A Kalicka Bistro zsúfolásig megtelik, mire Sopotnik Zoltán és Kukorelly Endre elkezdik a beszélgetést. Sopotnik először is "baszogató költőként" definiálja önmagát, amit Kukorelly helyesel, ugyanis szerinte a magyar irodalmi élet amellett, hogy periferiális helyzetben van, még belterjes és állóvízszerű is, szóval nem árt felkavarni némi baszogatással. Így annak is örült, amikor Sopotnik az ő szövegét "szurkálta". A következő kérdése a szerző foglalkozására vontakozik: megtudjuk, hogy Sopotnik a komáromi Nokia-gyár HR-osztályán tart a dolgozóknak olyan foglalkozásokat, amelyekkel a stresszkezelésre oktatja őket. Az irodalom is segíthet abban, hogy valamivel javítsa a gyár alkalmazottainak hangulatát, bár egyszer komoly bajba került egy obszcén részletet tartalmazó szöveg miatt – persze végül mindenki azt a folyóiratszámot vadászta, amelyben a fenti szöveg olvasható.

A hangulat egyre emelkedettebb, s akkor hág tetőfokára, amikor a szerző pályakezdése kerül szóba. Sopotnik elmondja, hogy nem erre a pályára készült, sőt, a művészetekkel először a zene révén került kapcsolatba Salgótarjánban: barátaival Infarktus néven alapítottak punkzenekart, amelynek ő volt az énekese-dalszerzője is egyben. Versírói tevékenysége döcögősen indult: "Utassy József-epigon voltam, igazi vérfagyasztó dilettáns" – mondja; ezt persze a közönség trillázó kacaja követi. Majd Tatabányára költözött, meghatározása szerint az egyik kietlen bányászvárosból elköltözött a másik kietlen bányászvárosba, mert szereti a ködöt és a depressziós embereket, és hát amúgy is mazochista. Ezen a ponton komolyan igénybe lettek véve a rekeszizmaim, pedig még hátravan az a városi legenda, amely szerint Tatabányán úgy ismerkedett meg Pollágh Péterrel, hogy valamelyik helyi költő elvitte Sopotnik verseit Pollágh-hoz, aki először azt hitte, a szövegek szállítója írta a verseket, mire úgy reagált: "Mi van, megtanultál írni?"

Szó esik még a tatabányai kulturális életről, amely kimerül az Új Forrás folyóiratban, Sopotnik viszont inkább Budapesten, azon belül is a Prae folyóirat prózarovata, a prae.hu Kötelező rovata szerkesztőjeként, valamint a JAK-Füzetek sorozatszerkesztőjeként tevékenykedik; utóbbi munkát - az egyébként jelen lévő - Orcsik Rolanddal közösen látják el 2012. január 1-je óta, akivel hálistennek jól tudnak együtt dolgozni. Mielőtt a társművészetekről, főként a színházról – Sopotnik darabjára célozva ‒ kérdez még Kukorelly, Sopotnik Eszter Amália játszik fuvolán. A társművészetekkel való együttműködés fontosságát hangsúlyozza elsősorban Kukorelly, Sopotnik pedig ennek a nehézségeit veti fel: a színházak is sztárszerzőket keresnek elsősorban, bár szerencsére azért akadnak lehetőségek azok számára, akik még nem otthonosak vagy ismerősek a színházi életben (a JAK Add ide a drámád! sorozata, például). Sopotnik két verset olvas fel a Fejfájós parkból: A semmi átmenet és a Háttértudás címűeket, majd Kukorelly szólítja a vendégeket, kérdezzenek ők. Balogh Ádám a punkzenekarról érdeklődik; ekkor tudjuk meg, hogy Sopotnik volt az énekes, és nem, sosem vetkőztek koncerteken. Ami pedig a zenét illeti, bár arra kevesebb ideje jut mostanában, nem feledkezett meg róla: kabai lóránttal van egy közös rap-punk zenekaruk, a Bi-Tang Clan, bár még csak egy számuk készült el.

 

Fotó: Bach Máté

A JAK rendezvényeit az NKA Márai Programja támogatja