és 1971 között 1225 részt ért meg az ABC-n. A széria korát megelőzve posztmodern jegyeket mutatott, gótikus-misztikus horrorból az epizódok múlásával kaotikus fantasy-vá vált (ez természetes kulturális evolúciós tendencia a fantasztikus történeteknél), mára amolyan camp klasszikusnak, kultnak számít, a posztmodern műfajfilmezés olyan úttörői rajonganak érte, mint Quentin Tarantino, Kevin Williamson és természetesen Tim Burton. Depp maga is keményvonalas rajongónak vallja magát, gyerekként megszállottja volt a jóval a széria felütése után színre lépő Barnabas Collins névre keresztelt vámpírnak - a filmet producerként is jegyzi. Mivel egyébként is Barnabas a legnépszerűbb karakter, a mozifilm rögtön vele indít.

Barnabas Collins (Depp) egy 18. századi mágnás, aki összetöri Angelique Bouchard (Eva Green, a film fő erőssége), a szolgálólány szívét, akiről későn tudja meg, hogy boszorkány. A lány bosszút esküszik, megöli Barnabas hitvesét, őt magát pedig vámpírrá változtatja, majd egy ezüsttel bebiztosított koporsóba zárja, így ítélve örök szenvedésre. Ugrunk a hetvenes évekbe: egy fiatal lány, Victoria Winters érkezik a néhai Barnabas városába, Collinsportba, hogy munkára jelentkezzen a nagy múltú, de hanyatló Collins családnál. Néhány építőmunkás véletlenül kiszabadítja Barnabas-t börtönéből, aki visszatér leszármazottaihoz, és arra is ráébred, hogy a Collins család hanyatlásáért a város újdonsült első embere, Angelique felelős.   
A történettel elsősorban az a probléma, hogy Burton és forgatókönyvírói Barnabas karakterére építenek, hagyják Deppnek elrabolni a show-t, így viszont a többi karakter elsikkad, vámpírunk új szerelméről, az eredeti sorozat pilotját is nyitó Victoriáról például rendszeresen megfeledkeznek. Mivel nem az új lány, azaz Victoria a protagonista, hanem a vámpír Barnabas, nem horrort kapunk, hanem vígjátékot, fekete komédiát, szitkomot. Az alkotók próbálják epikus kiszerelésben elmesélni a Dark Shadows mitológiáját, viszont olyannyira zanzásítva teszik, hogy egy pillanatra sem tudunk Barnabas-szal azonosulni. Ami a sztorit illeti, ezen változtatások miatt a forgatókönyv egyszerűen nem működik, elrettentő példaként lehetne mutogatni forgatókönyvírás-kurzusokon, ami különösen azért fájó, mert Burton állandó alkotótársa, John August és a posztmodern komédia szakija, Seth Grahame-Smith (Büszkeség és balítélet meg a zombik) írták. A történet tehát képtelen megfogni a nézőt, de ettől még komédiaként működhetne, itt viszont az a gond, hogy a sorozat nem volt erős ebben a zsánerben, Burtonéknek így saját gegekkel kellett előállniuk.
Az Éjsötét árnyéknak van is néhány jó (és jellegzetesen burtoni) pillanata: börleszkes képi gegek, kellően anarchikus fekete humor, posztmodern hommage-poénok (Nosferatu, Az Usher-ház vége, Ördögűző), viszont ezekből legfeljebb egy ütős előzetest lehetne összevágni (de még ez sem sikerült), a kétórás játékidőhöz képest kevésnek bizonyul az anyag. A humor oroszlánrésze arra a szituációra épül, hogy Barnabas mennyire konzervatívnak számít jó kétszáz évet utazva előre az időben, ez viszont jobbára olcsó poénokhoz vezet. A látványvilágon meglátszik Burton kézjegye, de halványabban, mint eddig bármikor. Láthatunk egy-két stílusos képet, de ha azt nézzük, hogy a film 105 millióba került, ez is édeskevés. Pedig az alapanyagból készülhetett volna jó film, ha Burton mondjuk Coppola szintén posztmodern és erősen camp Drakulájáról vesz példát.
Azon  tehát nincs mit csodálkozni, hogy a film nem lett remekmű. Burton jelenleg takaréklángon fut, ami nem is csoda, hisz túl van már élete álomprojektjein, ennyi remek film után kevés rendező lenne motiváltabb. Egy csúcsformában lévő Burton nélkül viszont már nem is hangzik olyan jól egy Dark Shadows-mozifilm. TV-sorozatok alapján készült mozifilmek nagyon ritkán sikerülnek jól, még az sem kivétel, ha az eredeti széria alkotói készítik, lásd a megunhatatlan Miami Vice álmosító mozis verzióját (Burtonnek egyébként fiatalon még az efféle adaptálás is ment, lásd a Pee Wee nagy kalandját).



Ha viszont szimpla posztmodern hommage-ként nézzük az Éjsötét árnyékot, nem kudarc: dilettánsan mesélt története és agykárosodást okozó poénjai illenek az eredeti széria szappanoperaiságához és camp-jellegéhez (erre is találunk egy szép utalást). Nosztalgiafilmként is megteszi (lásd Christopher Lee vagy Alice Cooper felbukkanását), a posztmodern műfajfilmben pedig egyébként sem kifejezetten elvárás a minőség, itt tehetség és profizmus helyett a filmek iránti rajongás, azaz az ambíció a nyerő - egy zseniális rendező itt szabályt erősítő kivétel.

Hogyan tovább? Burton rajongói reménykedhetnek, hogy az Éjsötét árnyék emberes bukás lesz, mert az talán visszatérítheti a rendezőt a régi, helyes útra. Következő filmjével rögtön bizonyíthatja, hogy nem a Space Jam - Zűr az űrben ufói szívták le a tehetségét: a Disney-nél pályakezdőként készített kiváló rövidfilmje, a Frankenweenie 3D-s egész estés verziója ősszel érkezik.

Éjsötét árnyék

(Dark Shadows)

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 113 perc, 2012 (16)

Rendező: Tim Burton

Forgatókönyvíró: Seth Grahame-Smith, Dan Curtis

Zeneszerző: Danny Elfman

Operatőr: Bruno Delbonnel

Producer: Johnny Depp, Christi Dembrowski, David Kennedy, Graham King, Richard D. Zanuck

Vágó: Chris Lebenzon

Szereplők: Johnny Depp (Barnabas Collins), Michelle Pfeiffer (Elizabeth Collins Stoddard), Helena Bonham Carter (Dr. Julia Hoffman), Eva Green (Angelique Bouchard)

Bemutató dátuma: 2012. május 10.
Forgalmazó: InterCom