zene
2007. 02. 06.
Egy szép hely...
A Boards of Canada Geogaddi című albumának tartalomelemzése
A (BOC) duó zenei koncepcióját a tökéletességre törekvés abszolút hiánya jellemzi. Zajjal „összepiszkított” ritmusaik, disszonáns dallamaik és az életlen fotókkal tarkított lemezborítók ugyanis tökéletlenek szerintük. És ez különösen igaz a Geogaddi hangzására. Ha van valamilyen szerepe ezen az albumon a hatosnak, akkor az nem más, mint a tökéletlenség szimbóluma.
Írásom a Boards of Canada Geogaddi című albumának (az alábbi kiadásokban:
[a]http://www.discogs.com/release/24432[text]1[/a], [a]http://www.discogs.com/release/24434[text]2[/a], [a]http://www.discogs.com/release/24435[text]3[/a], [a]http://www.discogs.com/release/30148[text]4[/a], [a]http://www.discogs.com/release/655073[text]5[/a]) bizonyos részekre korlátozott tartalomelemzése. Tehát nem a lemez zenei világáról lesz szó, inkább az amögött rejlő tartalomról.
Michael Sandison és Marcus Eoin skót származásúak, 1986 óta zenélnek együtt. Eredetileg mindketten hagyományos hangszeren játszottak, a BOC formációban azonban többnyire szintetizátoron és dobgépen alkotják számaikat. Az alakuláskor 10 tagot számláló formációból mára csak ketten maradtak. Kezdetben természetfilmeket készítettek, amelyekhez a zenét is ők írták – TV- és filmarchívumuk mára óriási méretűre duzzadt. Stúdiójuk, a Hexagon Sun (Hatszögletű nap) a skót hegyekben található – régen atombunkerként szolgált. Rengeteg időt töltenek itt: átlagosan napi 10 órát zenélnek a társadalomtól elzárva, a hegyek közt élve egy baráti közösségben. A zenéjük stílusát nehéz besorolni: lassú hip-hop-közeli ütemek és elhangolt, disszonáns, ám mégis szépnek tűnő dallamok. A hangzásukban van valami könnyen befogadható, populáris. A periférikus elektronika kategóriába sorolják őket – ehhez képest azonban több tízezer példányban adják el lemezeiket, és ha ehhez még hozzávesszük az olyan zenekedvelőket is, akiknek valamilyen digitális formátumban van BOC felvétele, az a többszörösére emeli biztos hallgatóik számát. Ebben a műfajban az ilyen számok már szinte ijesztően hangzanak.
Az album címe három szó összetételéből áll elő: Geo (Föld), gad (csavarog, kódorog) és di (kettő). Két ember csavargása, vándorlása a Földön. Konkrét helyekről van szó a lemezen, illetve létező tárgyak és események adatai bújnak meg a hangok mögött. Az egyik szám címe: The Beach at Redpoint (Redpoint-i tengerpart). Redpoint egy valóságos skóciai hely. De jó példa az Over the Horizon Radar (Horizonton túli radar) cím is, amelyet talán fantázia-szülte kifejezésnek gondolnánk, ám némi kutatás után kiderül, hogy létező eszköz neve. A Dandelion című darabban egy természetfilmből kivágott szöveget hallunk, ami – többek között – a láva víz alatti viselkedéséről szól. Érdekessége, hogy – archív felvételen – a vígjátékairól híres amerikai színész, Leslie Nielsen hangját halljuk, aki fiatalabb korában narrátori munkákat vállalt.
Az albumon kísértenek a gyermekhangok. A gyermek-motívum végigkíséri a duó egész munkásságát, lépten-nyomon belebotlunk: egy korábbi albumuk címe Music has the right to children (A zenének joga van a gyermekekhez); lemezeik borítóin (nagy részét maguk készítik) láthatunk gyermekekről készített képeket; régi számaikban pedig hátborzongatónak ható gyermeki beszédet fedezhetünk fel, ami mást és mást mond nekünk. Egyesek csupán hatásvadász eszköznek tekintik ezt, és nem tulajdonítanak neki jelentőséget. „Valami olyan, aminek fura hatása van a zenére; nem kellene ott lennie, pláne nem atonális, szintetikus zenében. Egyáltalán nem való oda, és ebben a kontextusban aztán igazán érezheted a gyermek hangjának szomorúságát: a gyermeklét az életútnak csak elillanó szakasza” – vallja Mike Sandison egy [a]http://boardsof canada.bravepages.com/nme%20interview.html[text]interjúban[/a].
The Devil is in the details – a Geogaddi 16-ik száma (Ügyelj a részletekre – „az ördög a részletekben rejtőzik”). Újabb kérdés, amit időről időre felvetnek a BOC-kal kapcsolatban. Már az 1992-es kiadatlan lemezükön is, egy tévéreklám szövegére épülő számba újra és újra belevágták a Devil szócskát. Bőven találkozunk sátáni részletekkel a Geogaddin is. A Geogaddi eredetileg 23 track-es kiadása 66 perc és 6 másodperc, digitális formátumban pedig 666 megabyte. Mint az köztudott, a 666 a Sátán száma, a 23 pedig okkultista szimbólum. A 14-ik, Alpha and Omega című track végén egy visszafelé játszott szöveg hallható: „I’m a God-darned Satanist, and if I wanted, I’d be in [t]his business, too” („Elátkozott sátánista vagyok, és ha akarnám, benne üzletében is”).
Az 1969 című számban is találunk némi ördögi utalást. 1969-ben történt a hírhedt Charles Manson gyilkosság, a duó azonban valószínűleg valaki másra utal itt, aki magát Jézusnak mondta és szörnyű dolgokra késztetett embereket: David Koresh-re, a Dávid-törzs szekta alapítójára, akire egy másik BOC-lemezen is utalnak, aminek a címe: In a beautiful place out in the coutry. Ez a szintagma a Dávid-törzs szekta toborzó-videókazettájáról származik: „Come out, and live with a religious community in a beautiful place out in the country” („Vonulj ki, és élj egy vallásos közösségben, egy szép helyen!”). A lemez borítóján David Koresh szemének eltorzított képe látható. Az 1969 szinte érthetetlenségig effektezett ének-szövege a következő: „Although not a follower of David Koresh, she’s a devoted branch davidian” („Bár nem David Koresh követője, mégis odaadó Dávid-törzsbeli”). A szektára a túlkapások, fajtalankodások miatt figyeltek fel, és az FBI ostromot indított ellenük 1993. április 19-én. A szektatagok felgyújtották ostromolt otthonukat – borzalmas halálra ítélve ezzel önmagukat is (a történetről bővebben [a]http://en.wikipedia.org/wiki/Wacko_Siege[text]itt[/a]).
Az 1969 hossza kb. 4 perc és 19 másodperc – a fent említett dátum. Érdekes, hogy az album 6. számában – aminek a hossza 6 perc és kétszer 6, azaz 12 másodperc – hallható egy gyermek szájából a „beautiful place” kifejezés. A számokba rejtett üzenetek sora azonban korántsem ér véget ezzel.
Szörnyen elhibázottnak tartom már a kérdésfelvetést is, hogy a BOC sátánista, vagy szektahívő. A sátáni utalásokon túl jóval több is van a lemezen. A választ a The Devil is in the details és a Beware the friendly stranger (Az ördög a részletekben rejlik, és Óvakodj a barátságos idegentől – gondolhatunk itt a toborzó-videókazettára is) címek adják. A hatos szám végigkíséri a BOC-ot: 1986-os alapítás, Hatszögletű Nap stúdió, tripla (2 x 3 oldalú, vagyis 6-oldalú) Geogaddi vínyl-lemez, vagy a June 6th című szám egy régebbi [a]http://www.discogs.com/release/236[text]lemezükön[/a]. Egyesek a Geogaddi megjelenési dátumából is kiolvassák a hatos számot: 2002, 02, 18 (a dátum számait összeadva, majd az összeadás számjegyeit is összeadva: 2 + 0 + 0 + 2 + 0 + 2 + 1 + 8 = 15, 1 + 5 = 6). A Geogaddinak egyébként 6 különböző város 6 különböző templomában volt bemutatója, a zenéhez pedig hatszögletű képeket és filmeket vetítettek. Szerintem a hatos csupán egy szám, amivel a duó játszik és semmi több (a koncepciót nem adták fel: a jelenleg legfrissebb, 6 számot tartalmazó Trans Canada Highway című kislemez 2006. 06. 6-án jelent meg).
A hatos szám a Bibliában a Sátánt, vagyis a tökéletlent jelöli. A duó (BOC) zenei koncepcióját a tökéletességre törekvés abszolút hiánya jellemzi. Zajjal „összepiszkított” ritmusaik, disszonáns dallamaik és az életlen fotókkal tarkított lemezborítók ugyanis tökéletlenek szerintük. És ez különösen igaz a Geogaddi hangzására. Ha van valamilyen szerepe ezen az albumon a hatosnak, akkor az nem más, mint a tökéletlenség szimbóluma.
Az A is to B as B is to C-ben (A úgy aránylik B-hez, ahogyan B aránylik C-hez) újabb, már nem ördögi vagy hasonló utalásokat, hanem jól megjelenített arányokat fedezhetünk fel: a szám címe az aranymetszés definíciója. Ez a képlet már könnyen köthető a zenéhez, mivel az európai zenei skála alapja az egész számokkal egyszerűen kifejezhető arányokat alkotó aranymetszés-sor, a Fibonacci-soorozat (lásd [a]http://kfki.hu/chemonet/TermVil/tv2001/tv0110/bagi.html[text]itt[/a]).
A lemez második száma utal is erre, ugyanis a címe: Music is Math (A zene matematika). A Music is Math azért is érdekes, mert találhatunk benne egy Bertold Brecht-hez köthető frázist: „The past inside the present” (Múlt a jelenben). Brecht szerint korunk jelenében már csak a múltat látjuk. Nem a befejezett múltat, hanem valami újat, ami szüntelenül átformálja a régit. Visszatérve az A is to B as B is to C elemzéséhez, hallhatunk benne olyan szövegeket (pl. „we love you all” – mindenkit szeretünk), amelyek visszafelé is lejátszásra kerülnek és tökéletesen olyanok, mintha valaki azt mondaná például, hogy: „all you love we” (nyelvtani bakival, de „mindenki szeret minket”). Ezeket észrevéve érdemes visszafelé lejátszva is meghallgatni a számot, hogy az alábbi mondatokat felfedezzük: „If you go down to the woods today, you’d better not go alone” (Ha ma elmész az erdőbe, akkor jobb, ha nem egyedül mész), ami idézet egy gyermekdalból, valamint alig érthetően: „I don’t know, it makes me nervous...and I still dream about it, I don’t know, I just wish it never happened...the whole thing, the whole thing goes over and over” (Nem tudom, de idegesít...és még mindig róla álmodom, nem tudom, bárcsak sosem történt volna meg...az egész újra és újra kezdődik).
Amint említettem, a Geogaddi egy képzeletbeli utazás. Látjuk a természet szépségeit és hatalmát, és feltűnnek a barangolásunk során olyan emberek, amilyenek mi vagyunk: gyanakvóak, akik rossz dolgokat művelnek egymással és a természettel. Nikola Tesla már az 1800-as években foglalkozott a természetes energiafelhasználással – levegő közvetítésével. Az Over the Horizon Radar (Horizonton túli radar) címben említett légmérő eszköz Tesla ötletének továbbgondolásából, kvázi megvalósításából a levegőminőséget vizsgálja. Az Energy Warning című számban egy felhívást hallunk a természetes energiafelhasználás preferálására – gyermekhangon.
Végül az album legfurább számával foglalkozom, a 23-ikkal, aminek címe Magic Window (Csodálatos ablak), és egy perc 43 másodperc csöndet tartalmaz. A CD-n és a tripla vinyl Geogaddi kiadványon egy-egy egész oldalt szenteltek ennek a „zenének” – üres a hatodik oldal. A csöndben azonban hallhatjuk saját szervezetünk zajait, és a pulzusunkat.
Egy nukleáris család gravírozott körvonalait látjuk a harmadik vinyl F-oldalán. Mi köze ennek a családnak a csendhez és az egésznek a csodálatos ablakhoz? Belső- és középfülünket az oválisablak kapcsolja össze – mivel a belső fülben a csiga már elektromos jellé alakítja a mechanikai rezgéseket, az ablak határ a hang(rezgés) és (az esetünkben szervezeten belül haladó) elektromos jel között.
Marcus Eoin szerint: „próbálunk olyan elemeket rakni a zenénkbe, amelyek a zenén túlmutatnak” („And so we do try to add elements that are more than just the music” – egy [a]http://boardsofcanada.bravepages.com/nme%20interview.html[text]interjúban[/a]). Ha belegondolunk, hogy manapság mennyire leértékelődött és eliparosodott a zene, könnyen rájövünk, hogy mit akarnak mondani. A Geogaddi-ban a zene és a zenélés több mint szórakozás, meggazdagodási lehetőség, avagy hangok és ritmusok képletsorozata.
A szöveg teljes, dolgozat formájú verziója letölthető pdf-ben [a]http://soutiengorge.underground.hu/hargitai_andras_-_a_beautiful_place.pdf [text]az oldalamról[/a].
[a]http://www.discogs.com/release/24432[text]1[/a], [a]http://www.discogs.com/release/24434[text]2[/a], [a]http://www.discogs.com/release/24435[text]3[/a], [a]http://www.discogs.com/release/30148[text]4[/a], [a]http://www.discogs.com/release/655073[text]5[/a]) bizonyos részekre korlátozott tartalomelemzése. Tehát nem a lemez zenei világáról lesz szó, inkább az amögött rejlő tartalomról.
Michael Sandison és Marcus Eoin skót származásúak, 1986 óta zenélnek együtt. Eredetileg mindketten hagyományos hangszeren játszottak, a BOC formációban azonban többnyire szintetizátoron és dobgépen alkotják számaikat. Az alakuláskor 10 tagot számláló formációból mára csak ketten maradtak. Kezdetben természetfilmeket készítettek, amelyekhez a zenét is ők írták – TV- és filmarchívumuk mára óriási méretűre duzzadt. Stúdiójuk, a Hexagon Sun (Hatszögletű nap) a skót hegyekben található – régen atombunkerként szolgált. Rengeteg időt töltenek itt: átlagosan napi 10 órát zenélnek a társadalomtól elzárva, a hegyek közt élve egy baráti közösségben. A zenéjük stílusát nehéz besorolni: lassú hip-hop-közeli ütemek és elhangolt, disszonáns, ám mégis szépnek tűnő dallamok. A hangzásukban van valami könnyen befogadható, populáris. A periférikus elektronika kategóriába sorolják őket – ehhez képest azonban több tízezer példányban adják el lemezeiket, és ha ehhez még hozzávesszük az olyan zenekedvelőket is, akiknek valamilyen digitális formátumban van BOC felvétele, az a többszörösére emeli biztos hallgatóik számát. Ebben a műfajban az ilyen számok már szinte ijesztően hangzanak.Az album címe három szó összetételéből áll elő: Geo (Föld), gad (csavarog, kódorog) és di (kettő). Két ember csavargása, vándorlása a Földön. Konkrét helyekről van szó a lemezen, illetve létező tárgyak és események adatai bújnak meg a hangok mögött. Az egyik szám címe: The Beach at Redpoint (Redpoint-i tengerpart). Redpoint egy valóságos skóciai hely. De jó példa az Over the Horizon Radar (Horizonton túli radar) cím is, amelyet talán fantázia-szülte kifejezésnek gondolnánk, ám némi kutatás után kiderül, hogy létező eszköz neve. A Dandelion című darabban egy természetfilmből kivágott szöveget hallunk, ami – többek között – a láva víz alatti viselkedéséről szól. Érdekessége, hogy – archív felvételen – a vígjátékairól híres amerikai színész, Leslie Nielsen hangját halljuk, aki fiatalabb korában narrátori munkákat vállalt.
Az albumon kísértenek a gyermekhangok. A gyermek-motívum végigkíséri a duó egész munkásságát, lépten-nyomon belebotlunk: egy korábbi albumuk címe Music has the right to children (A zenének joga van a gyermekekhez); lemezeik borítóin (nagy részét maguk készítik) láthatunk gyermekekről készített képeket; régi számaikban pedig hátborzongatónak ható gyermeki beszédet fedezhetünk fel, ami mást és mást mond nekünk. Egyesek csupán hatásvadász eszköznek tekintik ezt, és nem tulajdonítanak neki jelentőséget. „Valami olyan, aminek fura hatása van a zenére; nem kellene ott lennie, pláne nem atonális, szintetikus zenében. Egyáltalán nem való oda, és ebben a kontextusban aztán igazán érezheted a gyermek hangjának szomorúságát: a gyermeklét az életútnak csak elillanó szakasza” – vallja Mike Sandison egy [a]http://boardsof canada.bravepages.com/nme%20interview.html[text]interjúban[/a].
The Devil is in the details – a Geogaddi 16-ik száma (Ügyelj a részletekre – „az ördög a részletekben rejtőzik”). Újabb kérdés, amit időről időre felvetnek a BOC-kal kapcsolatban. Már az 1992-es kiadatlan lemezükön is, egy tévéreklám szövegére épülő számba újra és újra belevágták a Devil szócskát. Bőven találkozunk sátáni részletekkel a Geogaddin is. A Geogaddi eredetileg 23 track-es kiadása 66 perc és 6 másodperc, digitális formátumban pedig 666 megabyte. Mint az köztudott, a 666 a Sátán száma, a 23 pedig okkultista szimbólum. A 14-ik, Alpha and Omega című track végén egy visszafelé játszott szöveg hallható: „I’m a God-darned Satanist, and if I wanted, I’d be in [t]his business, too” („Elátkozott sátánista vagyok, és ha akarnám, benne üzletében is”).
Az 1969 című számban is találunk némi ördögi utalást. 1969-ben történt a hírhedt Charles Manson gyilkosság, a duó azonban valószínűleg valaki másra utal itt, aki magát Jézusnak mondta és szörnyű dolgokra késztetett embereket: David Koresh-re, a Dávid-törzs szekta alapítójára, akire egy másik BOC-lemezen is utalnak, aminek a címe: In a beautiful place out in the coutry. Ez a szintagma a Dávid-törzs szekta toborzó-videókazettájáról származik: „Come out, and live with a religious community in a beautiful place out in the country” („Vonulj ki, és élj egy vallásos közösségben, egy szép helyen!”). A lemez borítóján David Koresh szemének eltorzított képe látható. Az 1969 szinte érthetetlenségig effektezett ének-szövege a következő: „Although not a follower of David Koresh, she’s a devoted branch davidian” („Bár nem David Koresh követője, mégis odaadó Dávid-törzsbeli”). A szektára a túlkapások, fajtalankodások miatt figyeltek fel, és az FBI ostromot indított ellenük 1993. április 19-én. A szektatagok felgyújtották ostromolt otthonukat – borzalmas halálra ítélve ezzel önmagukat is (a történetről bővebben [a]http://en.wikipedia.org/wiki/Wacko_Siege[text]itt[/a]).
Az 1969 hossza kb. 4 perc és 19 másodperc – a fent említett dátum. Érdekes, hogy az album 6. számában – aminek a hossza 6 perc és kétszer 6, azaz 12 másodperc – hallható egy gyermek szájából a „beautiful place” kifejezés. A számokba rejtett üzenetek sora azonban korántsem ér véget ezzel.
Szörnyen elhibázottnak tartom már a kérdésfelvetést is, hogy a BOC sátánista, vagy szektahívő. A sátáni utalásokon túl jóval több is van a lemezen. A választ a The Devil is in the details és a Beware the friendly stranger (Az ördög a részletekben rejlik, és Óvakodj a barátságos idegentől – gondolhatunk itt a toborzó-videókazettára is) címek adják. A hatos szám végigkíséri a BOC-ot: 1986-os alapítás, Hatszögletű Nap stúdió, tripla (2 x 3 oldalú, vagyis 6-oldalú) Geogaddi vínyl-lemez, vagy a June 6th című szám egy régebbi [a]http://www.discogs.com/release/236[text]lemezükön[/a]. Egyesek a Geogaddi megjelenési dátumából is kiolvassák a hatos számot: 2002, 02, 18 (a dátum számait összeadva, majd az összeadás számjegyeit is összeadva: 2 + 0 + 0 + 2 + 0 + 2 + 1 + 8 = 15, 1 + 5 = 6). A Geogaddinak egyébként 6 különböző város 6 különböző templomában volt bemutatója, a zenéhez pedig hatszögletű képeket és filmeket vetítettek. Szerintem a hatos csupán egy szám, amivel a duó játszik és semmi több (a koncepciót nem adták fel: a jelenleg legfrissebb, 6 számot tartalmazó Trans Canada Highway című kislemez 2006. 06. 6-án jelent meg).
A hatos szám a Bibliában a Sátánt, vagyis a tökéletlent jelöli. A duó (BOC) zenei koncepcióját a tökéletességre törekvés abszolút hiánya jellemzi. Zajjal „összepiszkított” ritmusaik, disszonáns dallamaik és az életlen fotókkal tarkított lemezborítók ugyanis tökéletlenek szerintük. És ez különösen igaz a Geogaddi hangzására. Ha van valamilyen szerepe ezen az albumon a hatosnak, akkor az nem más, mint a tökéletlenség szimbóluma.
Az A is to B as B is to C-ben (A úgy aránylik B-hez, ahogyan B aránylik C-hez) újabb, már nem ördögi vagy hasonló utalásokat, hanem jól megjelenített arányokat fedezhetünk fel: a szám címe az aranymetszés definíciója. Ez a képlet már könnyen köthető a zenéhez, mivel az európai zenei skála alapja az egész számokkal egyszerűen kifejezhető arányokat alkotó aranymetszés-sor, a Fibonacci-soorozat (lásd [a]http://kfki.hu/chemonet/TermVil/tv2001/tv0110/bagi.html[text]itt[/a]).
A lemez második száma utal is erre, ugyanis a címe: Music is Math (A zene matematika). A Music is Math azért is érdekes, mert találhatunk benne egy Bertold Brecht-hez köthető frázist: „The past inside the present” (Múlt a jelenben). Brecht szerint korunk jelenében már csak a múltat látjuk. Nem a befejezett múltat, hanem valami újat, ami szüntelenül átformálja a régit. Visszatérve az A is to B as B is to C elemzéséhez, hallhatunk benne olyan szövegeket (pl. „we love you all” – mindenkit szeretünk), amelyek visszafelé is lejátszásra kerülnek és tökéletesen olyanok, mintha valaki azt mondaná például, hogy: „all you love we” (nyelvtani bakival, de „mindenki szeret minket”). Ezeket észrevéve érdemes visszafelé lejátszva is meghallgatni a számot, hogy az alábbi mondatokat felfedezzük: „If you go down to the woods today, you’d better not go alone” (Ha ma elmész az erdőbe, akkor jobb, ha nem egyedül mész), ami idézet egy gyermekdalból, valamint alig érthetően: „I don’t know, it makes me nervous...and I still dream about it, I don’t know, I just wish it never happened...the whole thing, the whole thing goes over and over” (Nem tudom, de idegesít...és még mindig róla álmodom, nem tudom, bárcsak sosem történt volna meg...az egész újra és újra kezdődik).
Amint említettem, a Geogaddi egy képzeletbeli utazás. Látjuk a természet szépségeit és hatalmát, és feltűnnek a barangolásunk során olyan emberek, amilyenek mi vagyunk: gyanakvóak, akik rossz dolgokat művelnek egymással és a természettel. Nikola Tesla már az 1800-as években foglalkozott a természetes energiafelhasználással – levegő közvetítésével. Az Over the Horizon Radar (Horizonton túli radar) címben említett légmérő eszköz Tesla ötletének továbbgondolásából, kvázi megvalósításából a levegőminőséget vizsgálja. Az Energy Warning című számban egy felhívást hallunk a természetes energiafelhasználás preferálására – gyermekhangon.
Végül az album legfurább számával foglalkozom, a 23-ikkal, aminek címe Magic Window (Csodálatos ablak), és egy perc 43 másodperc csöndet tartalmaz. A CD-n és a tripla vinyl Geogaddi kiadványon egy-egy egész oldalt szenteltek ennek a „zenének” – üres a hatodik oldal. A csöndben azonban hallhatjuk saját szervezetünk zajait, és a pulzusunkat.
Egy nukleáris család gravírozott körvonalait látjuk a harmadik vinyl F-oldalán. Mi köze ennek a családnak a csendhez és az egésznek a csodálatos ablakhoz? Belső- és középfülünket az oválisablak kapcsolja össze – mivel a belső fülben a csiga már elektromos jellé alakítja a mechanikai rezgéseket, az ablak határ a hang(rezgés) és (az esetünkben szervezeten belül haladó) elektromos jel között.
Marcus Eoin szerint: „próbálunk olyan elemeket rakni a zenénkbe, amelyek a zenén túlmutatnak” („And so we do try to add elements that are more than just the music” – egy [a]http://boardsofcanada.bravepages.com/nme%20interview.html[text]interjúban[/a]). Ha belegondolunk, hogy manapság mennyire leértékelődött és eliparosodott a zene, könnyen rájövünk, hogy mit akarnak mondani. A Geogaddi-ban a zene és a zenélés több mint szórakozás, meggazdagodási lehetőség, avagy hangok és ritmusok képletsorozata.
A szöveg teljes, dolgozat formájú verziója letölthető pdf-ben [a]http://soutiengorge.underground.hu/hargitai_andras_-_a_beautiful_place.pdf [text]az oldalamról[/a].
Szerzők
-- Hargitai András --
