A mesebeliség Izland fekvéséből is adódik, a szigetországi elzártság kétségtelenül egy különös aurát teremt. Éppen ezért teljesen érthető, hogy az említett jelzők, jellemzők mellett a hermetikusságból fakadó misztikum jut eszünkbe. Pedig természetesen sok mindenben teljesen olyan, mint a legtöbb ország; az emberek például ugyanolyan álmosak reggel, mint minden más országban.
 

PRAE.HU: A Népi történet alcím számomra szintén erősíti ezt a misztikusságot. Ugyanakkor ez mintha csupán egy fedőréteg lenne, ami alatt az üzenet, vagyis a korabéli Izland társadalmának kritikája elrejtőzik. Mit gondol erről?

Igen, a 19. század Izlandját jellemző romantikus elemeket felhasználva rájöttem, a bájos figurák mellett vagy mögött igen durva, kemény történések, történetek vannak. Azt hiszem, az írók egyik legrégebbi trükkjét használtam; kedves, szép kezdés után érdemes rátérni a lényegre! S a lényeg az előbb említett mögöttes tartalom, a kor igazságainak, hiányosságainak, problémáinak felfedése.
 

Igen, bár a vadász és a "vad" mellett Abba személye, az ő viszonya úgy a paphoz, mint a védelmezőjéhez is rendkívül fontos. A behelyettesíthetőségre, felcserélhetőségre a pap rókává változása mellett a pap negatív figurája is jó példa lehet, hiszen mind azt gondolnánk, a pap a jó oldalán áll, törődik az emberekkel, míg a tudós a hideg racionalitás képviselője. Ezzel szemben itt a tudós a melegszívű, a törődő, a pap pedig a kirekesztő, az elutasító. Szóval szeretek játszani a szerepekkel, s úgy hiszem, a könyv legfontosabb mondatai is azt mondják, mindig, minden folyamatosan változik.
 

Igen, még mindig, vagy inkább újra valós a probléma, ugyanis egyre többen elfordulnak az egyháztól, mert úgy gondolják, az egyház ahelyett, hogy egyfajta megnyugvást adó intézmény lenne, még mindig ragaszkodik "a régi, szigorú" viszonyokhoz, szerepekhez. Hamarosan például új püspökünk lesz, és elég nagy esélyünk lenne egy női püspököt megválasztására, az egyház azonban úgy tűnik, inkább a férfi jelölthöz húz. Azt hiszem, ha ez utóbbit választják meg, még nagyobb lesz a szakadék az egyház és az izlandi emberek között.

PRAE.HU: Kicsit visszatérve a könyvhöz: az üldözés és az üldözöttség, a kirekesztés és a kirekesztettség, a "másság" fontos szerepet kap a kötetben. Van ennek valami speciális izlandi vonatkozása? Egyáltalán miért tartja kiemelten fontosnak ezeket a kérdéseket?

Abbához, Down-szindrómájához az összes felsorolt szó kapcsolódik. Ő egy abszolút kívülálló, aki számomra a kedvességet, s a megbocsájtást jelképezi. Általános, hogy a védtelen az, aki képes újra és újra megbocsájtani.

Ahogy a könyvben is megírtam, Izlandon a Down-szindrómával születetteket azonnal megölték. Ma már a terhesség korai szakaszában kimutatható ez a betegség, s Izlandon alig néhányan vállalják ezeket a gyerekeket.

PRAE.HU: Honnan jött a könyv szerintem legfrappánsabb mondata: "Láttam az univerzumot! Versekből állt!"

PRAE.HU: Belőlem, ez azt hiszem, nagyon én vagyok.
 

Nem tudom, de ha Egyed Veronika ilyen szépeket mond a verseimről, igazán lefordíthatná őket! (nevet.)

Tolmács: Stelcz Krisztina
Fotó: Bach Máté