bezár
 

irodalom

2012. 03. 23.
A várost körülvevő senkiföldje
ImPulzus 16. Lakatos István: Dobozváros
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az jó, ha úgy ülsz be, regény, verseskötet, mindegy, de érdekel vagy unod, piszkáljanak fel, bosszant, simán tetszik, szedjék csak szanaszéjjel. Az már kicsit izgalmasabb, ha úgy mész oda, ne érjenek hozzá egy ujjal, egyetlen rossz szóval se, ne merészeljék bántani a fiaid könyvét, nehogy. Majdnem, mint a nyuszika, úgy indultam az ImPulzus kritikai sorozat 16. rendezvényére, ahol Lakatos István Dobozváros című meseregényéről Bartók Imre, Csobánka Zsuzsa és Lengyel Imre Zsolt beszélgetett Benedek Anna vezetésével 2012. március 19-én este hattól a Trafóban.

Ez a nyuszikaszerep azért eléggé hálátlan. Vannak ugyanis Dobozváros-rajongó tizenéves srácok a hátad mögött, veled szemben meg a harmincas farkasok, akik mit se tudnak a fűnyíródról. Csak elmondják szépen, nyugodtan, összeszedetten és egyetértőleg, mit gondolnak. Benedek Anna felütése szerint szerethető a könyv. Ennél a kétségkívül pozitív jellemzőnél időzzön el, aki egy kicsit is érzékenyebb az észérvekre. Mert úgy folytatja, hogy a szöveg ugyan egészben van, részleteiben azonban vitatható. Lépten-nyomon ismerős motívumokba botlunk, ez ittHarry Potter, ez a Momo, kérdés, hogy a motivikus rájátszások másként működnek-e gyerekkönyvekben, mint egyébként. Bartók Imre az áthallások mellé teszi a direkt utalásokat – például a Csillagok háborújából –, rengeteg ilyet találunk, ezek a felnőtt olvasókat akarják megszólítani, intenzíven apellálnak rájuk. Csobánka Zsuzsa egyfelől aránytalannak érzi a részletekben való tobzódást, amitől átláthatatlanná válik az egész, másfelől nem talál gondosan megrajzolt szereplőt. Nem rántja be a szöveg, Harry Potter másolása miatt pedig nem izgul a történeten, amiért csak a harmincas depressziós férfiak lelkesednek. Nem látja indokoltnak a főszereplő cselekvését, miért fogad el mindent Széklábtól, hiányzik a támaszték Zalán mögül, aki Lengyel Imre Zsolt szerint sincs igazából kitalálva. Kibélelték az agyát például Galaxis útikalauz stopposoknakkal, az amerikai mozifilmek világa jön elő – lenéző utalással a Twilightra –, de úgy, hogy közben nem tudjuk, mit is lát a gyerek, nincs egységes nézőpont és elbeszélői hang. Benedek Anna marad a Harry Potternél, ami azért kellett, mint háttér, hogy ezzel legitimáljon egy nem logikus lépést: Zalánnaknincs problémája az életével, aztán egyszer csak jön egy Székláb nevű figura, akitől csont nélkül benyeli a tekintélyelvet. Más utalások viszont, mint a kengyelfutó gyalogkakukk, a kvarcóra, nem mondanak semmit a ma tízéves gyerekeknek. Csobánka felteszi a kérdést: amikor Lakatos István székelésről ír, valóban tabukat döntögetne? Valóban olyasmiről ír, a hajléktalanokkal, elidegenedéssel, szegénységgel kapcsolatban, amiről eddig még senki? Nemmel válaszol a kérdésekre, legtöbbször didaktikusnak véli ezeket a részeket, miként Benedek Anna is, fura pedagógiaként jellemezve ezeket. Hogy mi a jó (képregény), mi nem jó (számítógép), teljesen esetleges értékek mentén szerveződik, Csobánka szerint ez ráadásul nincs is szétválasztva, a jó rossz, a rossz jó, az értékítélet pedig, amit megfogalmaz, durva. Lengyel csatlakozik, a szerző egy mohó szép új világ vonalat épít, kicseréli a világot egy jóra, de utóbb kiderül – például szennyezi a földet –, hogy a jó nem is annyira az.

prae.hu


Bartók Imre túlzásnak tartja az ószövetségi utalásokat, az özönvíz behozatalát; a teológiai, kabbalisztikus fejtegetéseket ötletszerűnek, egyben elhagyhatónak érzi. Lengyel kizárólag generációs könyvként tudta olvasni a Dobozvárost, ami mögött ott van az életében nem boldoguló, azzal elégedetlen felnőtt, aki vágyait kivetíti egy illuzórikus világba – ez az elbeszélői nézőpontmozgatja az egész történetet. A szellemi mondanivaló a gyerekeket nem érdekli, a dramaturgiai hibák miatt elmarad az izgalom. Csobánka is az előzőre erősít: Lakatos István, a harmincas, aki nem találja a helyét a világban, nem tud működni benne, a saját félelmeit és idegenségét próbálja kiírni. Visszamenőleg Zalánban mindent felszámol, elemi idegenség sugárzik belőle, elcseszett bölcsésznek szeretne látszani – annyira szomorú akar lenni, nem értem, miért. Bartók egyetért a sztoikus személyességgel, mely a képi világban is kifejezésre jut: Zalán apja a szerző önarcképe. Emellett túlírt a könyv, ez sem tesz jót neki. A Harry Potter-típusúszövegekben nincsenek leírások, csak gyors dialógusok és pörgőesemények. Itt a dialógusok után hosszú oldalakon azon töprengünk, mi is történik, fárasztó ez, és unalmas.

Csobánka szerint Lakatos képekben gondolkodik, baromi jó képregényfigurákkal van dolgunk, a képregényes rész a kötetben zseniális, fellélegzünk, hogy ez az, ezt kell csinálni! Bartók is ebben látja a megoldást, így ugyan nem 320 oldal lenne a könyv, hanem csak 50, de legalább nagy közegellenállású, túlírt szövegtől mentes. Lengyel is elégedetlen a túlmagyarázásokkal, rossz, ha kiröhögik az embert a halak, főleg rossz, ha buta halak röhögik ki, stb. Benedek Anna az egészet ahhoz hasonlítja, amikor egy harmincéves megpróbál a gyerekeivel jófejkedni, de nagyon mellétrafál. A kötetnek ezt a hibáját a szerkesztőre is terheli:  jó erősen meg kellett volna húzni egyes részeket. Kutyafuttában megírt történet, de azért jó volt olvasni, a valóságos terét viszont nem lehetett megfogni. Bartók szerint ugyan a Dobozváros egy nem létező város, a vegetás levesek világa viszont a 80-as évek Magyarországát idézi.
 

Benedek Anna ugyan nem szereti a képregényeket - fiús műfaj, a padlásról kurkásszák elő nyolcvanas évek Pifjeit, Kockásait -, ám a regényhez talán ez lehet a kulcs: Zalán és Székláb, hiába regény, de leegyszerűsített, buborékban lévő dolgokat közvetít. Csobánka nem érti, miért kell, hogy Lakatos Istvánnak olyan mítosza legyen, ami miatt nem lehet kimondani, bocs, Pisti, ez a könyv nem jó. Azt gondolja, biztos valamit nem jól olvas, újrakezdené, de képtelen rá, mert nem izgatja, nem kíváncsi, nem lelkes. Lengyel a könyvet az egyszerű igazságok boltjának tartja, ahol műanyag katonákkal játszanak, számára ez nem szimpatikus. A történet, dramaturgiai hibái miatt, untatta, amit nem tudott annak megbocsátani. Bartók ötletszerűnek, steampunk purgatóriumnak találja a Dobozvárost. Lengyel úgy véli, hogy mert a Magvető adta ki – gyerekirodalomként –, és érdekes átkontextualizálása történik meg a szövegnek, attól még fantasy. Ennél azonban sokkal jobbak vannak, csak azok puha borítósak, kardosak, csúnyák, így nem kerülnek be a diskurzusba. Az átlagfantasyhez képest nincs kitalálva benne egy csomó dolog. Bartók a logikátlanságokat is kifogásolja, ha például csontsovány mindenki, akkor honnan az a sok ételszemét, és a többi. Csobánka folytatja, kell egy Zalán, de teljesen esetleges, hogy miért ő a főszereplő, azért kellettél te, mert a te apádnál van a csavar, innentől mondvacsinált az egész. Lakatos úgy akar csinálni, mint aki gyerekkönyvet ír, közben fojtja le magát a Dobozvárosba.
 

Benedek Anna azzal zárja a beszélgetést, hogy húzott volna a túlírt szövegből, mely néhol logikátlan, de nem volt kínszenvedés olvasni. Részleteiben vannak jó dolgok, például a tákolmány a kecskével, az, hogy nem egyedül vívja meg Zalán a harcát, ettől olyan Timur és csapata-szerű. A panelek ugyan unalomig ismételhetőek, mégis működnek, ha itt találkozik ezekkel először egy gyerek. Még sokat kellett volna dolgozni a regényen, és nem ilyen terjedelemben megjelentetni. Lehet kérdezni, valaki felszólal, kiáll, kiáll az értékekért, amiket Lakatos István megvéd, a könyvért, végül azt mondja, hátha megmenti ezzel, hogy átmenet a képregény és az irodalmi mű között.

A JAK rendezvényeit az NKA Márai Programja támogatja

nyomtat

Szerzők

-- Vécsei Rita Andrea --


További írások a rovatból

Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Sofi Oksanen esszékötetének margós bemutatójáról
Juhász Tibor és Szálinger Balázs beszélgetése a Dantéban
irodalom

Kritika Élő Csenge Enikő Apám országa című kötetéről

Más művészeti ágakról

Kurátori bevezető
A 2024-es Aranyvackor pályázat díjátadójáról
A 12. Primanima mint a magány és társadalmi kritika tükre


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés