PRAE.HU: Az új lemezzel együtt a Csend utca EP-t is elérhetővé tettétek a honlapotokon keresztül, ami zeneileg még lényegesen eltér a mostani stílusotoktól. Mesélnél arról, hogyan, milyen lépésekben alakult ki az a stílus, amit ma képviseltek?

A Csend utca EP eddig is elérhető volt a neten, csak most kitettük a honlapunk kezdő oldalára is, az első nagylemezünkkel együtt. Most, az új lemez apropóján én is újrahallgattam a Csend utcát és igazából nem érzek olyan nagy eltérést. Akkor már érezhető volt az irány, hogy merre mozdul a zenekar. Persze ott még se billentyű, se cselló nem volt, a dalszerkezetek is szokványosabbak, nem voltak instrumentális számok, de ha kicsit áthangszerelnénk a régi dalokat a jelenlegi felállásra, akár az új lemezen is elférnének.

PRAE.HU: Facebook oldalatokon a "post-rock" és az "alternatív" címkék mellett az "experimentális" jelző is szerepel a stílusbesorolásnál. Mennyiben tekinthető "kísérletezőnek" a zenétek?

Minden lemezfelvételkor kísérletet teszünk, hogy rögzítsük azokat a hangokat, amelyeket valójában érzünk és át akarunk adni a hallgatóknak, és minden koncerten megkíséreljük el is játszani ezeket. A stílusbesorolás engem soha sem érdekelt igazán; persze a legtöbb ember igényli, mert egyszerűbb az élet, ha mindent tudunk valamihez kötni.
 

PRAE.HU: Az, hogy a zenekar tagjai építészhallgatók, rányomja valamilyen módon a bélyegét a zenétekre?

Inkább csak a zenélésre fordítható idő mennyiségére nyomta rá néha a bélyegét az egyetem, régen, amikor a leadások jöttek, valahogy mindig elmaradtak koncertek, néha a próbák is. Mostanra már csak a zenekar feléről mondható el igazából, hogy köze van, vagy lesz a szakmához és a prioritások is megváltoztak.
 

PRAE.HU: Három év telt el első nagylemezetek, a Mit nekem megjelenése óta. Te a zenekaron belül hogyan látod, mennyiben változott a zenétek? Mik a főbb különbségek a Mit nekem és a Hélium között?

A zenénk gyökeresen nem változott, a hangsúlyok változtak meg talán egy kicsit. Meg biztos hallatszik az a két és fél év, amennyivel többet láttunk a világból az előző lemez óta. A keményebb részek talán egy kicsit keményebbek lettek, a lágyak meg egy kicsit lágyabbak, de a lényeg megmaradt.
 

PRAE.HU: Időközben lecserélődött a ritmusszekciótok. Milyen változást eredményeztek a tagcserék a zenekarban, milyen hatással volt a váltás az új lemezre?

Tavaly év elején új basszusgitáros (Kocsis Szilveszter), majd nyáron új dobos érkezett a zenekarba (Gál Dániel), szerencsére gyorsan beilleszkedtek és zeneileg olyannyira nem jelentettek visszalépést, hogy az új lemezen sokkal hangsúlyosabb lett a ritmusszekció.
 

PRAE.HU: Az elmúlt évek során a post-rock – csakúgy, mint a különböző progresszív zenék – kialakította a maga zenei sablonjait, tipikus dalszerkezeteit. Két nagylemeznyi dal megírása után, ami erősen magán viseli a post-rock jellegzetességeit, mennyire érzed inspiratívnak és mennyire korlátozónak ezt a stílust dalszerzéskor?

Dalszerzéskor azzal semmiképp sem korlátozzuk magunkat, hogy valami nem fér bele a post-rock műfajába. Igazából mi az a post-rock és milyen sablonjai vannak? Azért például egy Mono vagy egy 65daysofstatic teljesen más világ, mégis mindkettőre azt mondják, hogy post-rock. A sorrend fordított: megírjuk a zenénket, aztán szépen besorolják a post-rock skatulyába. Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy dalszerzéskor nincsenek korlátok: vannak dalkezdemények, amelyek nem jutnak el a megvalósulásig, mert érezzük rajtuk, hogy azok a végén nem a mi zenénk lennének. 
 

PRAE.HU: Számomra úgy tűnik, mintha a Héliumon igyekeztetek volna valamelyest elszakadni a post-rock bevált fordulataitól, kevesebb a direkt "katartikus" gitártéma, ahogy a magyar alternatív zenéket idéző énekdallamokból, szöveges részekből is kevesebb jutott a dalokba. Te hogyan látod ezt?

Nem mértünk semmit patikamérlegen, és nem voltak ennyire tudatos döntések, hogy most szakadjunk el valahonnan, vagy ragadjunk oda valamihez. Az elmúlt másfél-két évben úgy látszik így gondolkodtunk a zenéről, ilyen hatások értek bennünket.

PRAE.HU: Mesélnél kicsit a Héliumot átszövő koncepció(k)ról, motívumokról?

A második lemezen már az összes szöveget az énekesünk, Gergő írta. Ezek túlnyomórészt a vidámpark motívumához és a vidámparkban található gépekhez kapcsolódnak, ebből merítenek ötletet vagy asszociálnak. Leginkább az emberi kapcsolatokról, emlékekről, benyomásokról és lelkiállapotokról szólnak egy kis melankóliával, illetve reménnyel vegyítve. Volt olyan szöveg, amit a zenei alap megírása után integráltunk a dalba, illetve született olyan is, amire később zenét írtunk. A szövegek írása során mindig cél, hogy az ének beépüljön a dalok atmoszférájába, vagy épp fordítva, a zene találja meg a szövegek hangulatát - ez azt hiszem sikerült is.
 

PRAE.HU: Milyen a post-rock helyzete ma Magyarországon, mekkora közönségbázisa van ennek a műfajnak? Van kialakult klubélet, találkozók, stabil közösség, stb.?

Szerintem olyan, mint általában az underground műfajoknak. Van közönség, de közel sem akkora, mint ami Európa nyugatabbik felén általános. Van egy viszonylag szűk aktív mag, akik a legtöbb koncerten ott vannak, az ország adottságaiból adódóan ez főleg Budapestre értendő. Mi igyekszünk nem csak ennek a meglévő közegnek játszani, hanem minél több embert bevonni a körforgásba.
 

PRAE.HU: Elképzelhetőnek tartod, hogy valamelyik dalotokat műsorára tűzze mondjuk az MR2?

Készült pár rádióbarát verzió, amit eljuttattunk a zenei szerkesztőnek, majd kiderül...
 

PRAE.HU: Mely zenekarok, előadók gyakorolták rátok a legnagyobb hatást?

A magam nevében tudok csak beszélni: rengeteg zenekart fel lehetne itt sorolni, sok post-rock és kevésbé post-rock zenekart. Etalon legyen mondjuk a Godspeed You! Black Emperortól a Static. Az elmúlt években elég sok ausztrál zenekart hallgatok a Karnivoolos vonalról, emellett sok ambientet, neoklasszikusokat, zajt. Egy éve még biztosan kiemeltem volna a magyar zenekarok közül a marionette ID-t, de nyár óta itt basszusgitározok, úgyhogy ezt nem teszem. Helyette a Volkova Sisterst mondanám. Ha már az elején is kiemeltem egy számot, mostanában a post-rock szcénából talán az amerikai ’shels Journey to the Plans című dala volt a leginspirálóbb számomra.
 

PRAE.HU: Hogyan születik meg egy Képzelt Város dal? Mennyire vagytok intuitívek a dalíráskor, s mennyit szoktatok csiszolgatni egy-egy számon?

Dalszerzőnként változó. Én legtöbbször egy adott pillanatot akarok megragadni, az elején óriási szerepe van az intuíciónak, az ösztönöknek, a legtöbb zeném alapja improvizáció. A következő lépésben viszont addig csiszolom az egészet, hogy úgy hasson rám, mint az a pillanat, amit meg akartam ragadni. Ez a kérdés alapján akár kettőségnek is tűnhet.
 

PRAE.HU: Ezek után Gergőnek (Oláh Gergő - énekes) is megpróbálod átadni ezt az érzést/pillanatot, vagy ő az alapján ír szöveget az adott dalhoz, hogy neki mit jelent a zene, milyen asszociációkat kelt benne? Hogy ment ez például a Hús című szám esetében?

A Hús esetében a zenei alap már teljesen elkészült, mikor Gergő nekilátott a szöveg és a dallam megírásához. Azt én találtam ki, hogy melyik témára kerüljön majd ének, meg arra kértem, hogy a refrénben bátran eressze ki a hangját - a többi rá volt bízva. Szerintem sikerült megragadnia a zene hangulatát.

 

 

PRAE.HU: Számodra mi jelenti a legnagyobb kihívást egy Képzelt Város dal megírásakor?

Elég furcsa kérdés ez. Egyáltalán nem azért írok zenét, mert bármiféle kihívás lenne benne. Azért írok, mert bizonyos dolgokat csak zenében tudok megfogalmazni. Kicsit másképp értelmezve, a legnagyobb kihívás zeneszerzés közben, hogy arra az időre ne tűnjön el teljesen a külvilág. Ez meg nem nagyon szokott sikerülni.
 

PRAE.HU: Eddig minden lemezetek saját kiadásban jelent meg, és ingyenesen letölthető a honlapotokról. Miért döntöttek a független kiadás és az ingyenes megjelenés mellett?

Ezen a szinten és ebben a közegben ez az egyetlen működőképes alternatíva. Nagyságrendekkel több emberhez jutunk el az ingyenes letöltéssel, aki meg a zenénkért cserébe támogatni szeretné a zenekart anyagilag, annak erre megvan a lehetősége a Bandcamp oldalunkon, a lemezbemutatónkon pedig már CD-n is elérhető lesz az új lemez.
 

PRAE.HU: A Mit Nekem a PANKKK támogatásában jelent meg. A Hélium esetében kaptatok hivatalos támogatást, vagy "saját zsebből" készült a lemez?

Eddig teljesen saját zsebből dolgoztunk: a könnyűzene állami támogatása ilyen formában megszűnt, és más mecénásunk sem akadt eddig. Nem anyagi támogatást viszont rengeteget kaptunk a rajongóktól, barátainktól, zenésztársainktól, meg a Keleti Blokk közösségétől, aminek már mi is majdnem egy éve része vagyunk.

PRAE.HU: Mit kell tudni a Keleti Blokk közösségéről? Milyen módon segíti a zenekarotokat?

A Keleti Blokk egy összművészeti alkotóközpont az Ajtósi Dürer soron, a volt ELTE campuson. A próbatermekben több mint száz zenekar próbál, több hangstúdió és jópár műterem is működik. A Blokk abban nyújt nagy segítséget, hogy összehozza a zenészeket, közösséget teremt, megadja az együtt gondolkodás lehetőségét. Egymást segítik a zenekarok és a stúdiók is. A lemez felvételekor is ugyanez történt, össze lettek hordva a legalkalmasabb mikrofonok a különböző stúdiókból, ha kellett még egy állvány vagy kábel, bekopogtunk egy három ajtóval arrébb lévő terembe. Több olyan hangszert és effektet is használtunk a felvételkor, amelyek nem a sajátjaink voltak, hanem blokkos zenészektől kaptuk kölcsön.
 

PRAE.HU: A Héliumot producerként is jegyzed Sándor Dániellel egyetemben. Mit takar ez pontosan, milyen teendőket végeztél producerként?

Esetemben annyit jelent, hogy a lemez készítésében az elejétől a végéig intenzíven részt vettem, rajtam keresztül futott át a legtöbb dolog. Általában én intéztem azokat a dolgokat, amelyek a zenélésen kívül még szükségesek, hogy egy zenekar működjön és a lemez meg is valósuljon. A stúdiózás előtt minden dalból készült saját demó verzió, ezeket főleg én rögzítettem. A stúdiózás alatt a felvételek kezdetétől a végéig ott voltam a Metropolban, figyeltem, tanácsoltam, véleményt mondtam, ha kellett, konfliktusokat vállaltam fel. A keverés végén Dani sok helyen már csak az én véleményemet kérte ki.

PRAE.HU: Ha már szóba került Sándor Dániel neve: az új lemez is rendkívül jól szólal meg, gondolom sokan mondták már, hogy nemzetközi színvonalú a lemezeitek hangzása. Mekkora szerepe volt Dánielnek a hangzás kialakításában? Hogyan folyt vele a közös munka?

Az első lemez felvételét több előre nem várt esemény és pár nem megfelelő döntés is hátráltatta, a végén már nagyon kellett sietnünk, hogy kész legyen a lemez a lemezbemutatóra. Eldöntöttük, hogy a második lemeznél nem lesznek kompromisszumok, addig készítjük a lemezt, amíg minden a helyére nem kerül. Olyan hangmérnököt kerestünk, akiről azt gondoltuk, hogy érti majd a zenénket, szerencsére Sándor Danival egyáltalán nem lőttünk mellé. A Metropol mellett szólt még az analóg keverőpult, a pianínó, meg a kényelem, hogy nem kell kimozdulni a Blokkból, csak egy emeletet felsétálni a próbatermünktől a stúdióig.
 

Már a felvétel elején látszott, hogy nem lesz semmi probléma, látszott Danin, hogy tudja, mit akar felvenni, meg azt is érti, hogy mi mire gondoltunk. Partner volt az összes kísérletezésben, a gitárfelvételnél legalább annyi időt töltöttünk a megfelelő hangzás kitalálásával, mint magával a feljátszással. Ezért is került oda a neve mellé, hogy producer: nem csak rögzített valamit a bevált sémák alapján, hanem végig kreatívan részt vett a munkában. Már a felvételek végén tudtuk, hogy sikerült azt rögzítenünk, amit szerettünk volna, a keverés alatt meg biztossá vált, hogy úgy is fog megszólalni, ahogy elképzeltük. Legalább nem kell azon gondolkodnunk, hogy hol vesszük fel a következő lemezünket.
 

PRAE.HU: Mit jelent számodra a Képzelt Város zenekarnév?

Tisztán, mint zenekarnév nem sok mindent: két szó, s egy Weöres Sándor novella címe, amibe ugye rengeteg dolgot bele lehetne magyarázni, főleg, hogy urbanisztika szakirányos építészként fogok végezni. Maga a Képzelt Város viszont öt embert jelent, akikkel együtt tudok zenélni és olyan dolgokat megélni, ami nem minden embernek adatik meg.

 

Fotók: Danyi Balázs