A hatalmas, díszes terem zsúfolásig telt lelkes emberekkel, s a szobrok, freskók és aranyozott stukkók csodálása közben szinte alig tűnt fel, hogy a hallgatóság nem a kortárs zenében megszokott szakmai közönségből tevődik össze: bizony jócskán voltak itt fiatalok, középkorúak és idősek.

Ehhez képest a nyitó Mozart darab kissé lanyhára sikerült: maga a tempó is lassabb volt a megszokottnál, ám a hangszereseken is valahogy azt éreztem, hogy keresik a helyüket ezen a kifejezetten puccos helyen. A tempótól eltekintve azonban inkább csak a legfiatalabbon, Dóra játékán éreztem azt, hogy nem mindig találja meg a helyét a dinamika nagy egészében.

Egyébként nem történt semmi baj, nem követtek el hibát, s a kissé széteső dinamika ellenére is inkább azt éreztem, hogy maga a zenekar igen összeszokottan, együtt játszik, mintha egyetlen képletes személy játszana egyszerre, négy hangszeren.

A következő, Bartók vonósnégyes pedig szó szerint ütött. Talán csak az én finnyás lelkem vélte azt, hogy a műfaj ilyen kötött, én mindenesetre úgy éreztem, hogy az előadáson játszott négy zeneszerző voltaképpen nagyon is hasonló témákat vet fel, meglehetősen különböző szemszögből, s ha létezne ilyen verseny, ezen nálam kifejezetten Bartók vitte el a pálmát. Egyébként a kvartett is látható örömmel, és olyan invenciózusan játszott, hogy leesett az állam, s talán ez a leesett áll okozta az illúziót, de én bizony az utolsó tétel népdalszerű részletében kelta motívumokat véltem felfedezni, s ha nem veszem rögtön észre magam, bizony fel is kiáltottam volna meglepetésemben.

A szünetben, régi barátnőmmel való beszélgetésem során meg is említettem neki hallucinációmat, ám ez az apró kis trükk vagy csak nekem tűnt fel, vagy tényleg túlzilált idegzetem játszott velem tréfát.

A műsor második fele egyenletesen nagyszerű volt: Kurtág zenéjében megint azt csodáltam, hogy a meglehetősen kötött formát mennyire saját észjárásának megfelelően alkotta meg Gyuri bácsi, s talán csak Csajkovszkij darabjánál véltem azt, hogy ez a mű nem a kötött forma, hanem magának Csajkovszkijnak a lelke.

Erről nem is tudok igazán többet mondani: a lanyha kezdettől eltekintve a pár évszázad zenei termését átívelő előadás kifejezetten zseniális volt, talán csak az volt – számomra legalábbis – a fura, hogy a csúcs valahová az első rész végére (mint említettem, Bartók darabjára) esett.

Inkább azon tűnődtem el, hogy mi volt ez az egész, s a "trónörökösök" eddig meglehetősen fiatal, épp hogy Zeneakadémiát végzett sorába hogyan fért bele Barnabás?

És nehogy valaki is félreértsen, újra hangsúlyozom, hogy rendkívül nagyra tartom a játékát, művészetét, azt a rendkívüli igényességet, ahogy az előadáshoz, magához a zenéhez áll. Csak hát tudtommal ő sem nem nagyon fiatal, sem nem ismeretlen, pályája kezdetén álló zenész.

Szemben például Kokas Dórával - akivel épp egy éve beszélgettem, amikor próbáltam kideríteni, hogy egy ilyen fiatal teremtés hogyan éli meg a sikert, s az ehhez vezető kemény és időigényes munkát - illetve a harmadik hegedűst, aki Dóránál ugyan valamivel idősebbnek tűnt, ám azért pályája kezdetén.

Úgyhogy kimondom most, amire jutottam magamban, nem kerülgetem tovább a forró kását: véleményem szerint Kokas Kata ide vagy oda, a kvartett önmagában, Barnabás nélkül egyszerűen jó zenekar volna. Ami zseniálissá tette az előadást, az leginkább az az apró, leheletfinom, szinte észrevehetetlen kis "élet" volt, amit Barnabás belelehelt. Ezért neveztem el őt trónörökítőnek.



A vonósnégyes tagjai:

Kelemen Barnabás (I. hegedű)
Homoki Gábor (II. hegedű)
Kokas Katalin (brácsa)
Kokas Dóra (cselló)

A műsor:

Mozart: c-moll adagio és fúga K. 546
Bartók: 5. vonósnégyes Sz. 102, BB 110
- szünet -
Kurtág: 6 Moments Musicaux vonósnégyesre Op. 44.
Csajkovszkij: esz-moll vonósnégyes Op. 30


A Kelemen Kvartett 2009-ben alakult. A vonósnégyes 2011 szeptemberében megnyerte a 4. Pekingi Nemzetközi Zenei Verseny első díját, 2011 júliusában a Melbourne-i Nemzetközi Kamarazenei verseny második díját és közönségdíját valamint az egyik fődíjat.

Olyan mesterektől tanulnak mint Kocsis Zoltán, Rados Ferenc, Perényi Eszter és Perényi Miklós, Günter Pichler (Alban Berg Quartet), Takács-Nagy Gábor, Rolla János, Schiff András vagy Komlós Péter.

A vonósnégyes 2010 nyarán elkészítette első stúdió DVD felvételét, amelyet a 2011 tavaszán megtartott három koncertes Régi Zeneakadémiai Alma Mater koncertsorozatuk élő felvételei követtek.

Olyan művészekkel játszottak már együtt, mint Joshua Bell, Rados Ferenc, Lendvay József, Pekka Kuusisto, Nicolas Altstaedt, José Gallardo, Maxim Rysanov vagy Frankl Péter.

Az együttes eddig Svájcban, Olaszországban, Szlovéniában, Ausztriában, Horvátországban, Németországban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Kínában koncertezett. 2012-ben meghívást kaptak a Lockenhaus Fesztiválra valamint a berlini Filharmóniába bemutatkozó koncertre és lemezfelvételre, 2013-ban a londoni Wigmore Hallban és a South Cork-i Fesztiválon debütálnak, valamint Hollandiában olyan művészekkel lépnek fel, mint Steven Isserlis és Gidon Kremer.

2014-ben egy három hetes ausztrál és egy három hetes kínai turnéjuk lesz. A Kelemen Kvartetthez fűződik Steve Reich Triple Quartett-jének magyarországi és Kurtág György Six Moments Musicaux-jának ausztráliai bemutatója.