Ha a kristálytiszta decemberben, összehúzott felöltővel, zsebre rakott kézzel, kipirult arccal kóvályogsz a Lehel téri metrónál, bármi megtörténhet. Mondjuk lecsurdogálsz a Victor Hugo utcán: majd a harmincötös számnál meglazítod a sálat, lekapod a fehér kesztyűt, s behatolsz a régi Verbunkos étterem helyén nyílt Euro Caféba. Ebbe a pofás kis téglaépületbe, mely reggel kilenctől este tízig fogadókész.

A pucolt fülűek is ellesznek itt: a zene nem zúzza szét az (újság)olvasási és konspirációs terveket. Lehet ücsörögni, s kibámulni a nagy üvegtáblákon, megbánva múltat és jövőt. Nemcsak a − kerekesszékkel is bejárható − belső tér, a színvilág, de a felszolgálók is diszkrétek: nem jópofáskodnak feleslegesen. Lehet vacsorázni, a menütől az extrákig sok mindent. Tapsifüleseknek van répa torta, korhely reggelizőknek pedig fél tucat fajta omlett. De magyar vagy, nem turista: inkább iszol. A Napoleon konyakot hatalmas és illő pohárban kapod, a Becherovka csehszlovák tiszataságú, a többire nem emlékszel. Az aurára annál inkább. Hiszen a szűk levegőjű, agyonkonnotált Újlipóton vagy. De ez a kockaépület más. Ezt Angyalföldről tolhatták ide, csak neked. Ez az érzékek helye. Itt történhetsz, képzelődhetsz. Lehetsz dandy, arszlán, kezed fölcsúszhat egy kiégett bölcsészlány hátán, felgyűrve a fekete blúzt. Itt nem bánt senki. Lehetsz krisztus, hazudhatsz teli szájjal, úgysem hiszik el neked.

Trendiség és szocreál. Az Euro Café harapnivaló téglatest: Diszkó-arcoknak éjszakai pusztulás előtti előmelegítő is lehet. Ugródeszka, komoly rugókkal, kevés szálkával.

(Euro Café & Restaurant, XIII., Victor Hugo u., 35. Nyitva: 09-22)