A tavalyi, március 11-i, Észak-Japánt sújtó földrengés és szökőár egyéves évfordulójáról a budapesti Toldi moziban is megemlékeztek. Egy egésznapos programot szenteltek a katasztrófának, illetve az utána induló újjáépítésnek. Vetítettek dokumentumfilmeket a talpra állásról, illetve két játékfilmet is, az egyik Kobajasi Maszahiro roadmovie-ja, a Haru utazása (szó szerint inkább Utazás Haruval) volt, mely egy önző öregember és bájosan esetlen unokája, Haru utazását követi végig Hokkaidó egy eldugott öbléből a katasztrófa egyik központjáig, Szendaiig. A film készítésekor, egy évvel a földrengés előtt, senki nem gondolta volna, hogy a bemutatott helyszínek hamarosan eltűnnek, és egyszer majd éppen ezért tesz szert többletjelentésre a történet.

Amikor Haru állása megszűnik, Hokkaidóról Tokióba szeretne költözni, nagyapját pedig valamelyik testvérére szeretné hagyni. Különálló történeteket és sorsok laza láncolatát láthatjuk, melyet nagyapa és unoka utazása köt össze. Sokszor veszekedve, ám mégis egymásra utalva mennek egyik testvértől a másikig, végül Haru soha nem látott apjánál kötnek ki. A nagyapát mind a négy testvér elutasítja, majd Haru és nagyapja rájön, hogy mégis csak együtt szép az élet, és visszatérnek oda, ahonnan elindultak.
 

Két színész a kalauzunk, a veterán Nakadai Tacuja, akit láthattunk gőgös szamurájnak a Hét szamurájban, halálra szánt apának a Harakiriben, árnyéklovasnak és japán Learnek is. Méltó párja a fiatal Tokunaga Eri Haru szerepében. Kettejük játékába társulnak be a végiglátogatott rokonok, a gazdag báty, aki a gyerekeinek fogad szót, a más bűnét magára vállaló és ezért börtönben raboskodó öcs, az erős üzletasszony nővér és a nagyapánál is önzőbb testvér, akik rövid, karakteres epizódszerepeikben is emlékezeteset alakítanak. A két ember utazása így nemcsak térbeli, hanem az érzelmek vidékén való tanutazás is. Ez az érzelmi kirándulás azonban sosem fullad érzelgősségbe, a rendező mintha folyamatosan fricskát mutatna, mikor erős érzelmeket ábrázol, így humorosan, időnként kifejezetten groteszk módon zárja le a jelenetet egy furcsa kameraállással, a nagyapa megtört mosolyával vagy éppen a kis halászfaluból érkező öregember gyermeki rácsodálkozásával a civilizáció vívmányaira. Érzelgősséget talán csak a nagyapa és unokája egyik végső jelenetében lehet tetten érni, bár Haru kvázi szerelmi vallomásának pátoszát még ekkor is a nagyapa levesszürcsölése zökkenti ki.

Nagyapa és unoka a történet során úgy talál egymásra, ahogy a 2011-es földrengés után sokan. A hivatalos kimutatások szerint a sokkot követő hónapokban megszaporodott a házasságkötések száma, és akik tehették, ismét családtagjaikkal keltek útra a korábbi években elterjedt baráti társaságok utazásaival szemben. A mindennapi munka és kötöttségek után az emberi kapcsolatok ismét előtérbe kerültek, és Japánban sokan ébredtek rá a család, és egyáltalán az emberi kapcsolatok fontosságára.


Haru utazása (Haru to no tabi)

Írta és renzdezte: Kobajasi Maszahiro
Operatőr: Takama Kendzsi
Vágó: Kaneko Naoki
Zene: Szakuma Dzsunpei

Tadao: Nakadai Tacuja
Haru, az unokája: Tokunaga Eri
Sigeo, Tadao bátyja: Ótaki Hidedzsi
Keiko, Sigeo felesége: Szugai Kin
Simizu, Tadao sógornője: Tanaka Júko
Sigeko, Tadao nővére: Avasima Csikage
Micsio, Tadao öccse: Emoto Akira
Akiko, Micsio felesége: Miho Dzsun
Sinicsi, Haru apja: Kagava Terujuki
Nobuko, Sinicsi felesége: Toda Naho

Toldi mozi, 2012. március 11.