Európa matiné – Claudio Magris, Kjell Askildsen és Jože Hradil közreműködésével, moderátor Barna Imre, az Európa Kiadó igazgatója. Millenáris Osztovits terem 2012. április 20. délelőtt.

A párbeszéd valahogy így történt közöttük:

– Ön a mai norvég irodalom egyik legismertebb alakja. Szeret beszélni?

– Nem.

– Koncentrált életmű az Öné, egyetért?

– Nem gondolom, hogy a világban túl sok könyv lenne, csak az én könyveim lehetnének kevesebben, hiszen vannak közöttük kevéssé sikerültek is.

– Szerintem Ön csak a legjobb könyveit írta meg, a kevéssé jókat nem.

– Ez kérdés? Nem értem. Soha nem írtam regényeket, kiadói koncepció volt, hogy regénynek nevezzék, mert az jobban mutat, mint a novellagyűjtemény.

– "Némiképpen erőltetett a kapcsolatunk, mert egyszer megmentette az életemet", így egy idézet. Csupa izgalmas hiány a 21 titokzatos novella. Miért nem szereti, ha minimalistának nevezik?

– Szerintem az építészetből és a képzőművészetből kölcsönözték ezeket a fogalmakat, és nincs köze az irodalomhoz. A filológusok találták ki, beskatulyáztak minimalistának, mert nagyon rövid novellákat írok, de én ezt nem szeretem.

– Van olyan, hogy északi irodalom?

– Nincs. – Szünet, szünet, szünet. – Azt hiszem, hogy nincs skandináv specialitás, ha összevetjük az európai országok irodalmával.

– Közelebb érzi-e magához a svéd, dán klasszikus irodalmi hagyományt, mint német, francia, latin-amerikai kedvenceit?

– Jobban kötődöm az európai irodalomhoz, mint a skandinávhoz e tekintetben. Hemingway prózáját viszont nagyon szeretem, nagy hatással volt rám.

Megköszönés, elköszönés, és színpadra lép Jože Hradil. Először arról kérdezik, miért nem Hradil József? Most jelent meg a regénye, Arc nélküli képek címmel szlovénül. Műfordítással foglalkozott, vagy ötven címmel dolgozott az Ómagyar Mária-siralomtól Dragomán György könyvéig. Nehezen ment Hradilnak a magyar nyelv: apja magyar, anyja szlovén volt, és amikor Magyarországon látogatták meg a rokonságot, Ica néni folyton kérdezgette, hogy lehet az, hogy nem tudsz az apád nyelvén? Jaj, de jópofa !, ezt mondogatta mindig. Hradil egyszer csak megállt előtte, és egy jó hosszú mondatot szeretett volna mondani, ami így sikerült: jaj, de jó az Icának a pofája!, meg is tanult rögtön egy szót: nyakleves.

Kis kiadót vezetett, elkezdtek Adyt, József Attilát kiadni, húsz év alatt harminchat könyvük jelent meg. Lator, Szappanos segítettek Hradilnak a fordításban, többek között abban, hogy a nyakleves nem gasztronómiai kifejezés.