Vajna bevezetésként elmesélte, hogy Forman egyik előző filmje, a Száll a kakukk fészkére forgatókönyvét annak idején szerette volna ő elkészíteni, csak nem tudott rá elég pénzt szerezni. Később az Amadeus terve is eljutott hozzá, de ezt a forgatókönyv alapján nem találta elég jónak, amit viszont a film bemutatója után már nagyon megbánt. Szerinte az Amadeusban megtalálható az a három legfontosabb komponens, ami egy jó mozihoz szükséges: tanulságos, szórakoztató és látványos. Emellett az alkotás legnagyobb erényének tartotta, hogy Forman nem a történelmi hitelességre törekedett, hanem bátran merte bemutatni Mozartot olyannak, ahogy előtte még senki más: egy különleges csibésznek, akit a maga korában úgy ünnepeltek, mint ma egy rocksztárt. Elárulta, hogy nagyon sok híres színész szerette volna eljátszani a szerepet, de Forman tudatos választása volt inkább egy olyasvalaki, akit nem ismert akkoriban a nagyközönség, épp azért, hogy majd ne egy sztárt lássunk a vásznon, hanem valódi azonosulás jöhessen létre a nézőben a figurával. Vajna ennek kapcsán kiemelte annak fontosságát, hogy egy filmben érdekesnek kell lennie a főszereplőnek, ehhez saját magát hozta példaként, mondván, ha egy olyan átlagos, unalmas embert szerepeltetnének, mint ő, az a néző számára is unalmas volna. Szerinte ráadásul az Amadeusban olyan problémák tornyosulnak, amiket a néző is maximálisan át tud érezni, és végig élvezettel követi a Tom Hulce által zseniálisan megformált főhős történetét.

Vajna egyébként nagy rajongója a zenés műfajnak, szerinte a zene által lehet emocionálisan kapcsolódni egy mozihoz, és segítségével bármely érzelem kifejezhető. Épp ezért, amikor elhívták a filmklubra, az Amadeuson kívül még két filmen vacillált, Bob Fosse (aki Forman mellett kedvenc rendezője) két klasszikusán, az All that jazzen és a Kabarén. Az Amadeust is a zenés filmek közé sorolja, mivel számára ennél a mozinál az élmény felét a zene teszi ki, ezért ha azt kivennénk, akkor üressé és érzelmetlenné válna a történet.

Ennek kapcsán Vajna azt is hozzáfűzte, hogy két foglalkozást űző embert tisztel igazán: az írókat és a zeneszerzőket, akik leülnek egy üres papír elé, és úgy állnak fel, hogy létrehoztak egy zeneművet vagy egy történetet - hozzátéve, hogy ő erre sosem lenne képes. Vajna a közönség kérdéseire válaszolva elmondta, hogy nincs művészfilm vagy közönségfilm, csak jó és rossz film van, és ha valamit "hazaviszel" magaddal a moziból akkor az jó. Számára a szakmájában is ez a legérdekesebb kérdés, a közönség megnyerése. Épp ezért objektiv vagy szubjektiv néző sem létezik, a kasszánál aki jegyet vált, mind ugyanúgy közönségnek számít. Végezetül elmondta, hogy szerinte nem túl hosszú az Amadeus a maga több mint két és fél órás játékidejével, mivel egy film addig tarthat, amíg bírja a hátsó részed, márpedig ha egy film érdekes, akkor bármeddig bírja.

A Filmalkotók kedvencei filmklub programjáról itt olvashat a PRAE.HU-n!

Fotó: Bach Máté