irodalom
Úgy készültünk, hogy helybe megyünk a pofonért vagy a simogatásért – vezeti be a tavaszi Apokrif-lapbemutatót Nyerges Gábor Ádám, arra célozva, hogy fiatal kritikusokat hívtak meg, mondják csak meg, mit szólnak a friss Apokrif-számhoz. Pethő Anita véleménye az, hogy számára az Apokrif elsősorban azt jelenti, hogy fiatalokat ismerhet meg, valamint Horror Pista képeit, amelyek nagyon figyelemfelkeltőek. Apropó képek: Szolcsányi Ákos szerint kissé széttördelik az olvasásélményt, nem volt mindig egyértelmű a képek elhelyezése miatt, melyik szerző mely műve hol kezdődik és hol végződik, így többször érte meglepetés – ami viszont jó, teszi hozzá. Hoványi Márton is az illusztrációkat méltatja, valamint kiemeli Mizsur Dániel versét.
Lengyel Imre Zsolt arról beszél, hogy a lap elsősorban az ELTE BTK-t képviseli – két szerzőn kívül mindenki ehhez az intézményhez kötődik. Szolcsányi Ákos folytatja ezt a vonalat: annak idején a Pesti Bölcsész Újság volt az egyetemi periodika, amelyen keresztül némi betekintést nyerhettünk az ELTE BTK falai közé, és hogy milyen ott a hangulat. "Leírom, hogy geci, és az mekkora" – fanyalog a Pesti Bölcsész Újságban közölt szövegek kapcsán, és e sorok írójának emlékei is alátámasztják, hogy igaza van: a lapban megjelent írások színvonala igencsak ingadozó volt, az abszolút dilettánstól a figyelemreméltóig. Pethő Anita az egyetemi – irodalmi – lapokat illeően egy jellemzően korosztályos problémát vet fel: a 21-22 éves emberek írásait túlnyomórészt "világfájdalom" jellemzi. Lengyel Imre Zsolt a radikális kritikát hiányolja: "tisztelettudóan fanyalognak" a fiatalok, pedig igazán lehetnének bátrabbak.
Nyerges Gábor Ádám arra kéri a kritikusokat, hogy emeljenek ki pár szöveget a friss lapszámból, akár mert jó volt, akár mert annyira rossz. Szolcsányi Ákos Stolcz Ádám, Palágyi László, Fehér Renátó és Szabolcsi Gergely szövegeit dicséri; Pethő Anitának Tarcsay Zoltán és Bognár Péter lírája, illetve Reichert Gábor kritikája tetszett leginkább, ugyanakkor a prózákat nem érzi elég erősnek. Lengyel Imre Zsolt Evellei Kata tanulmányát emeli ki. Hoványi Márton hozzáteszi, hogy "konzervatív a lapszám", mire Szolcsányi Ákos megjegyzi, hogy Bognár Péter versei ugyan jók, de a róla közölt tanulmány (Evellei Kata írása) túl laudatív.
Varga Máténak köszönhetően gitár és ének színesíti a műsort: elhangzik a Tankcsapda Örökké tart című slágere is, majd a rövid szünet után következik a felolvasás. A fellépőket a friss lapszám szerzői közül válogatták; sajnos csak az első körre tudtam maradni, így meghallgattam Lukács Flórát, Szabolcsi Gergelyt és Szalay Álmost, valamint azt, hogy Nyerges Gábor Ádám faggatja őket fiatalságról és világfájdalomról – ez utóbbit valóban nem árt kikerülni, ha az ember – legyen bár szemtelenül fiatal – jó szöveget kíván produkálni.
Ez az első lépés, igen, gondolom, miközben kifelé tartok, mert tanulni mindig van mit, és mi tagadás kicsit irigy vagyok, mert világfájdalom mint a pályakezdő alkotók gyerekbetegsége ide vagy oda, a szerzők és a szerkesztők szemtelenül fiatalok és lelkesek; azaz világfájdalomra semmi ok.