A Zacher Gábort kéne már meghívni a Péterfyből, hogy lássa, mire mennek itt a gyógyszerfüggők. Függetlenné válnak ugyanis antidepresszánsoktól és mindenféle dédelgetett piruláktól, ennek örülne. Viszont beüt a szokásos krach, egyik függőségből ki, másikba be. Elkezd az ember ide járkálni, járni, aztán még mielőtt elkezdődne az egész, megnézi, ki lesz a következő, és mikor, kell a tudat, hogy lesz mit bevennie legközelebb is. Nyugtatók helyett tudniillik szépirodalmat! Keresztury Tibor vendége Györe Balázs volt 2012. március 6-án délután háromtól az Írók Boltjában.

P.J, Harvey, Beautiful feeling

A könyveket a kicsike asztalon meg kell igazítani, Ottlik Géza mondta, hogy ne álljanak olyan pizzai ferdeséggel. Maradunk a délutánban, a Nyáriban Mándy Ivántól, Halott idő a délután. Fekszem a díványon, valamilyen furcsa félálomban. Sárga napfény önti el a szobát. Magába szívja a szőnyeget, a bútorokat. És hát lassan engem is. (…) Fél négy múlt. / Négy. / Fél öt. / Háromnegyed… / És én még mindig csak fekszem. (…) Jó, jó, de hogy hívták? Hogy a fenébe? / Wohl Janka és… / Elakadtam. Úgy maradtam végképp elakadva, lelógva a díványról a papucsok fölé. Gitár, ének, P.J, Harvey, You come through –

Ha már orvoslás, legyen a műtő, olyan ez, nincs semmi fölösleges, fölösleges mozdulat, szó, csak jönnek az idézetek, néha még a szerző neve is elmarad. Most Ottlik, Buda, és hozzá Bébé: "Velem annyi csoda történt életemben, három, négy – nem, még több, öt –, hogy nem volna szabad regényt írnom" – mondtam Mártának egy este, július 21-ikén, 1979-ben. (...) Az élet nem ilyen. Megtévesztem az olvasókat. "Hát ne írjon regényt, Bébé" – mondta Márta. – (…) Maga csak fessen, Bébé." (…) A festés nem igazság. Csalás, linkség, mint a költészet. (...) Még soha ilyen érett, ilyen porhanyós nem volt a késő-délutáni óra. Szelíd volt. Érett. Nem fájt. Érdekes, fájnia kellett volna, és nem fájt. Gitár, ének, Nirvana, All apologies

Egy 1960. október 14-én az Élet és Irodalomban megjelent botrányvers Kálnoky Lászlótól, A kegyelet oltárán: Hová lettek a családi ereklyék, / a be nem vett orvosságok a polcról, / a titokban iddogált hajszeszek, / alig használt óvszerek, sérvkötők? (…) Hol van a Bösendorfer zongorán / örökké megbicsakló Für Elise // s a férfiágon örökölt bibircsók, / melytől nemegy kasszírnő megvadult? Az Esti Hírlap 1960. október 19.-ei számában Hajdu Ferenc Bugylibicskával kiszedett vesekövek címmel glosszát írt – idézve az egész verset –, melyet gúnyos hangon zárt, hol a költészet, hol az olvasó, aki megérti. Az Új Ember 1960. október 30.-i számában a verset kegyeletrombolónak, ízléstelennek titulálja, míg az Élet és Irodalom 1961. január 6.-i számának cikkéből kitűnik, a verset nem értették, a költőt nem ismerik, viszont érdeklődtek iránta. Gitár, ének, Kispál és a Borz, Apa, anya és a kígyó

Györe Balázs a következő Kálnoky-verset, a Szanatórium elégiát Sajó Lászlónak ajánlja, aki a Kékesen van épp szanatóriumban. Felolvasás közben Pálos Máté improvizációs zenéje szól. Lelkünk anyagtalan, és színes sár a testünk. Radnóti Miklós szerint a halál a legszebb szavunk, A hangkép és jelentés tökéletes egybehangzása. A h borzalma az a-á elnyújtott rémülete, vagy csodálkozása, az l-k síkos simasága. Gitár, ének, Radiohead, Street Spirit (Fade out)

Nincs Györe Balázs, és mégis inkább van, mintha maga beszélne, így, hogy mást beszéltet, Allen Ginsberget például. A leples bitangból a Halál apa bluest, Hé Halál Apa, fiad hazaszáll / Hé szegény ember, senkid sincs már / Hé öreg papa, tudom merre tartok (…) Halál Fia búcsúzok / Élni nem volt rossz dolog / Szívem nyugodt, majd megtudod. Gitár, ének, Ginsberg, Father Death Blues

Azután is csak annyit mond, hogy egy húszéves fiatalembertől tanul mostanában. Krúdy Gyulától. A Titánia és a vöröskatona történetét meséli még el Titániáról, aki egy kiült szalmaszékben árulta a gyufát, például a vöröskatonának, akinek volt négy ebe, ostorral verte őket. A katona Portorico szivart kért, máma szép időnk van, és hogy van kedves kisasszony. Negyedóra is beletelt, míg kiválasztotta a maga négy szivarját. Aztán jó ideig tartó boltba járkálás után rettenetes haragra lobbant, hogy ő a leggyávább katona, szerelmes volt ugyanis Titániába. Sápatag arccal nyomult a boltba, verte a kutyáit, kardot vett, sarkantyút, keményen kikefélkedett., majd megkérte a kisasszony kezét. A lányom kezét?, kérdezte a lány anyja, a katona mereven állott a bolt közepén, És te Panna? Jó, jó, a felesége leszek, mondta Titánia, és leborult a pultra. Nem kell sírni, nem kell sírni kislány, minek sírni, mondta a katona, Portorico szivart kérek. Kivett négy darabot minden válogatás nélkül. Tehát a dolog rendben van. Füstölve távozott, egész hazáig nevetett, és alaposan megverte a kutyáit jókedvében.

A Kalligram Kiadó által megjelentetett Krúdy Gyula összegyűjtött műveit Kelecsényi László szerkesztette, születésnapján őt köszönteni kerül elő a pezsgő. Viszont a dolog nem lett elég Krúdys, mert a hírlapírót ezúttal nem ítélték halálra, és arról sem számolhatunk be, hogy a szerkesztő tiszteletére rendezett mulatságon végül pezsgősüvegekkel mentek egymásnak az urak.

Fotó: Vécsei Rita Andrea