Tíz óra után megérkezünk, a vasúton plakát mutatja, merre tovább. Könnyű séta következik - ugyan az erődbe jutunk először, de mielőtt bemennénk, a portás figyelmeztet minket, inkább a bástyával kezdjünk, hiszen ha karszalaggal jövünk vissza az erődbe, akkor csak 100 forintba kerül, kedves a gesztus, élünk is az ötlettel.

Dombra fel, dombról le, eljutunk a bástyához, útközben harci helikopter és tank segíti a tájékozódást régi Mediawave-es plakátokkal, most már nem tévedünk el. Egyelőre laza "készülődős" a hangulat, ébredeznek a már tegnap megérkezettek, jegyosztás is majd csak délben, addig megismerkedem Péterrel és Katával (Schmidt Péter és Balogh Kata, a sajtófelelősök), és perceken belül a már Mediawave-nek is segítek.

Így ülök le a Patyolat Alkotóház vezetőjével, Fábián Fannival, aki a Tűzraktérhez hasonló "összművészeti gondolkodót" álmodott és hozott létre barátokkal Győrött. A "házban" maguk alakították a tereket, miközben lassan gyűltek a segítők: lett ezermesterük, hegesztőemberük, az amatőr művészek mellé így kerültek profi zenészek, elindult az együtt-dolgozás, ötletelés, legújabb "megbízásuk" pedig a Mediawave arculatának (ki)alakítása, erről is beszélgettünk: Patyolat, a fesztivál egyik dekorfelelőse.

Az este összefutok még a patyolatosokkal, kiderül, hogy szereztek festett lepedőket, ezeket illesztik most a plafonra lelkes önkéntesekkel, és lesz újrahasznosított műanyag flakonokból lámpafüzér is.

Nagyon közeli és megszólítható mindenki, belátunk a kulisszák mögé is, hamar készül egy újabb interjú Deésy Gáborral, a Czifra Műhely Közhasznú Kulturális Egyesület vezetőjével, majd hirtelen – némi bíztatásra – elkapom a mellettem elhaladó MC ZEEK-et, hogy faggassam kicsit a Slam Poetry műhelyről, melynek idén ő a vezetője:

"Szeretek előre felkészülni, most is így tettem" – mondja – "de közben áthúztam a fejemben néhány dolgot, hogy könnyebben tudjunk együttműködni a zenészekkel. Nagy együttessel lépünk fel és meghívott slammerekkel fogunk színpadra állni, folyamatosan mennek a próbák, a műhelymunka alatt pedig igyekszem tágítani a fiatalok látókörét." Beszélünk még a műfajok közötti átjárhatóságról, és elmondja azt is, hogy izgalmas lenne itthon is megpróbálkozni a prózai műfajjal a slamben: "néhány vezérrímre felfűzni, aztán csak mássalhangzók, magánhangzók". Szóba kerül, hogy ez a zenei kategorizálás mennyire nem fontos valójában, hiszen a lényeg a zene és a szöveg, az hogy ez milyen műfajban (rap, rock, metal vagy punk) szólal meg, igazából mindegy, a ritmus, a dinamika a fontos.

(A tehetséggondozás természetesen a Mediawave után is folytatódik például Budapesten a Mika Tivadar Kultúrmulatóban.)

MC ZEEK

Hajdú Szabolcs is elszalad mellettünk, tanácskozik a filmes zsűri, közben a színpad alatti padoknál a belső-dél-kínai zenei csapat (The Lijiang Project, akik tegnap hatalmas spontán koncertet csaptak a hírek szerint) kolbászozik, mi maradunk az áfonyás-túrós rétesnél és a lángosnál, meg a házi meggylekváros palacsintánál (mind remek).

The Lijiang Project

Ebéd után a karszalaggal visszamegyünk az erődbe (tényleg 100 forint a jegy), itt is szerencsénk van, megússzuk a turistahullámot és egyedül maradunk a sötét folyosókon a katonának beöltöztetett bábuk és a fürdőkádak között. Egy idő után teljesen elveszítjük a térérzékelésünket, ami biztos: az erőd körül minimum még egy erőd húzódik, rengeteg az épület a földfelszín alatt is, pince- és alagútrendszerek, ki tudja hova vezető csigalépcsők, lezárt termek, titkos ajtók, befalazott alagutak, vakablakok… a földfelszín felett pedig harckocsik, tankok és múzeumok.

Közben folytatjuk a helyszín felderítését, terítéken a falak.

Elsőként a RE-LIKVIÁval, a Mediawave újrahasznosítás pályázatán kiválasztott alkotásokból álló kiállítással találkozunk, több helyszínen tűnnek fel a műanyag kupakokból, farmerdarabokból, más szemetekből alkotott ruhák, papírszobrok, festett faajtók és ablaktáblák, fotómontázsok és ékszerek. Majd Wu Jiang és Mu Yunbai festményeit és hihetetlen aprólékossággal készített grafikáit találjuk a sajtószoba mellett, izgalmas kulturális élményt ad a kalotaszegi mintázatú bútor és a tibeti témájú kép együttese.

A Passport Control fesztiválos műhelymunkák eredményét mutatja be, de találkozunk üvegmunkákkal, sötét pincékben hirtelen előbukkanó madárálarcos alakokkal (fényképen), természetesen bohócokkal és a Reflex Környezetvédő Egyesület globális éghajlatváltozással kapcsolatos felhívó jellegű gondolataival is.

Grencsó István-Kiss Béla

Végül a nyitány: Kiss Béla sepsiszentgyörgyi festő és Grencsó István (szaxofon) performansza nyitja a fesztivál zenei programját. A szaxofon hangja vibrál, mellette a festő japán köntösben a Mediawave logójának vízszintes vonalkáival, fröcsögtetéssel készít a zenére képet, tisztelegve az eseménynek és emléket állítva a tavaly elhunyt barátnak és fesztiválalapítónak. A megnyitó után a művész feldarabolja és elajándékozza képét, mi is kapunk egyet darabot, bizalmas, intim a légkör, mintha "beavatáson lennénk" így a dömping előtt…

A kép

Nyitánynak vége, szombaton indul a tánc, egészen hétfőig tart, szeretettel várnak mindenkit Komáromba, a Monostori Erődbe. Érdemes.

Részletes információ: http://mediawavefestival.hu/?nyelv=hun

A fesztiválról képekben: Tóth Kinga képgalériája a prae.hu-n!  

Az igazán kíváncsiak videót is találnak a Grencsó-Kiss performanszról! 

A cikkben szereplő fotókat készítette: TÓTH KINGA