PRAE.HU: Balázs Eszter a prae.hu oldalon nem oly régen éppen arról tudósított, hogy Mexikóban van egy kiadó, amelynek leleményes vezetője úgy méri fel a piaci igényeket, hogy odamegy a gyerekekhez, és megkérdezi tőlük, mi érdekli őket. Természetesen a gusztustalan és ijesztő dolgok. A Doktor Proktor Pukipora is ehhez hasonló megfontolásból lett a kiadó egyik első könyve?

Balázs Eszter Anna: Részben, hiszen köztudott, hogy a pukizós és a gusztustalkodós viccek roppant népszerűek az óvodások és kisiskolások körében. Ugyanakkor a könyv története nem merül ki az efféle humorban, Jo Nesbø remek író, ahogy ezt már a krimijeiből tudhatjuk. A Doktor Proktor-sorozat is ehhez méltóan: izgalmasan, fordulatosan és szellemesen van megírva.

PRAE.HU: És ki ez a Doktor Proktor?

BEA: Ő egy (saját maga szerint is majdnem) őrült professzor, aki sosem azt találja fel, amit szeretne, hanem valami teljesen mást... Például egy zöld szert, amitől világítani kezd az ember teste, vagy éppen egy rendkívül hangos, ám szagtalan szellentőport. Egyúttal a két tízéves főszereplő gyerek, a csavaros észjárású és nagydumájú Bulle (ejtsd Bülle) valamint a szerény, de igen okos Lise (Lize) szomszédja, akikkel hamar összebarátkozik, és asszisztenssé fogadja őket.

PRAE.HU: Bizonyára egészen másfajta feladat egy gyerekeknek szóló könyvet és egy felnőtt krimit lefordítani. Volt a kétféle szövegben valami közös, akár szófordulatok, akár a felépítés szintjén - amitől összetéveszthetetlenül nesbø-s lett?

Petrikovics Edit: Természetesen, például mind a két szövegben megfigyelhető, hogy a szerző a valóságban is létező földrajzi helyeket választ a cselekmények helyszínéül. A történetszövés is hasonlóképpen feszes és izgalmas, felismerhető a krimik dinamikája. Akadnak stilisztikai hasonlóságok is: találunk jellegzetes fordulatokat, szóhasználatban fellelhető hasonlóságokat, de olykor az a fajta finom modorosság is megjelenik a szövegben, ami a krimijeiben is fel-felbukkan. De Nesbø olyan nyelvet használ, amely a gyerekek számára is élvezhető, mégsincs lebutítva, így a felnőttek is kimondottan élvezik.

A sorozat amerikai borítói

PRAE.HU: Mit volt nehezebb lefordítani, a krimiket vagy Doktor Proktor meséjét?

PE: A gyerekkönyvet valamivel könnyebb volt fordítani, mivel nem volt benne annyi történelmi és kulturális utalás, de itt is voltak olyan részek, ahol Nesbø erőteljesen hozta a maga stiláris eszköztárát, amin azért – legyen az krimi vagy mese – mindig kell dolgozni.

PRAE.HU: Kiknek szól elsősorban a könyv?

BEA: A kezdő olvasók már egyértelműen örömüket lelik a szövegben, ezért nagyobb betűkkel, lazább sorokkal és illusztrációkkal igyekeztünk megkönnyíteni a dolgukat. De a Pukipor együttolvasásra is tökéletes, több helyen teszteltem már, és állíthatom, hogy remekül működik! A helyzetkomikum, a szellemes riposztok és az izgalmas történet mindannyiunkat lebilincselt. Sokszor már a szerkesztés közben is hangosan nevettem...

PRAE.HU: Annak idején a Vivandránál megjelent Kaki-könyv nem volt egyértelmű sikertörténet, sok szülőben megütközést keltett a témája. Azóta eltelt jópár év, ma már Pernilla Stalfelt könyvei egytől-egyig népszerűek itthon is, de azért még bőven van mit behoznunk a tabudöntögetés terén. Nem tartasz attól, hogy a szülők inkább hagyományos témájú gyerekkönyveket választanak a csemetéiknek?

BEA: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tartunk tőle – de bízunk benne, hogy a regény igényessége és humora el fogja oszlatni az esetleges negatív előítéleteket. Papp Miklóssal, a kiadó vezetőjével még azt is hosszan mérlegeltük, hogy melyik szó szerepeljen a kötet címében: a szolidabb pukipor, vagy a durvább hangzású fingópor. A történetben ugyanis kétféle porról esik szó: az egyik a gyerekek szórakoztatására alkalmas változat, ami hangos, ámde szagtalan pukizást tesz lehetővé, a másik pedig – az Edit által zseniálisan fordított – fingonautapor, mely az embert a levegőbe képes röpíteni. A bonyoldalmak valójában inkább az utóbbi körül zajlanak.

PE: A cím ezért elsőre kicsit megtévesztő is: biztos lesz, aki azt gondolja, hogy csak alhasi poénokat talál majd a könyvben, pedig erről szó sincs. Nyilván meghatározó motívuma a történetnek a pukizás, de – a skandináv gyerekkönyvekre jellemző módon – ez annyira természetesként van kezelve, hogy fel sem merül, hogy ez lenne a kizárólagos mondanivaló.

 

Az eredeti, norvég borítók

PRAE.HU: Apropó, melyik borítót választottátok a külföldiek közül, és miért azt?

BEA: Az angol kiadás mellett döntöttünk. Edit természetesen norvégból fordította a könyvet, de az eredeti borító és illusztráció inkább elrettentette volna a vásárlóinkat. Az amerikai borító már konzervatívabb és kicsit retróbb stílusú, de mi ezt a harsány és vicces, angol külsőt kedveltük meg. Most, a könyvfesztiválon látom igazán visszaigazolva a döntés helyességét: a Pukipor szinte kirí a sok újdonság közül.

PRAE.HU: Szerepelnek a kiadó tervei között Nesbø könyvein kívül más hasonló, skandináv, szókimondó alkotások?


BEA: Abszolút. Szerencsére egyre több skandináv gyerekkönyv van a piacon, de Miklóssal hiszünk abban, hogy többre van szükség. Fantasztikus, mennyire másképp, mennyire partnerként kezelik a gyerekeket, és milyen lazasággal, természetességgel képesek a számunkra még mindig kínosnak tűnő kérdésekről beszélni.

PRAE.HU: Lesz-e folytatása a könyvfesztiválra megjelent könyvnek? Nesbø hány könyvet írt Doktor Proktorról?

BEA: Lesz. Eddig három kötet jelent meg, és ezek mind olvashatók lesznek magyarul, Petrikovics Edit fordításában. A legfrisseb hírek szerint pedig Nesbø már írja a negyedik részt, amit szintén kíváncsian várunk.

Magyar borítók

PRAE.HU: Elképzelhető, hogy a krimiíró Nesbø rajongótábora Doktor Proktor történetére is vevő lesz?

PE: Azt gondolom, hogy igen. Vannak Nesbø-rajongó ismerőseim, akik remegő végtagokkal várják, hogy végre elolvashassák a könyvet...

PRAE.HU: Elmondanátok, hogy mi a kedvenc részetek Nesbo könyvéből?

PE: Nehéz kérdés, több is van... De akkor egy újabb nesbøi jellegzetességet emelnék ki: a krimijeiben is nagyon szeretem azokat a szálakat, amikor egy-egy mellékszereplőről, annak hátteréről mesél, így most Madsen karmester alakját és felbukkanásait említeném. A szerző nagyon plasztikusan és persze szórakoztatóan mutatja be a karmester alakját, álmait és munkájához fűződő frusztrációit.

BEA: Bennem talán azok a részek hagyták a legmélyebb nyomot, ahol Bulle csillogó szellemessége találkozik az általam áhított tanár(vagy felnőtt)-gyerek viszony ábrázolásával.

PRAE.HU: Sokat egyeztettetek fordítás közben?

BEA: Sok dolgot kellett megbeszélnünk Edittel, ha napi tíz emailt nem váltottunk, akkor egyet sem... Dönteni kellett a nevek írásmódjáról és a magyarításáról, a helységnevekről, és sok minden másról is. Remekül tudtunk együtt dolgozni – s erre nagy szükségünk is volt, ugyanis mire megkaptuk a sorozat jogait, a fordításra már nagyon kevés időnk maradt. De Edit briliáns fordításának köszönhetően sikerült elkészülnünk vele a Könyvfesztiválra és Nesbø rövid magyarországi látogatására, épp ahogyan terveztük.