PRAE.HU: Idén 19. alkalommal került sor a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál megrendezésére, ami Budapest egyik rangos kulturális eseménye. Tavaly a fesztivál finanszírozási szempontból nehéz helyzetbe került a támogatásmegvonások miatt. Ha jól tudom, idén sem jobb a helyzet.

Horváth György: Igen, miután negyedszer módosítottuk a költségvetést, végül idén is azt a választ kaptuk a NEFMI-től, hogy nem kapunk támogatást, noha a munkánkat elvégeztük. Nem volt világos, hogy honnan tudunk pénzt szerezni, de úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk a fesztivált, és a tavalyi helyzettel ellentétben nem kommunikáljuk újra a nehézségeinket, mert nem lenne értelme, és mert azóta csak még több lett a mostohasorsú kulturális projekt is. Az ígéretek szerint a fesztivál napjai alatt várhatunk egy pozitív visszajelzést az NKA-tól, vagy a Filmalaptól, hogy kapunk támogatást. Nem szerencsés így dolgozni, ugyanakkor idén nem szeretném a stábot se terhelni ezzel, mert nagyon lelkesek, és az energia, amit a munkájukba fektetnek, rengeteg többletet jelent a fesztivál számára, és az én számomra is. Tavaly ők szavazták meg, hogy legyen fesztivál, és hogy fizetés nélkül is dolgoznak, bár egyébként sem kapnak túl sok pénzt. Idén nem volt szavazás, én viselem a pénzügyi problémák, intézkedések terhét. Egyébként méltánytalannak tartom a helyzetet, mert mindig nagyon becsületesen leadtuk a költségvetéseket, az adatok tiszták, átlátható minden. Nem hiszem, hogy ennél olcsóbban meg lehet szervezni egy ekkora volumenű fesztivált, ami 9 napig tart, 5 helyszínen, a filmek tolmácsolásával, a vendégek kísérésével, és sok egyébbel. Megpróbálunk mindent színvonalasan és figyelmesen lebonyolítani, miközben semmire sincs különösebben pénzünk. És amikor látom a mozitermeket, melyek majdnem tele vannak, akkor eszembe jut, hogy mi lenne, ha lenne pénzünk fizetett hirdetésekre, amikre idén egyáltalán nem volt lehetőségünk, pedig ezek által még több emberhez juthatna el a fesztivál híre. Négy évvel ezelőtt voltak óriásplakátaink a metróban és a buszokon, és akkor úgy éreztem, hogy ezek is szerény eszközök, de most ezek sincsenek. Maradtak a médiatámogatók, az internetes kampány és a fesztivál önértéke.

Geoffrey Enthoven rendező és Mariano Vanhoof producer (Hasta la vista), Ramon Térmens rendező (Katalónia über alles) és Paczolay Zsófia, a kísérőjük - fotó: Doboz

PRAE.HU: A stáb és az önkéntesek lelkesedése, pozitív energiái valószínűleg kihatnak a fesztivál hangulatára. Ez a rendezvény egyszerre spontán, jó hangulatú, ugyanakkor nagyon profi is.

Remélem, hogy így van. A meghívott vendégeink például csodájára járnak Budapestnek, ami különösen szép este kivilágítva, de ez díszlet maradna, ha nem lenne mellette az önkénteseink munkája, akik azt is megkérdezik tőlük, hogy miben tudnak nekik segíteni. Azt hiszem, ez a fesztivál védjegye. Tavaly például az egyik meghívott rendező azt mondta nekem, hogy ő rengeteg fesztiválon járt már, de ilyen kedvességgel még sehol nem kísérték. A legtöbb helyen az történik, hogy meghívják a rendezőt, megvan a programja, de nem kíséri őket senki. És, ha nincs pénz, akkor mi ezt tudjuk beletenni. Meg azt, hogy tudósítunk magunkról az Interneten, mi magunk készítjük a fotókat, szervezzük a dolgokat. A szervezés egyik legsarkalatosabb pontja például a kópiák beszerzése, amit az egyik munkatársnőm 4 hónappal a fesztivál előtt kezd el bonyolítani. Ha ez nem menne profin, akkor a fesztivál a mozitermekben megbukna. És a nézőknek nem kell tudni semmit arról, hogy különböző formátumok vannak, és az egész rengeteg macerával jár. A program összeállítása technikailag úgy zajlik, hogy végignézzük, melyik film milyen típusú, milyen hosszú, milyen nyelvű, való-e a szombatra, milyen hordozón érkezik és mikor. Tehát egy nagyon sok ismeretlenes egyenletről van szó, és kicsit ijesztő az egész.

PRAE.HU: Hogyan lehetne jellemezni a fesztivál profilját?

Az alternativitás és a függetlenség mint jelzők mára teljesen kiüresedtek. Meg egyébként sem tartom alternatívnak a Titanicot. A függetlenség pedig inkább a filmek szellemi függetlenségében van jelen. Most vetítettük például A fal című osztrák-német filmet, utána pedig sor került egy közönségtalálkozóra a rendezőjével, Julian Roman Pölslerrel. A fesztiválszervezés értelmét szerintem az reprezentálja, amikor az Uránia mozi dísztermét megtöltő közönség hétfő esete egy ilyen típusú film után spontán módon kérdéseket tesz fel majd egy órán keresztül. Az ezt követő film esetében, a Klipnél, ami egy kicsit botrányszagú alkotás, szintén pontosan érzékelik a nézők, hogy miről van szó. A fesztivál szerintem független gondolatok hordozója profi módon lebonyolítva. Jelzőként nem tudom, mit lehetne rá mondani. Állandóan be vagyunk skatulyázva, és rengeteg zöldséget olvastam már vissza magunkról. Ha valaki az 56 filmből nem néz meg ilyen műveket, mint például A fal, vagy a thaiföldi buddhista szerzetesekről szóló Gyilkosság és lelki béke című alkotás, hanem csak egyet ragad ki, az könnyen ránk ragasztja a provokatív vagy a polgárpukkasztó jelzőt, holott ez nem igaz. A program sokszínű, például van évente kötelezően 6-8 dokumentumfilm is, amik a legritkább esetben provokatívak, mert többnyire napi problémákról szólnak. És az általában elsikkad, hogy itt vannak jó dokumentumfilmek is. A provokatív filmeket könnyen megtalálja a sajtó, de sokszor értékeletlenül maradnak nagyon fontos, mívesebb alkotások, amelyek esetében általában jó nagy ijdelemet érzékelek. Ez egy nagyon tudatosan, sok munkával szerkesztett program. Letesszük az asztalra, aztán hátradőlünk, és nézzük a reakciókat. Persze, megvan mindenről a véleményünk, tudjuk, hogy melyik filmnek mi az értéke. Helyenkét vannak a programban szemtelenségek, pimaszságok, van benne nevelés, didaxis, de van benne nagyon sok esztétikai csoda is.

Titanic - "Így zárunk mi"
Kocsis Ágnes és Muhi András a színpadon indokolt, 
Stefan Laudyn videóüzenetben jelentkezett

PRAE.HU: Mit tudhatunk a versenyszekció összeállításáról, amiben hét film szerepel idén?

Mi igaziból a közönségnek csináljuk a versenyt. A berlini versenyszekció kapcsán szokott például olyan érzésem lenni, hogy túl sok kötelező kört akarnak teljesíteni. Mi ezeket kihagyjuk, és merünk bátrabbak lenni, például műfaji szempontból is. Nem olyan a versenyszekciónk, mint egy A-katergóriás fesztiválé, mert ahhoz olyan filmek kellenének, amelyek itt láthatók először. Ez először is nagyon sok pénzbe kerül egy fesztiválnak, egy városnak, egy országnak, másodszor pedig ki kell vívni egy rangot is, és a kettő sokára adódik össze. Azért sok pénz, mert biztosítani kell a világsajtó jelenlétét, másrészt pedig világpremiereket kell tudni tartani, vagyis el kellene érni, hogy az alkotók ne Velencében, Cannes-ban, Berlinben, Locarnóban vagy Torontóban akarják bemutatni a filmjüket, hanem Budapesten. Vagyis nem lehet egy fesztivált rögtön A-kategóriásként indítani. Ez gazdagabb országokban is optimális esetben 20 évbe kerül. Reálisan nézve tehát nem lehetséges az, hogy a versenyszekciónk minden filmje rangos világpremier legyen. Befogadunk premiereket boldogan, de nem feltétel, hogy minden alkotás az legyen. Az persze, fontos, hogy a filmek viszonylag újak legyenek, pár hónaposak, maximum 1 évesek.

PRAE.HU: Kik a 2012-es zsűri tagjai?

Az egyik tag Stefan Laudyn, akit én nagyon régóta ismerek. Ő a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál, vagyis egy A-kategóriás fesztivál igazgatója, és a zsűrizés mellett a szakmai programok keretén belül tart egy előadást arról is, hogy hogyan és hány év alatt sikerült a varsói fesztiválnak ezt a rangot elérnie. Kitüntetésnek érzem, hogy Muhi András, a Csak a szél producere, illetve Kocsis Ági, aki egy nagyon jó nevű rendező, is elvállalták ezt a tisztet, tehát rangos zsűrink van.

PRAE.HU: Mi a helyzet a Hullámtörők-díjjal járó pénzjutalommal?

Szombaton a zárógálán kihirdetjük a győztest, aki nem kap a díj mellé pénzjutalmat. A fesztivál jelenlegi pénzügyi helyzetében nem szabad 8-10 000 Eurót a díjra fordítani. Vissza fogunk majd erősödni, hogy ezt a rangot megtartsuk, mert az alkotók szívesebben adják oda a filmjüket, ha pénzjutalom is jár a díj mellé. Hiszen elkezdik latolgatni, hogy 7:1-hez eséllyel nyerhetik meg a pénzt és a díjat.

Titanic - "Így zárunk mi"
Tarr Béla, Kovács Gábor, Horváth György

PRAE.HU: Hogy esett idén Spanyolországra mint kiemelt vendégre a választás?

Eredetileg az volt a célunk, hogy sok vígjátékot szedjünk össze, mert azokat szeretik az emberek. Aztán kiderült, hogy nincs közöttük túl sok igényes darab, akadnak viszont jó, latinos temperamentumú művek. És az is szempont volt, hogy melyik az az európai ország, ahol sok alkotás készül, nálunk mégis viszonylag keveset szerepelt idáig. A franciák mindig sok filmet csinálnak, mert jó a támogatási rendszer, a skandináv mozi őrületesen jó, ezért nem lehet őket figyelmen kívül hagyni. És itt vannak a spanyolok, akiknél szintén sok igényes darab készül. Egyébként Európában ők a másodikok az elkészített filmek száma alapján. Aztán a Cervantes Intézet és a spanyol követség (a Spanyol Királyság Magyarországi Nagykövetsége) nagyon boldogan reagált arra a megkeresésre, hogy segítenének-e megszerezni a filmeket. Így született meg a Spanyolcsizma szekció. A fesztivál egyébként kultúrdiplomáciai missziót is betölt, mert a nyitógálán a spanyol nagykövet, Enrique Pastor mondott beszédet, a svéd követség ajándék vonósnégyese zenélt (az Archi Jamt vonósnégyes filmslágereket adott elő – a szerk.), és a kodály methodosok is játszottak élőben, Szimler Bálint végzős filmrendező rendezésében. Ő készítette egyébként Rév Marcell operatőrrel együtt az idei befutó filmünket is.

PRAE.HU: A dokumentumfilmek mellett a zenei szekció is fontos része a programnak.

Igen, ez is egy védjegyünk. Régebben Déri Zsolt szerkesztésében videoklip szekciók szerepeltek a programban. Egy ideje inkább az egész estés filmekre helyezzük a hangsúlyt: zenés dokumentumfilmek, koncertfilmek, a saját történetünkhöz kötődő alkotások kerülnek be. Két példát emelnék ki: a Sigur Rós Heima című filmje közönségdíjas volt nálunk 2007-ben, ezért egyértelmű volt, hogy ha újabb filmet készítenek, szintén míves módon, akkor azt is meghívjuk. A másik pedig a P.J. Harvey Let England Shake albumához készült film, amihez Seamus Murphy forgatott klipeket és etűdöket, olyan igényességgel, mint maga a zene, ezért filmfesztiválon van a helye.

Titanic - "Így nyitunk mi..."
A képet a megnyitón Déri Miklós készítette

PRAE.HU: Hat rövidfilm is szerepel a programban egy-egy nagyjátékfilm előtt, a rövidek között vannak magyarok is.

Igazából ezzel gondban kerültünk. Novemberben közöltük a hírt, hogy várjuk a magyar filmeket. December végéig rengeteg nevezés érkezett. Már a magyar dokumentumfilmesek szekcióját is terveztük például. Aztán kiderült, hogy lesz Filmszemle, lett is, ami persze, nagyon jó. A nevezését viszont mindenki visszavonta, és ment a Szemlére. Úgyhogy a rövidfilmes mezőny is sokszínű ugyan, de nem elég kiérlelt, mert korlátozottak voltak a lehetőségeink. Egyelőre pontosan annyira bizonytalankodunk mi is a rövidfilmekkel, mint amennyire mostohasorsú a műfaj. Azt találtuk ki, hogy nem külön blokkban vetítjük őket, hanem nagyjátékfilmek előtt. De én ki szeretném majd próbálni azt, hogy inkább a nagyfilmek után vetítsük le őket. Hátha az egy másfajta befogadói reakciót vált majd ki. Mert akkor az történne, hogy a néző megkapja azt, amire befizetett, és utána még kap egy rövidfilmet is. Most vannak, akik azt mondják, hogy én nem ezt kértem, hol van már az, amiért jöttem.

PRAE.HU: A nehéz finanszírozási körülmények ellenére vannak-e már tervek, elképzelések a jövő évi, 20. jubileumi fesztivál kapcsán?

Van bennem egy rémület az idei fesztivál költségvetése miatt, de remélem, hogy a napokban jön egy telefon, ami az egészet zárójelbe teszi. És közben már most gondolkodunk azon, hogy a 20. fesztiválon milyen patronokat süthetünk el, amiket idén kihagytunk. Ősszel elkezdjük majd megírni a fesztivál történetét a honlapon és a Facebookon. Van egy 19 éves történetünk, ami reflektál arra, hogy milyen vendégeink voltak, vagy melyek azok a filmek, amik csak itt voltak láthatóak. Érdekes az is, hogy ha valaki 19 évvel ezelőtt itt volt az első Titanicon kb. 18 évesen, akkor az hány éves ma, milyen életszakaszokon van túl. Úgyhogy készülünk rá, bár ezt megnehezíti az, hogy egyelőre az idei fesztivál sorsa is bizonytalan pénzügyileg. A zárógálán hivatalosan is be fogom jelenteni a következő évi fesztivál dátumát, amire 2013. április 5-13. között kerül majd sor. A legboldogabb, persze, akkor lennék, ha nekünk is 3-4 éves támogatási szerződésük lenne a kormányzattal, mint több hollandiai fesztiválnak. Így sokkal könnyebb lenne szponzorokat is találni.

(A fesztivál után megkérdeztük Horváth Györgytől, hogy mik a fejlemények az idei támogatás kapcsán, és azt a választ kaptuk, hogy a Nemzeti Filmalap végül fesztiváltámogatásra nem kíván pénzt osztani, az NKA-nál pedig már született döntés, de a támogatás pontos összegéről csak 1-1,5 hét múlva lesz majd információ.)

Fotók forrása: http://www.facebook.com/titanicfilmfest