Gitárosnak jobb, vagy írónak? – kérdezte Lévai elsőként a rockzenekarban is játszó történészt, a könyveiért többszörösen kitüntetett Carl Frode Tillert. Nem véletlenül írok inkább mostanában, hangzott a tréfás válasz az újnorvégul alkotó Tillertől. Bár a vidéki dialektusokon alapuló nynorsk nyelvváltozat elfogadottsága kisebb, mint a bukmål beágyazottsága, sokak számára mégis fontos ez északon, a lakosság tíz százalékának a köznyelv helyett ez az "anyanyelve". Történeteiben a skandináv problematika önéletrajzi ihletettségű elemekkel keveredik, az Osztovits-teremben bemutatott, Bekerítés című regényének három mellékszereplője – a kétezres évekből visszatekintve a főhőssel való kapcsolatára – áttekintést ad a legújabb kori norvég történelemről. Három különböző képet kapunk az amnéziás, múltját-jövőjét kereső Davidról, máshogy emlékszik a volt barátnő, a középiskolai barát és a lelkész mostohaapja leveleiben. Hangsúlyos a (szexuális) identitáskeresés a trilógiára tervezett regényfolyamban, melynek második kötete Norvégiában már napvilágot látott, nálunk pedig októberben fogja megjelenteti a Gondolat, megvilágítva ezzel az első könyvben még kevésbé érthető részeket.


Első regényét dramatizálták is egyébként, sőt több művéből született színpadi változat, a Könyvfesztiválon kissé befordultnak tűnt Tiller ugyancsak ír drámákat. Lehet mondani, hogy a Bekerítés pesszimista, sötét hangvételű (horribile scriptu: "eretvágó hatású") mű, de ő ilyeneket szeret olvasni is. Többnyire egy icipici ország icipici városáról ír, nem gondolkozik azon, mit jelenthet egy külföldi befogadónak az a fajta identitáskeresés, mely őt foglalkoztatja. "Mi férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők – szabadok, kedvesek –, s mind ember, mert az egyre kevesebb…"

Andri Snaer Magnason (Ísland) és Fejérvári Boldizsár (Hungary)

Andri Snaer Magnason családjában mindenki orvos vagy ápolónő, még a felesége is. Mivel nővére agysebész lett, az elég volt a szüleinek, nem erőltették fiukat, mikor elsőben megbukott az orvosi egyetemen. A vasárnapi ebédeknél főleg latinul beszélnek, a társalgás másik fele pedig orvosi szakkifejezés, nem csoda, hogy ő a fantázia világába menekült, analizálta magát a LoveStar szerzője. Tíz éve, jóval a nemzetközi bankrendszer összeomlása előtt írta művét, melyben egy izlandi cég előidézi a világvégét, mert meg akarja menteni az agymosott emberiséget. Tudományos kutatásaikkal beláthatatlanul forradalmasítják a telekommunikációt és a kereskedelmet, madárhullámokat használnak fel arra, hogy pozitív megerősítésekkel társított tartalmakat jutassanak el az emberekhez, illetve fogyasztókhoz. Nem Steve Jobs és az Apple volt a mintája, de mikor később elolvasta életrajzát, ő is felfedezett párhuzamokat. Ha a könyv olyan, mint a bor, ahol az ötletek adják az alkoholfokot, akkor sajátját 80 fokosnak tartja. Ötletes, de megijesztett kicsit, hiszen "akit megfertőz egy ötlet, az nem felel a tetteiért. Csak az foglalkoztatja, hogy az ötlet megvalósuljon. Az ötlet nem tűr ellentmondást vagy kételyt. Az ember nem felelős, mert nem birtokolja az ötletet. Az ötlet már azelőtt is létezett. Az atombomba is létezett a kiötlése és megépítése előtt. Elkerülhetetlen volt. Csak kivárta az idejét. Meg kellett építeni. És fel kellett robbantani. Még ha 20%-ra is tették annak a kockázatát, hogy a robbanás láncreakciót indít be, és eléget minden oxigént a légkörben, muszáj volt kipróbálni. Nem volt elég elvégezni a számításokat. Ki kellett vinni a sivatagba, és miután megmutatkozott az ereje, más embereket fékezhetetlen vágy fogott el, hogy lássák egy város fölött felrobbanni. Elég volt egyszer vagy kétszer megtenni. Ha valakit megszáll egy ötlet, annak a számára megszűnik a jó és a rossz. Egyszerűen nem ezt a skálát használja. Az ötlet nem más, mint farkaséhség. Elfojtott vágy. Az ötletes embernél nincs veszélyesebb a világon, mert hajlandó kockáztatni. Pusztán látni akarja, mi sül ki a dologból, ennél nem gondolkodik tovább."



Oly kérdéseket tesz fel tehát az utópisztikus, disztópikus regény, melyben egy szörny-állam iszonyata rág, hogy képes-e az ember ellenállni egy ötletnek, vagy a "ha én nem teszem meg, megteszi más" céges etika diadalmaskodik? Szerelmi kalkulátor választja ki a tökéletes párokat a cég szabadidőparkjában, a platóni kettéhasadtságot kapcsolatukban feloldani próbáló Indriði és Sigríður viszont nem akar belenyugodni abban, hogy nem egymásnak rendelte őket az algoritmus. A legelső, 19. századi izlandi regényből kölcsönzött nevű szereplőket nem kíméli a szerző. Osztja ugyanis Vonnegut álláspontját, hogy szadista módon lehet csak regényt írni. A nagyjából optimista végkicsengés azonban arra utalhat, hogy a világban győz a humánum, legalábbis nagyon reméli, hogy ennyire hülyék csak nem lehetünk. Értetlenül áll azelőtt, hogy ha egy mérnök egy gyönyörű vidékre költözik, akkor kiszámolja, hogy a vízesésekből mennyi energiát lehet nyerni, s azzal mennyi alumíniumot előállítani. Úgy tűnik, az izlandiak fogékonyak mondanivalójára, 25 000 példányban fogyott könyve a háromszázezres szigeten. Furcsán mehetnek ott a dolgok, persze, természetvédelmi aktivistaként Magnason egyszer lekapcsoltatta Reykjavík közvilágítását fél órára, mikor a rádióban egy csillagász beszélt, hogy mindenki zavartalanul figyelhesse az égboltot.



Arnon Grunberg magyarul olvasható öt regényéből arra következtethetne az olvasó, hogy régen elsősorban vicces helyzeteken keresztül igyekezett megragadni az emberi esendőséget, mostanra viszont elpárolgott humora, keserűbb lett. Ahogy öregszik, úgy veszíti el humorát? – ugratta Lévai Balázs. Mivel több művét (még) nem fordították magyarra, tévesen feltételezhető ilyen tendencia, de a nevetést továbbra is fontosnak tartja. A könyvfesztiválon most bemutatott, Tirza című regényében viszont a túl sok komikum eltávolítaná a főszereplőtől, Jörgen Hofmeestertől az olvasókat. Mindent az ő szemszögéből látunk, de a narráció félig objektív. Tirza édesapja a fehér középosztály képviselője, a lecsúszás (állásvesztés réme, széthulló család) reális fenyegetettsége miatt másokat okol "természetesen". Lánya új udvarlója a terrorista Mohammed Attára emlékezteti, míg Tirza szerint egy francia színészre sokkal inkább hasonlít. Nem szül jó vért viszonyuk. Túl messzire jutott az emberiség a háziasítás során, mondta Grunberg, de időnként legalább gondolunk a bennünk lakó szörnyetegre. A humanizmus viszont azt jelentené, hogy elfogadjuk a bennünk és másokban rejlő mocskot.

Arnon Grunberg és Szántó T. Gábor (Szombat folyóirat)

Hollandiai díjai, nagy példányszámban fogyott könyvsikerei után New Yorkba költözött Grunberg, s manhattani lakásában a konyhában ír, mert máshol nincs hely a lakásban. Olcsó az étel, ezért szakácskodás helyett a sütőben is könyveket tart. Felkérte egy holland újság, hogy írjon a new yorki mindennapokról, de annyira beszűkült a világa egy idő után, mikor csak irodalmárok vették körül, hogy katonai bázisok életéről kezdett tudósítani Irakból, Afganisztánból, együtt aludva a katonákkal. Hogy ne vonultassák be, tizennyolc évesen elküldték egy pszichiáterhez szülei, lehet, hogy ezért nem hagyta jóvá a jó holland hadügyminiszter, hogy hivatalosan részt vehessen a holland haderő afganisztáni bevetésén. De az nem igaz, amit a Wikipedia ír(t), hogy álnéven kereste volna fel például a guantanamói tábort. Hiszen lelőtték volna hamar. Álnéven regényt írt. Besöpörve vele 2000-ben másodszor is a legjobb első könyvnek járó díjat, melyet 1994-ben már begyűjtött egyszer a saját neve alatt publikált Uborkaszezonért.



Tirza című regényéből sikeres film készült, de ezt nem tartja eget rengető eredménynek, nem ment el a bemutatójára sem, mert volt fontosabb dolga. Forgatókönyvet sem írna saját műveiből, mert a könyv a gyermeke, s a lelkét adná el, ha át kellene írnia. Véleménye szerint eltérő kulturális háttér sem akadályozhatja egy könyv befogadását, a Tirza magyar kiadásának mondatain ugyanott fognak felnevetni, hiszen jó a fordítás. Mint ahogy a szinkrontolmácsolás is nagyon remek volt, mikor magyarul beszélt Lévai Balázs, akkor is fél füllel az angolra átültetett mondatokat hallgattam, hogy honnan ismerős nekem ez a hang. Aztán megláttam a mikrofonnál az alkalmazott nyelvészet szak egykori üdvöskéjét, az ostáblabajnok Fejérvári Boldizsárt, az elsőkönyves Kjersti Annesdatter Skomsvold regényének fordítóját.



Hát nem itt feszít Boldizsár a Minél gyorsabban megyek, annál kisebb vagyok című regény írója mellett a fotómon? De miért fajult el ez a tudósítás az ő tömjénezésévé? Fejérvári úr a legendák szerint képes volt egy alig felújított viking hajóval körbeutazni Skandináviát, hogy eljusson a valhallai backgammon bajnokságra. Hasonló történetek tucatjait mesélhetném a TTK-s Nyúz egykori főszerkesztőjéről, például hogyan gyilkolta módszeresen legszebb jelzőbokraimat a zenei rovat cikkeiben, vagy rótta a Gólyavár lépcsőit pajzán dán dalocskákat dudorászva, de – mint gyermek, aki már pihenni vágyik – nem akarok nosztalgiázni, tessék inkább elmélyedni a Gondolat Kiadó könyvfesztiváli újdonságaiban.

Fejérvári Boldizsár, Gutenberg K. és Arnon Grunberg