zene
A nagyok körében az önismétlés, a fiataloknál pedig a külföldi norma követése dívik, így aztán mind a közönség, mind a kritikusok ki vannak éhezve már arra, hogy új sztárokat, új kedvenceket avassanak. Ezt a szerencsés helyzetet aknázhatja ki az időközben négytagú zenekarrá bővült Leander is: a SzívIdomárnak minden esélye megvan arra, hogy széles közönségréteget szólítson meg, hiszen egyszerre nyers, agresszív és melodikus; populáris és pofáncsapó, slágeres és keménykötésű.
Teljes mértékben a mai kor szülötte a Leander, ami a magyar rockzenében elsőként honosította meg a külföldön már működőképes gyakorlatot, mely szerint a zenekarok különböző fájlmegosztó rendszereken (Youtube, MySpace, Bandcamp) és közösségi oldalakon (Facebook) keresztül toborozzák közönségüket. A Leander mindenféle lemezszerződés vagy akár zenekari háttér nélkül, egyszemélyes projektként, pár Youtube-klippel (Csak te, Bad Romance, stb.) futott be.
A Leander így átugorta azokat a lépcsőfokokat, amiken a magyar rockzenekarok nagy része elvérzik: nem kell kiadóknál kilincselni, nem kell súlyos összegeket leperkálni azért, hogy előzenekarosdit játszhassanak a nagyok előtt, és nem kell gyenge felszereltségű klubokban, pár tucat embernek zenélni minden hétvégén. A népszerűség kulcsa nem más, mint a relatív egyediség, alapfeltétele pedig az, hogy a Leander maximálisan illeszkedik a kortárs keményzenei trendekbe.
Leander – Viharom tavaszom
Az ingerküszöb a rock és metál zenékben is kitolódott, csak itt nem az égben, hanem a föld alatt, az undergroundban van: az extrém metál zenék agresszió-mércéje majd’ minden új rockzenei stílusba beszivárgott, miközben a "populáristól" általában ódzkodó műfaj maga is előszeretettel nyúlt a popzenei dallamokhoz, vérfrissítésképp. Bizony, a két véglet összecsúszott, és manapság zenekarok tucatjai darálnak popdallamok alatt: a Leander zenéjének gerincét is az Ákosra hajazó énekmelódiák és a beszaggatott, szikár gitárriffek kettőse alkotja. A legbeszédesebb talán két feldolgozásdaluk: a legnépszerűbb Lady Gaga Bad Romance-szének metál-átirata.
Ami néhány éve még elképzelhetetlen lett volna (egy slágerlistás pop-dal metálos interpretációja ennyire népszerű legyen), az ma a legnagyobb koncertfavorit. Az oka pedig egyszerűen annyi, hogy a magát az el-nem-ismertségben megtaláló, a népszerűtlenségben egyediséget, a mainstreamtől való elhatárolódást találó rockzene kétfelé szakadt. Már nem az egyes alstílusok vívják harcukat (mint annak idején mondjuk az Riccsések és a P.Mobilosok), a választóvonal inkább az "old" és a "new school" között húzódik – míg az előbbi megtartotta a rockzene elitista, zárkózott attitűdjét, addig az "újsulis" rock/metál zene nyitott mindenféle mainstream felé, miközben megőrzi az extrém metal zenék hiperagresszivitását. A Leander ráadásul a magas- és tömegkultúra, a rock és popzene, a death metal és Lady Gaga közti határvonalakat is eltörölte: a Bad Romance-ban a beszaggatott gitártémákra átírt popslágerbe Brahms V. Magyar Táncát is gond nélkül beleszőtték.
Leander – Bad Romance
A Leander több dala is olyan, mintha csak egy popdal rockosított interpretációja lenne, de ezzel nincs baj; az egyik legelismertebb metál zenekarból, a pszichotikus-komplex zúzdáival nevet szerzett Nevermore-ból ismert Vörös Attila gitártémái ellenpontozzák azokat: hipnotikus erővel húznak, egyszerűek, de pofásak. Nem kell ide nagy megfejtés, csak dinamika és dallamérzék, és a Leanderben mindkettő megvan.
Utóbbiról a multi-instrumentalista zenekarvezető gondoskodik: habár hangja nincs éppen túlképezve, ám ehhez a szenvedélyes zenéhez elsősorban nyers erő, karcos hang valamint fülbe stiftezett dallamok kellenek, és csak másodsorban technikai képzettség. Ráadásul mind a torokköszörülő ordítások, mind a negédes-szerelmes dallamok rendkívül jól állnak Leandernek, akiből a kellő önirónia sem hiányozhat.
Amúgy Köteles Leander másik hangszere, a zongora az, ami tovább egyéníti a zenekart: ez a hangszer, ami mára kikopott, vagy effekt-szintre redukálódott a rockzenében, 2012-ben képes újdonsággal szolgálni, és megfejelni a Leander érzelmes oldalát. Mert ha már beszédes feldolgozásokról volt szó, akkor a Szomorú vasárnap is ebbe a kategóriába sorolható: a SzívIdomár egyik legnagyobb erőssége az a keserédes, kicsit melankolikus, kicsit dekadens romantika, ami ebben a dalban olyannyira "magyaros" színezetet ölt.
Vagyis a Leander másik titka, hogy a skandináv melodikus death metal és a különböző neo-thrash, ill. komplex ritmikai képletekkel operáló "matek metál" receptjét képes "magyarosítani". Akár dallamokkal, akár hangszerekkel (hegedű, zongora): a Leander megaslágerének számító Viharom Tavaszom például olyan, mintha csak egy "metál-népzenei" dal lenne – pofátlan megkapó darab.
Leander – Szomorú vasárnap
A cím (SzívIdomár) amúgy beszédes, a dalszövegek többsége szerelmi, párkapcsolati ügyeket taglal, a szokásosnál magasabb nívón. Nem csoda, hogy a fiatalok gerincén a hideg futkos a Leander-dalok hallatán, hiszen ezek többsége a tizen- és huszonéves generáció problémáival szöszöl.
Kár, hogy néha ritmikailag-prozódiailag nem sikerült tökéletesen összecsiszolni a dalszöveget és a zenét, így néha esetlen hadarásba torkollik a szöveg (pl. 8. Főbűn). Ám ezt leszámítva a Leander sikerrel egyensúlyozik az érzelmes melódiák és az ízesen rövid gitárszólókkal központozott, földbedöngölő gitártémák között: az olyan dalok, mint a 8. Főbűn, a SzívIdomár vagy a Csak te zenei beállítottságtól függetlenül, bárkit képesek megszólítani (utóbbinak a szövege is beszédes, ahogy a szerelmes-dallamos téma "agresszióba" hajlik a végére: "Csak te maradj meg nekem / Ha kell, az életed elveszem / Fáj ez a szerelem / Hát végzek veled").
Leander – Csak te
A lemez első felének slágerei után több angol nyelvű darabot is írtak Leanderék a lemezre, ezek hangulatokban erős, elborultabb, és kevésbé pörgős dalok, ám a ragadós énekdallamokról (Ghost Away, Reborn), vagy a színes zenei hatásokról (a Diamond and Coalt pl. flamencós témák díszitik) itt sem feledkeztek meg.
Valószínűleg külföld felé szeretnének nyitni az angol nyelvű dalokkal, és erre minden esélyük megvan: a SzívIdomár egy tetszetős, roppant húzós korong, még akkor is, ha a második félidőben becsúszott egy-két átlagosabb dal (a Két világ közt pl. akusztikus lírainak csak erős közepes, és a Ma reggel se tartogat meglepetést). A záró Bad Romance, ill. a Leander "epikus" dala, a Bennem (vendégszóló: Jeff Loomis, ex-Nevermore) újra feldobja a hangulatot – utóbbi amolyan Leander stílusesszencia, elrévedő vokálokkal, világgá ordított verzékkel, ragadós refrénnel és piszkos-őrült riff-halmozással.
Lehet, hogy szorult helyzetben az első arra járó zenekart kikiáltaná messiásnak az újdonságra éhes rajongótábor, ám a SzívIdomárt hallva a Leander minden percnyi hype-ot kiérdemelt, ami jelenleg körülveszi. Most már csak a második etappal kéne leszögezni, hogy hírnevük nem 15 percre szólt – hogy megcáfolják a címadó dal szövegét, bebizonyítva, hogy nem "mindenki pótolható".
"Talán eljött hozzánk az új szívidomár?"
Zenészek:
Köteles Leander – ének, gitár, basszusgitár, zongora
Vörös Attila – gitár
Takács "Jozzy" József – gitár
Budai Béla – dob
Vendég: Jeff Loomis (ex-Nevermore) a Bennem c. dalban.
Számlista:
01. MMXII
02. 8. Főbűn
03. Viharom, tavaszom
04. Szívidomár
05. Csak te
06. Szomorú vasárnap
07. Az ördög naplója
08. Ghost Away
09. Reborn
10. Diamond and Coal
11. Két világ közt
12. Ma reggel
13. Bennem
14. Bad Romance (Lady Gaga feldolgozás)