Három az egyben – Pszichokrimi est az Odeonban / 2012. márc. 10. 18 óra Odeon Lloyd mozi, Budapest, XIII. Hollán Ernő u. 7. / PRAE.HU

A filmet eredeti kópiáról vetítették a MaNDA, az Olvasóterem.com és a Partvonal Pszichokrimi könyvsorozat közös, rendhagyó, mozis-zenés pszichokrimi estjén az Odeon Lloyd moziban, a jól ismert zenét és az összes hangot azonban levették alóla, ezzel a Psychót néma filmé tették. Miközben a párbeszédeket feliratokon követhette a közönség, egy hús-vér zenekar, a Syntax Cinema Orchestra burkolózott a sötétbe a vászon előtti színpadon, akik nem kevesen – szám szerint heten – végig kísérték Norman Bates történetét improvizatív jazz zenéjükkel. Sok jelentős pillanatban létrejött az összhang a lelkileg és vonásaiban is finom főszereplővel, miközben máskor szabad játékosságával a zene már-már átértelmezte a filmet, humorossá téve a jeleneteket. A pszichedelikus zene pedig kiemelte a film apróbb részleteit és a párbeszédek lélektani realista voltát. Emellett a mozizás érdekes installáció jellege sem volt mellékes, bár a zenekar intelligens nagyvonalúsággal próbálta nem túljátszani a Psychót. A film tehát új, izgalmas értelmezési lehetősségeket kapott a zenekar közreműködése által. A választás pedig mindenkire rá volt bízva, hogy inkább moziba jött vagy koncertre, persze akkor járt a legjobban az érdeklődő, ha mindkettőre. Egészen biztos, hogy sok más filmet is érdemes volna így megnézni.

A mozikoncertet beszélgetés követte Robert Bloch Psycho című regényének és a szintén a pszicho-krimi műfajt képviselő Ruth Rendell Lopott élet című könyvének megjelenése kapcsán (mindkét kötetet a Partvonal Kiadó Pszichokrimi sorozatában találhatják a hazai olvasók). Bár a beszélgetés vendégei és a közönség között párbeszéd nem alakult ki, Bloch regényére fókuszálva megtudhattunk sok mindent a film és a könyv közötti különbségekről, és a pszichopaták ismérveiről.

Miklós Ágnes Kata krimitörténész a műből olvasott fel részleteket, kiemelve kulcsmomentumait, fordulópontjait. Továbbá a könyv és film közötti szembetűnő különbségekre is felhívta figyelmünket, például Norman Bates alakjára, aki a könyv szerint egy kopaszodó, szemüveges, túlsúlyos alak a filmbeli sovány, törékeny, feminin karakterrel szemben. Bár Hitchkock tudatosan választott filmje főszereplőjének olyas valakit, akitől ösztönösen nem tart a mozinéző.

Mátyás Péter filmesztéta is úgy vélte, hogy a könyv és a film két egymástól teljesen elkülönülő mű. Példaként a gyilkosságok közötti különbségeket említette, mert amíg a filmben a híres zuhanyzós öldöklés egy hatalmas késsel történik, addig a könyvben Norman a nőt egy fejszével fejezi le. Úgyhogy Hitchcock még visszafogottnak is bizonyult Blochal szemben. Mátyás továbbá a film erősen freudista vonalát emelte ki, mivel Hitchkock nagy követője volt Sigmund Freudnak, ezzel magyarázható az ödipusz-komplexus megjelenése, Norman és anyja között.

Végh József kriminálpszichológus, túsztárgyaló a pszichológiai fogalmakat igyekezett rendbe rakni a fejekben. Elmondta, hogy a film nem kristálytisztán használja a többszörös személyiség jelenségét, mivel összemossa azt a skizofréniával. Norman filmbeli magatartása megegyezik egy skizofrénével, az utolsó jelentben mégis kettős személyiségéből gyógyítja meg önmagát azáltal, hogy végleg átveszi anyja énjét. Végh azt is kiemelte, hogy Norman karaktere nem pszichopata, mivel a karakterrel ellentétben a pszichopaták nem félnek vagy szoronganak, továbbá nem képesek szeretni vagy tanulni hibáikból, miközben kedvesek és mindig tudják, hogy kinek mit kell mondani. Hozzá tette, hogy a legtöbben közülük nem is bűnözők, hanem vállalkozók vagy politikusok. Zárásként Végh elmondta, hogy Hitchcock folyamatosan félre vezet minket, de ezt mégsem inkorrekt módon teszi.