Mert tudjuk, hogy a boldogság kulcsa a szex. Onnan tudjuk, hogy hallottuk a tévében, és olvastuk a neten, Carrie Bradshaw is megmondta. A Lakmusz Csoport előadásában azonban e tézis megdőlni látszik. Tóth András rendezésében a szereplők keresnek, ágyból-ágyba ugrálnak, találkoznak és elhagyják egymást, ám képtelenek kielégíteni vágyaikat.

Nem véletlen tehát az sem, hogy a történetet egy olyan örömlány vezeti fel (Kovács Anni), aki szeretetre vágyik, s nála is ér véget. Ő a Körút angyala, aki már az első percekben megjósolja az apokalipszist. Leegyszerűsítve a többi szereplő jelenléte is ugyanerre a sémára épül: a testüket bocsátják áruba egy kevés melegségért vagy biztonságért.

A legizgalmasabb szereplők talán Leslie (Horváth András) és Marci (Tóth Máté), a két meleg fiú. Marci története kicsit közhelyes, de a jó az benne (és a többi jelenetben is), hogy nincs túlmagyarázva. A szekus srác, aki azért olyan agresszív, mert elfojt. Mindannyian hasonlót sejtünk, amikor ránk szólnak valamiért a Corvin-tetőn. De ez a fiú most megmentett egy másikat, Leslie-t, aki – milyen szerencse – épp apakomplexussal küszködik. Hát így kezdődik a szerelem, és így is lesz nagyon gyorsan vége. A pillanat, amikor a két fiú együtt fogja Marci fegyverét és "titanikozva" egymáshoz simulnak, egyszerre gyönyörű és röhejes.

Két jelenetet egyébként a szex stilizált képei választanak el egymástól: nyögések, vörös rúzs nyitogatása, plüssmacik egymáshoz dörgölése, NDK pornó standard szövegei. Nincs szó itt a szexualitás felmutatásáról a legkevésbé sem. Mikor a szereplők jótékonyan eltakarják a légyottokat, be-beugrik Mundruczó Kornél pár rendezése, és kicsit azt érzem, hogy a rendezés gyáva, a szexről beszél, de szándékoltan nem hoz zavarba. Túl kényelmesen ülök a helyemen.

Bepillantást nyerünk egy házaspár hálószobájába is, de amit ott látunk, nem győz meg a házasság szentségének érvényéről. Kettőjük kapcsolatában a szent és a profán összeegyeztethetetlensége bontakozik ki. A férj (Orbók Áron) piedesztálra emeli feleségét (Fekete Réka Thália), s ezért érzi a testiséget vele szentségtörésnek. A helyzetet az is bonyolítja, hogy mindketten csak magukkal vannak elfoglalva: a férfi a nem létező izmaival, a nő a nem létező melleivel, s ezért képtelenek huzamosabb ideig egymásra hangolódni.

A férj ezek után egy fiatal, butuska hostesst (Gergely Katalin) etet addig fagyival, amíg az ágynak nem dől. A lány utána színésznői ambícióit próbálja érvényesíteni egy Tarantino-mániás forgatókönyvíró (Csillag Botond) ölében, aki az egész jelenetet kamerára veszi. Az előadás struktúráját egy vetésforgóhoz tudnám hasonlítani, minden szereplő története ott kezdődik, ahol lefekszik valakivel és ott végződik, ahol lefekszik valaki mással.

 
Az utolsó jelenetek egyike az államtitkár (Fekete Zsolt) és a menstruáló színésznő (Koncz Andrea) esete a premier után. Igen, a színházat hamarosan be fogják zárni, kicsit elfordítom a fejem, hogy ne értsem az utalgatást, mert sajnos már a könyökömön jön ki. A halovány körülírást sem értem, ez a XXI. század, ki lehet mondani a szavakat, pláne, ha az ember független társulatban dolgozik. Márpedig ez kőkeményen hatos kategória, minimál költségvetésű produkció, egy romkocsma emeletén. Intim lakásszínházi tér vagy rosszul világítható sufni. A lényeg: újra bebizonyosodott, hogy így is lehet színházat csinálni, értékelhető előadást is. Ha a helyzet rossz, tudni kell hozzá alkalmazkodni, a Lakmusz Csoport pedig ebből a szempontból nagyon is életképesnek tűnik.

A kör bezárul. Az előadás eleje óta várjuk a megjósolt világvégét, de nem jön el. Vagy már rég eljött, mindenesetre nem vettük észre, mert 2012-ben már csak ez van: testek unottan egymáshoz érnek, és közben nem történik semmi világrengető, semmi nagyszerű.

Dóka Péter: Körbe K

A Lakmusz csoport előadása

Szereplők:
Csillag Botond
Fekete Réka Thália
Fekete Zsolt
Gergely Katalink
Horváth András
Koncz Andrea
Orbók Áron
Tóth Máté
Kovács Anni

Dramaturg: Mikó Csaba
Rendezőasszisztens: Mesterházy Fruzsina

Rendzete: Tóth András

Bemutaó: 2012. január 23.
Fogasház