A kisajátítás művészete – Interjú Nagy Krisztián Tódorral / Beszélgetés a Syntax Cinema Orchestráról a zenekar alapítójával / PRAE.HU

PRAE.HU: Hogy indult a zenekar?

Nagy Krisztián Tódor: A Syntax Orchestra 2005-ben alakult, kvartettként indult, aztán kvintett lett belőle. Idővel folyamatosan bővültünk, mostanra már heten vagyunk. Kezdetben film-montázsokra, pontosabban VJ alapokra játszottunk, amik klasszikus filmekből kivágott részletekre készültek. Ennek a zenei anyaga található a MozizoM című albumunkon, ami 2008-ban jelent meg. Még abban az évben fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy jó lenne egész estés filmekre is koncertezni. Elkezdtem zenét írni Chaplin A bajnok (The Champion, A bokszbajnok, 1915) című filmjére, majd ezt követően a Dr. Caligarira, ami pedig egy expresszionista őshorror (Das Cabinet des Dr. Caligari, 1920). Azóta játszottunk az Emanuelle 2. (Emmanuelle: L'antivierge, 1975) című szexfilmre is a Toldi moziban. A lényeg, hogy némafilmekre kezdtünk dolgozni. Most pedig egy mesefilmekből álló projektünk is beindult, ami Zakatoló Zenemozi néven fut, és kimondottan fiatal, 3-10 éves korú gyerekeknek szánjuk. (A programsorozat a Budapest Film kezdeményezésére indult el. – a szerk.)

PRAE.HU: Kik a közönségetek?

Nehéz meghatározni. Egyrészt, akik szeretik a kísérletező műfajokat, azon belül is zenében a jazzt, a filmek közül pedig a néma- vagy kísérleti filmeket. Kezdetben, azt hittem, ez csak egy szűk réteg számára lesz érdekes, de szerencsére erre rácáfolt a valóság, mert sokszor játszunk telt ház előtt.

PRAE.HU:Szerinted reneszánszát éli a némafilmes műfaj?

Úgy érzem, igen, például most megy a mozikba A némafilmes (The Artist, 2011), és az általam nagyon tisztelt és kedvelt filmrendező, Aki Kaurismäki is forgatott némafilmet, szóval van valami a levegőben. Egyébként még húsz éve, amikor érettségiztem, kint voltam Németországban, és ott láttam először némafilmre zenélős esteket. Franciaországban van még nagy hagyománya ennek, sőt, ott a zeneakadémián külön tanítják mozi-orgona szakon. Úgyhogy ez egy régi dolog, csak nálunk kimaradt a szocializmus miatt jó pár évtized, de reméljük, megint sikerül bevezetni hozzánk a műfajt. Most például tőlünk függetlenül az Odeon Lloyd moziban is fut egy némafilmes sorozat, amit szintén kísérnek zenészek. Más csapatok is felbukkantak az utóbbi időben, akik elektronikus meg egyéb zenei stílusokban mozizenélnek. Lehet, hogy divatot teremtettünk.

PRAE.HU: Mennyiben tért el a mostani Psycho koncertetek a néma filmes koncertjeitektől?

Nagyon féltünk, mert Hitchkock filmjében sok a dialógus. De végül is a mi műfajunk a kisajátítás képzőművészeti kategóriájába tartozik. Tehát itt nem a Psychót látták a nézők, hanem egy teljesen átlényegített, 21. századi mű keletkezett azáltal, hogy mi rázenéltünk. Vagyis a némafilmekhez képest nagyon más, amit láttál, tulajdonképpen egy performance.

PRAE.HU: Koncert közben súlyoztok az arányokkal, hogy mennyire kerüljön előtérbe a zenétek a filmhez képest és fordítva?

Abszolút, a Psycho előtt meg is beszéltük: mi most csak kísérjük a filmet, hogy a nézők moziélményként tudják megélni. Míg mondjuk A bajnoknál, amit egy táncos helyen – például az A38-on – adunk elő, pont az ellenkezője a helyzet, ott inkább Chaplin az, aki kísér minket, és rátáncol a zenénkre. Tehát ott a hangsúly inkább a koncerten van, úgyhogy ezzel nagyon jól lehet játszani.

PRAE.HU: Hogy zajlik a felkészülés, ha van egyáltalán?

Ilyen esetben mindenki megnézi a filmet otthon, hogy ismerjük a szerkezetét, de ezen kívül nincsen külön készülés. Persze megbeszéljük a jelrendszert, ami mentén kontrollálom közben a folyamatokat, amennyire muszáj. Amúgy teljes improvizáció az egész koncert, de pont ebben a spontaneitásban rejlik az ereje. Tavaly ezt már bebizonyítottuk az Emanuelle 2.-nél, mikor a visszhang azt mutatta, hogy nagyon jól sikerült az este, és ezt belülről is így éreztük.

PRAE.HU: Készültetek már alaposabban is koncertre?

Például a Dr. Caligarinál komoly, fél éves készülés zajlott. Ilyenkor megírom a zenét, kották vannak előttünk, egy külön laptop mutatja a filmidőt, mi pedig másodpercre pontosan szállunk be a jelenetekbe. Ez viszont nagyon bonyolult és megfeszített munkát igényel.

PRAE.HU: Szerettétek a Psychót?

Szerettük nagyon, jó filmélmény volt és érdekes tapasztalás.

PRAE.HU: Zenélés közben tudjátok nézni a filmet?

Nézzük, nézzük, de nem úgy mint a közönség. Annyi mindenre kell koncentrálni, nekem személy szerint az egész zenekarra, a folyamatokra, a technikára, szóval nem tudom olyan szinten befogadni a filmet. De majd meg fogom nézni még egyszer a saját hanganyagunkkal, kíváncsi vagyok, hogy sikerült, és akkor kvázi kívülállóként fogok én is mozizni.

PRAE.HU: Egyes zenészek a filmet figyelték, mások pedig egyáltalán nem is néztek a vászonra...

Nekünk zenészeknek szerintem az a feladatunk, hogy az érzelmi szálat kövessük egy filmben. Ezért nem is igazán fontos, hogy konkrétan épp mi történik a dialógusokban vagy a történetben. Mi nem is tudjuk pontosan, hogy a sztori éppen hol tart, inkább a színezetét adjuk egy filmnek, az intenzitásokat, a tónust kell szabályoznunk.

PRAE.HU: Mennyit koncerteztek?

Nem sokat, havi egyszer. De szerintem ez úgy elég is, mert sokkal többet nem biztos, hogy elbírna Budapest. Eleinte hetente, kéthetente adódott fellépési lehetőség, csak ugye mostanában a kultúra támogatással is gondok vannak. Ezért is inkább külföld felé mozdultunk el, most meghívtak minket a JazzFestBrnora ami egy nagyon rangos zenei fesztivál. Jövő márciusban lesz, és az is a fesztivál komolyságát jelzi, hogy már most felkértek minket. Szóval sajnos, mint sok más zenekarnak, nekünk is ez lesz az utunk, hogy persze itthon is játszunk, de azért külföld felé kacsintgatunk, ahol nagyobb kihívások és lehetőségek várnak.

PRAE.HU: Mi a következő projekt?

A legközelebbi koncert a Fantastic planet (A vad bolygó, La planète sauvage, 1973) lesz, ami egy nagyon érdekes, francia-cseh animációs sci-fi. A lemezünket pedig áprilisban vesszük fel, amin rajta lesz a Tangó című animációs Oscarral kitüntetett lengyel alkotás, a gyerekeknek játszott mesezenék és Chaplin.

Az interjú a az Odeon mozi, a MaNDA, az Olvasóterem.com és a Partvonal Pszichokrimi könyvsorozat közös, rendhagyó, mozis-zenés pszichokrimi estje kapcsán készült.