bezár
 

irodalom

2012. 04. 26.
Mi a lényeg? A jó könyv
A vérpadtól a rablófurgonig. Kortárs ifjúsági regények a Móra Kiadónál - a Könyvfesztiválon
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Móra Könyvkiadó legújabb ifjúsági könyveinek bemutatója idén is izgalmas eseménynek ígérkezett a Könyvfesztiválon. Az egyórás beszélgetés alatt és után furcsa érzések támadhattak a hallgatóságban, mert ha valaki egy hagyományos könyvbemutatóra számított, az nem pontosan azt kapta, amit várt, aki pedig irodalmi beszélgetésre vágyott, sokszor az egymás mellett elbeszélésnek lehetett tanúja.

A bemutatott négy könyv a Vango – a hazátlan herceg, Thimothée de Fombelle közismert regényének második része, Mi, Banditáék, Siri Kolu finn írónő road-movie-ja, Te… voltál, a Tabu-sorozat legújabb kötete Charles Benoit tollából és A tűz és a könnyek asszonya a Tudor-ház krónikája sorozat legújabb darabja volt. A moderátor Lovász Andrea, a négy beszélgetőpartner pedig Merényi Ágnes (Móra Könyvkiadó főszerkesztője), Dian Viktória (Móra Könyvkiadó főszerkesztő- helyettese), valamint Szakonyi Csilla és Puller István  fordítók voltak.

Lovász Andrea kritikusi mivoltából fakadóan - érthető módon - nem egy szimpla könyvbemutatóra készült, hanem egy kötetlenebb, vitaindító beszélgetést szeretett volna kialakítani. A jól kigondolt kérdésekhez történő ragaszkodása azonban akadályozni látszott a könnyed párbeszéd létrejöttét. Így az is felmerül kérdésként, hogy egy könyvbemutató vajon hivatott-e betölteni egy irodalmi beszélgetés helyét, szerepét?

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy melyik korosztályt célozzák meg az újonnan kiadott kötetek. Merényi Ágnes és Dian Viktória korábban már ismertette a könyveket, és mindegyikhez korosztályos ajánlót is fűzött, így a kérdés irrelevánsnak tűnt. Lovász Andrea igyekezett pontosítani kérdését: hogyan is néz ki az a magyar tinédzser, akinek e könyvek szólnak. Ez így már valóban egy izgalmas kérdés lenne, tényleg, ki is a célcsoportja a négy, elsőre egészen különbözőnek tűnő könyvnek? Ám erre nem igazán kaptunk választ.

Azt azonban megtudhattuk, hogy a Vango a klasszikusabb, Verne típusú kalandregények modern változata, a Mi, Banditáék az utaztató regények finn, humoros, modern változata egy, a saját családjában unatkozó Vilja nevű kislány és az őt elrabló család története. A tűz és a könnyek asszonya az évszázadok óta meghonosodott ifjúsági kalandregények iskolapéldája, amely magában hordozza a családregények, történelmi regények és detektívregények műfaji sajátosságait is. A Te… voltál az angolszász ifjúsági irodalomban meghonosodott kifejezéssel élve a young adult típusú regények közé tartozik, tabutémákat feszegetve az iskolai erőszakról szól, a Tabu-sorozathoz méltóan különös, szokatlan hangvétellel.

A következő téma volt az egyik legjobb része a beszélgetésnek, amikor is Lovász Andrea azután érdeklődött, hogyan választja ki a kiadó a kiadásra szánt külföldi könyveket. Ez valóban izgalmas kérdés, hiszen az olvasó ritkán tudja beleképzelni magát a könyvkiadás folyamatába, illetve annyit bizonyára ő is sejt, hogy a magyarra fordított könyvek valamiféle kiadói koncepció alapján kerülnek kiadásra, ez a koncepció viszont a szakmabeliek számára is sok érdekességet rejt magában, illetve nem is mindig egyértelmű, hogy egy-egy kiadó milyen vezérelvek alapján működik.

Dian Viktória elmondta, a kiadó egyik első feladatának tekinti, hogy a magyar közönség megismerje a nemzetközi trendet, a sikeres, jó könyveket, így került például a finn írónő (már kilenc nyelvre lefordított) regénye is kiadásra. A Vangónál egy picit más a helyzet, a szerző felfedezése nagy trouvaille-nak számított, és a francia kiadó (a Gallimard Jeunesse, akivel ötvenéves együttműködést tudhatnak maguk mögött) felépít egy karriert, a Móra pedig, mint nemzetközi partner, felvállalja ezt, illetve azt is, hogy ehhez olyan értő fordítót kerestek, aki érzi Fombelle írói eszközeit, és meg is találták Pacskovszky Zsolt személyében.

A Te… voltál című regénynél kicsit más a helyzet. Merényi elmondja, hogy a sorozat ötlete körülbelül két éve merült fel, és a fontos, nehezen kommunikálható, súlyos problémákhoz keresnek könyveket a Tabu-sorozat esetében.

A Tudor-sorozatot pedig az egyik Frankfurti könyvvásáron látták meg.
Lovász Andrea ismét felvetette ekkor a kérdést, hogy mégis ki a célközönsége ezeknek a regényeknek, a fordítókat is bevonva a beszélgetésbe. Szakonyi Csilla végre szót kapott, és elmondta, hogy szerinte a Mi, Banditáék nemcsak a 10-12 éves korosztálynak szól, mert a finnektől jól ismert groteszk humor és többrétegűség a felnőtteknek is élményt nyújt. Puller István azt is elmesélte, hogy tavaly egy középiskolában tanított, ahol azzal szembesült, hogy a gyerekek ingerszegény környezetben vannak, vagy abba helyezik magukat, és csak egészen különleges témákkal lehet a figyelmüket megragadni. A Te… voltál pont alkalmasnak tűnt erre a maga rendkívüli témaválasztásával.

Felmerült Lovász Andreában a nem teljesen alaptalan gyanú, hogy az a gyerek, aki ilyen problémákkal küzd, nem biztos, hogy eljut ezekhez a regényekhez. Mégsem jó szempont ez, hiszen nem feltétlenül hozzájuk kell, hogy eljusson a könyv, ha az őket körülvevő társak (tanárokig, szülőkig és akkor már hozzájuk is) megismerik, az eleve nagy segítséget nyújthat. Mellesleg sosem tudhatjuk, eljut-e az adott könyv a remélt célközönséghez, az ifjúsági irodalomban ritka az olyan zajos siker, mint amit a Harry Potter vagy a Semmi esetében láthattunk.

Miután a Tabu-könyvek ismertetése kissé tévútra szaladt (Merényi itt találóan teszi hozzá, hogy a Tabu-sorozat olvasója nyilván nem egy könnyed olvasmányra készül, ahogy a Félkegyelműt sem úgy olvastuk régen), átugrottunk a fordítás problematikájára. Lovász Andrea  kiemelte, hogy sokszor rossz tapasztalata volt az átültetett szövegekkel kapcsolatban (például hogyan lett nálunk a Szörny, ne egyél meg! című könyvből Alex, a torkos kismalac), és arra is rákérdezett, hogyan lett a You helyett Te… voltál a magyar kiadásban, illetve hogy a szövegtestben milyen változások lehetnek még? Puller István gyorsan elárulta, hogy ez az ő ötlete volt, ugyanis magyarul a 'te' személyes névmás nem mond annyit, mint amikor valakihez úgy szólsz angol nyelvterületen: You! Merényi Ágnestől megtudhattuk azt az írói fogást is, hogy a regény végig egyes szám második személyben íródik, követve az eddig megjelent Tabu-könyvek korántsem szokványos stílusát.

Dian Viktória hozzátette, hogy a finn könyv esetében mind a kilenc fordítás más címmel jelent meg, csak a magyar ragaszkodott az eredetihez, és ez a könyv esetében azért is fontos, mert Vilja szinte eggyé válik a Bandita családdal. Az is kiderült, hogy a könyv köré egész komoly brand épült, filmmel, számítógépes játékkal, hazájában a sorozat már a harmadik kötetnél jár; Vilja egy tekintélyelvű családba vezeti be a demokráciát, amit az írónő mindenféle didaktikusság nélkül képes az olvasók elé tárni.

Lovász Andrea a lázadásban találta meg a négy könyvben felfedezhető közös vonást (hiszen minden főhős valóban ellene megy az őt körülvevő külvilágnak), Dian Viktória pedig a detektív-szálat, a krimit és a kalandregényt tartja a közös érintkezési felületnek e könyvek esetében.

A Vango kapcsán Lovász Andrea azt is megjegyezte, hogy kivételes benne a társadalmi korrajz jelenléte, és, ha a popkultúrában próbálnánk megkeresni Vango párját, az bizonyára Indiana Jones lenne, mint a mindenhez értő hős tipikus példája.

Visszatérve a lázadáshoz, mint közös tematikai szálhoz, Lovász Andrea felvetette, hogy egyik esetben sem lesz a lázadás teljes, és bár e könyvek azt üzenik, hogy ne fogadjátok el, ami körülöttetek van, de mégis azt példázzák, hogy nem lesz jó vége a lázadásotoknak. Az írások mögött annak a felnőttnek érzi hangját, aki tanítani akar. Puller ezelőtt már kifejtette, hogy a Te… voltál elején feltörő tanító bácsis hang a történet során értelmet nyer, illetve finomodik, Merényi szerint pedig felnőttek írták a könyveket, így értelemszerűen ott van ez a hang. Ezeken túl a szélsőségekig sem lehet vinni a lázadást. Ami tanulságként a Te… voltálban ott lebeg egyfolytában, az az, hogy a rosszabbnál rosszabb választások spiráljába kerülve, értelemszerűen elkerülhetetlen lesz a tragikus vég. A Tudor-ház krónikáiban pedig Stuart Mária története egy történelmi példázat, olyan, amiből tanulni lehet, és pozitív példaként állhat az olvasó előtt.

Az utolsó kérdés ismét a kiadóra vonatkozott, mi kerül előtérbe, a vátesz-szerű szerep (akár ezzel a tanítói szándékkal, és egyéb nemes küldetéstudattal) vagy a szórakoztatás? Merényi egyszerűen és frappánsan válaszolt: a jó könyv.

A beszélgetés nehezen lezárható, ahogyan a moderátor is szívesen folytatná még, hiszen most jönne a második fontos témakör, az irodalmi megformáltság. Ez azonban már az olvasókra marad, mi pedig töprenghetünk kicsit azon, hogy vajon az irodalmi megformáltságnál van-e lényegesebb kérdés irodalmi művek esetében? Talán érdemes lenne egyszer egy kerekasztal-beszélgetés keretében folytatni a diskurzust. 

prae.hu

Fotó: Bach Máté

 

nyomtat

Szerzők

-- szekeres niki --


További írások a rovatból

Fekete István Lutrájáról
Kosztolányi Dezső Őszi reggeli című verséről
Elisa Shua Dusapin Tél Szokcsóban című kötetéről

Más művészeti ágakról

Schein Gábor Apa átváltozott című könyvéről (Pagony, 2024, Budapest)
Margherita Vicario: Gloria! - XXII. Olasz Filmfesztivál - MittelCinemaFest 2024


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés