Elhatároztam, igyekszem megkímélni a nyájas olvasót a Titanic ideje alatt évről-évre visszatérő újságírói modorosságoktól, de sajnálom, mégsem tudom. Ezek ugyebár részint a hajózással (Matrózok, irány a mozi! Mindenki a fedélzetre, stb.), másfelől az éppen 100 éve elsüllyedt luxushajóval kapcsolatos tréfás szóvirágokban merülnek ki (A Titanic kikötött, etc.), így el is terveztem, kerülöm majd ezeket, de nincs mit tennem, le kell írnom egyet! A Titanic ismét befutott!

 A hajó, aminek semmi köze a fesztiválhoz

 

Ezt olyan értelemben tette, hogy rengeteg filmkedvelőt vonz, főleg a vetített filmcsemegék miatt, és fájó ezt egy vitriolos tollú firkásznak leírnia, de jogosan. Úgy viselkedik, ahogy egy befutott sztárnak is kell. Vonzza a nézőket. A mustra tavaly nagykorú lett, de zsenge frissességét továbbra is őrzi.

 

A majdnem 1. pont: magyar filmek

Egyetlen helyen (na meg majd a cikk negyedik pontjában) köthetek bele a Titanic-ba, az pedig a magyar film kérdésköre. Ugyanis a februári, 43. Magyar "fapados" Filmszemle miatt a szervezők magukra vállalták, hogy a külföldi filmek mustrálása mellett a Szemle egykori funkcióját is átveszik, vagyis megmérettetésül szolgálnak a honi filmiparnak is, de ez nem igazán látszik meg. A programban korábban is elvétve szerepelt magyar alkotás, és ez most sincs másképp. Az idei eseményre már rövidfilmekkel is lehetett ugyan pályázni, amelyek kísérőfilmként csatlakoznak majd a nagyjátékfilmekhez, ám ezek közül egyetlen egy magyar, Kerékgyártó Yvonne Facebook-Molotovja lelhető fel. Mellette további három hazai filmet/projectet lehet csupán felfedezni. Az egyik Jelinkó Márton, aki rögvest kilóg a sorból, hiszen Tartozás című, első nagyjátékfilmjének világpremierjére ugyan Budapesten került sor, de ő maga Finnországban él, filmje is finn stábbal készült, finn nyelven, finn színészekkel. Jelen van a két évvel ezelőtti Filmszemlén díjat nyert Itt vagyok című kisfilm alkotópárosa, Szimler Bálint és Rév Marcell, akik most a “havonta jelentkező blogszerű projektként" leírható, jelenleg 42 percesre összegyúrt installációjukkal, a kodály methoddal képviselik a honi szcénát. Az utolsó versenyző Vandad Kashefi, aki Szimlerékhez hasonlóan szintén egy újgenerációs zenei projektet készített. Az a:normal sessions-ben a zene és a film egyedi módon találkozik, élő zenei videoklipek formájában, olyan előadókkal, mint Harcsa Veronika, Lajkó Félix, vagy Palya Bea. Hogy miért csak ennyi a magyar produkció, annak konklúziót mindenki vonja le saját maga, már csak azért is, mert a problémaként felróható hazai finanszírozás megszűnése és a magyar filmipar közti összefüggések taglalása nem ennek a cikknek a tisztje. Legyen elég annyi, hogy nehéz helyzetben voltak a programszervezők, hiszen ha nincs miből válogatni, nehéz a megszokott nívót tartani. (Pedig azért ezekben a szegényes időkben is akad egy-két ígéretes magyar darab, ami bekerülhetett volna a válogatásba, pláne a rövidfilmek között…)

 

Ízelítő a Kodály-Method-ból

Az igazi 1.pont: kulturális sokszínűség

Erre aztán igazán nem lehetett panasz korábban sem, és az idei évben sem. Az, aki kíváncsi más, egzotikusnak tűnő országok alkotóira, annak egyértelműen a Titanicon a helye! Érkeztek filmek szerte a világból, a legnépesebb tábor természetesen Európából (Ausztria, Szerbia, Franciaország, Norvégia, Svédország, Spanyolország, Dánia, Norvégia, Izland, Finnország, Oroszország, Izrael, Németország, Anglia, Írország, Belgium, Lengyelország, Olaszország). De akad itt film az amerikai kontinensről (USA, Brazília, Argentína, Mexikó), és magától értetődően Ázsiából (Japán, Dél-Korea, Irán, Thaiföld) is. De aki úgy gondolja, megnézne egy jó kis kolumbiai koprodukciót (Esperando el Tsunami), az is jöjjön el.

Tegye fel a kezét, aki látott már thai krimit: Gyilkosság és lelkibéke

A tényleges 2. pont: filmek

A Titanic persze nem csak azért jó, mert két labdarúgó világválogatottat is ki lehetne állítani cserékkel együtt a különböző nemzetiségű rendezőkből, hanem azért is, mert a szervezők nívós (részint elsőfilmes) alkotók-, jobbára díjazott filmjeit hozzák Magyarországra, amiket egy magára valamit is adó filmszerető már csak ezért is meg kell(ene), hogy nézzen. A teljesség igénye nélkül akad itt dán (ál)dokumentumfilm (Nagykövet úr), thaiföldi krimi (Gyilkosság és lelki béke), svéd- (Play) és francia dráma (Lázadás), amerikai abszurd-röhejfilm (Hol volt, hol nem), gall leányanya történet (17 lány), vagy éppen tabukat döngető, nyers szexualitással sokkoló szerb tinifilm (Klip). De vetítik minden idők legnézettebb norvég filmjét, a A trollvadászt is.

Klip: pornográfia, virtuális valóság és erőszak

A valódi 3. pont: hangulat

Mivel a Titanic-nak már van egy jól bejáratott forgatókönyve, nem vállal vele zsákbamacskát szinte senki, aki kicsit is nyitott a távol-keleti filmek merész formanyelvű, sokszor véres világára, a helyüket a moziban is megálló koncertfilmekre, vagy az európai filmipart felfrissítő skandináv krimikre. Ha valaki nemcsak a filmélményért ül vászon elé, biztosan talál hasonszőrű embereket, akikkel beszélgethet mozi után, például megbotránkozása tárgyáról. Én legalábbis mindig találok ilyeneket.

Egy újabb véres, kaszabolós, akciókrimi Dél-Koreából: Yellow Sea

A tulajdonképpeni 4. pont: nézők

Na, most jön a fekete leves. Aki fejében a pangó mozitermek illúziójával szeretne jegyet váltani, jobb ha tudja, érdemes a kinézett film és időpont előtt legalább félórával odaérni, mert előfordulhat, vagy nem kap jegyet, vagy nem látja az első negyed órát. Ráadásul a legtöbb alkotás – ahogy korábban is – angol felirattal kerül a vászonra, így akinek hangalámondásos tolmácsgépre van szüksége, jobb időben érkeznie, hogy szerezzen fejhallgatót. A tömeg persze egyben örömteli is (főleg ha szervezői fejjel gondolkodom), mert így nagyobb az esélye, hogy jövőre sem kerül veszélybe a fesztivál.
 

A +1 pont: Büfé

Az Uránia nem kimondottan az a "bulizós" hely, nem kimondottan baráti büféárakkal, de aki úgy dönt, hogy a Toldiba, vagy az A38-as hajón vált jegyet, stikában akár egy rosé-fröccsöt is elkortyolgathat mozinézés közben. Derűs dolog ez, csak vigyázzunk, "el ne ázzunk a Titanicon"!*

 

*Lásd: újságírói modorosságokról szóló első bekezdés.