Jo Nesbo szerdán a Lotz teremben találkozott néhány újságíróval, majd a rajongóinak dedikálta műveit. Az MTI arról értesült, hogy látogatásának fő célja egy zárt körű koncert volt, amelyet egy nagy telekommunikációs cég szervezett.

A világhírű krimiíró Fejvadászok című regényéből Morten Tyldum rendező készített filmet, a bemutatót április 27-én tartják Norvégiában. A magyar bemutatót június 21-ére tűzte ki a forgalmazó Vertigo Media Kft.

A szerző az MTI azon kérdésére, hogy elégedett-e a végeredménnyel, kitérő választ adott. Mint fogalmazott, íróként nem tudja eldönteni, jó-e a film, hiszen ő elsősorban a kivitelezést látja, ezért nem tudja magával ragadni a történet vagy az érzelmi szál.

"Olyan ez mintha egy nőgyógyásztól a vizsgálat után megkérdeznék, szexi volt-e az éppen vizsgált nő" - jegyezte meg viccesen, majd hozzátette, már háromszor látta a Fejvadászokat, legutóbb már élvezte.

Elmondta, nem szólt bele a munkálatokba, a feladata a filmjogok átadásánál lezárult. "Innentől kezdve nem én mesélem a történetet, hanem a rendező. Sőt nem is a saját könyvemet látom újra elmesélve, hanem egy másik történetet" - vélekedett.

A szerző látogatásának különös aktualitást adott, hogy a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra időzítve jelent meg a Harry Hole-történetek első darabja, a Denevérember.

A könyv Ausztráliában játszódik, ahol a tengerparton holtan találnak egy fiatal norvég nőt. Harry Hole nyomozója ezért Sydneybe utazik, hogy segítségére legyen ottani kollégáinak.

Arra a kérdésre, hogy miként született meg Harry Hole figurája és miért Ausztráliában játszódik a történet, Jo Nesbo elmondta: az alkoholproblémákkal küzdő nyomozó karaktere egy repülőúton jutott az eszébe, valahol Oslo és Sydney között.

"1997-ben utaztam Ausztráliába, hogy egy körutazást tegyek a barátaimmal. És azt is elhatároztam, hogy megírok egy regényt. A repülőút 25 órás, ennyi időm volt megalkotni Harryt" - mesélte Jo Nesbo, hozzátéve, hogy nem is gondolta arra, hogy első regénykísérletét egyből ki is adják.

"Nem terveztem sorozatot, nem fejlesztettem a karaktert. Arra gondoltam, odaadom egy kiadónak, ahol majd elolvassák, és ha látnak benne egy kis tehetséget, majd felkérnek egy új regény megírására. Egy hónap múlva értesítettek, hogy kiadják. Ez sokkolt. Visszakérdeztem: biztosak benne?" - mesélte a szerző.

Hogy miért épp Harrynek keresztelte a hősét, amikor a krimi irodalomban számos nyomozót hívtak már így, Jo Nesbo azt válaszolta, hogy talán Charles Bukowski hatására, de ezen soha nem gondolkodott.

"A Harry név egy helyi focistától származik, aki amolyan hírességnek számított abban a városban, ahol felnőttem. Norvégül a Harry eléggé elcsépelt név, akit így hívnak, az számíthat arra, hogy cikizni fogják" - magyarázta Jo Nesbo, hozzátéve, hogy Norvégiában a Harry névtől az emberek egy bunkó, külvárosi, tanulatlan fickóra asszociálnak, aki Elvis Presley-dalokat hallgat és úgy is öltözik, mint Elvis.

"Olyan nevet akartam, amivel nehéz lehetett felnőni" - magyarázta. A Hole név pedig onnan jött, hogy a nagymamája folyton egy bizonyos Hole nevű helyi rendőrrel riogatta, aki elviszi, ha nem ér haza időben. "Sosem láttam, de nem volt nehéz elképzelni egy hideg, rejtélyes fickót" - jegyezte meg az író.

A Könyvfesztiválon azonban nemcsak ez a könyve várta a szerzőt: a Kolibri Kiadó megjelentette gyerekkönyv-sorozatának első darabját, a Doktor Proktor pukiporát.

Jo Nesbo elmondta: amikor még lánya kicsi volt, gyakran mesélt neki. "Mindig előre kikötötte, milyen elemeket szeretne látni a történetben, dinoszauruszt, krumplit, boszorkányt. Máskor meg egy kislányt szeretett volna, aki azért egy kicsit hasonlít rá. Ennél a történetnél viszont szeretett volna egy kisfiút. Abban a korban volt, amikor egy kicsit félt a fiúktól, ezért azt kérte, hogy ez a kisfiú tényleg legyen pici.

Így született meg Nilly és Lisa. Nillyt magassága miatt magányos, Lisa pedig azért mert a barátja elköltözött. Aztán összebarátkoznak a szomszédban lakó kétbalkezes professzorral, aki felfedezte a pukiport.

Ezt próbálja eladni az amerikai űrprogramnak, hogy általa jutassák fel az asztronautákat az űrbe" - ismertette a könyv születését Jo Nesbo, aki épp a sorozat negyedik kötetén dolgozik.

Arra a kérdésre, hogy az írói siker kárpótolta-e azért, hogy egy baleset miatt félbeszakadt a focistakarriere, azt felelte, hogy "néha azok a dolgok, amelyeket elveszítesz, fontosabbá válnak, mint amiket megkapsz".

"Ilyen például egy lány, akivel soha nem találkozhatsz többet, egy álom, ami sosem válhat valóra, vagy hogy már soha nem játszhatok a kupadöntőn" - fogalmazott.

Az író szerint a tragédiák és a veszteségek sokkal erősebb érzelmi kötődést váltanak ki, mint a győzelmek, sikerek. Példaként Szerbiát említette, ahol szerinte sokkal több emlékműve van az 1389-es Rigómezei csatának, mint a szerb történelem bármely más szakaszának.

"Brazíliában pedig mindig 1950-es Uruguaytól elszenvedett focivereséget emlegetik és nem győzelmeket. Vagy ott a kereszténység. Jézust miért nem úgy ábrázolják,hogy kilép a sírból, legyőzve a halált?" - mutatott rá Jo Nesbo, majd felelevenítette azt az élményét, hogy mennyire fájdalmas volt a két évvel a sérülése után látni csapatát, amint Oslóban a kupameccset vívják.