JÓZSEF KONTRA ZSDANOV

Balatonszárszói árny (1937)

1953. február 6.
Saffer Pál az Újvidéki Rádióban: "B. Szabó György rendezte sajtó alá és látta el bevezető tanulmánnyal József Attila összes költeményeinek és versfordításainak legújabb kiadását. Az ő fenti szavaival bocsátja útjára a kiadó, a Novi Sad-i Testvériség–Egység vállalat ezt az értékes könyvet. József Attila összes költeményeit nem most adják ki először. A háború előtt a Horthy csendőrrezsim nem engedte meg, hogy a költő hagyatéka teljes egészében megjelenjen. A háború után Rákosi Magyarországában pedig a zsdanovi esztétika hű kiszolgálói hamisították meg. Ez a könyv József Attila költészetének első hiteles kiadása. Megjelenése becsületére válik könyvkiadásunknak, és olvasóközönségünk legalább olyan szeretettel fogadja majd, mint amilyen gonddal, alapossággal és szeretettel készült."

1953. december 4.
"Tegnap volt évfordulója annak, hogy a balatonszárszói állomáson a vonat kerekei kioltották József Attila életét és vele a messzire világító fáklyát az elnyomott magyar dolgozó nép éjszakájában. Odaát, a drótsövényeken túl, bár a gazdák változtak, más címen és más címer alatt még mindig tart a rabság éjszakája. A halott költő, akinek szavát nem tudják elfojtani a bürokrata zsarnokok, éppúgy, mint ahogy nem tudta elfojtani a főúri Magyarország, ma is utat mutat és világít Magyarország sanyargatott népének a nagy cél – a szabadság felé."

JOSZIFOT MEGÜTI A GUTA

Sztálin gyászblokk (1953)

1953. március 4.
A Belgrádi Rádió magyar adása bemondta, hogy a moszkvai rádió külföldi adásai hajnalban közölték Sztálin betegségét: "Totalitárius államról van szó, egy központi tekintély halála nem maradhat következmények nélkül. Logikus tehát, hogy Sztálin halála után bizonyos hézag következik be a Szovjetunióban. Nem lehetetlen hatalmi harc sem, ha kiéleződik az ellentét egyes személyek vagy csoportok között."

1953. március 5.
A következő napi hivatalos bejelentés szerint ezen a napon halt meg Joszif Visszárionovics Sztálin, aki Lenin 1924-ben bekövetkezett halála után a Szovjetunió, majd a világháborút követően a megszállt kelet-európai államok teljhatalmú ura, a kommunista diktátor mintája volt. Halálát követően enyhült Jugoszlávia viszonya a Tájékoztató Irodá-s országokkal, így átmenetileg Magyarországgal is. (Korabeli rádióhírek szerint az USA vezető orvosai az addigi jelentések alapján megállapították, hogy Sztálin akkor már két napja halott volt.)

"A MAGYAR DOLGOZÓKNAK MA NINCS MIT ÜNNEPELNIÜK"


Csatározások a Délvidéken 1848-ban

1953. március 8.
Farkas Nándor a 7 Napban az 1848-as magyar forradalom megünneplésével kapcsolatban kijelentette: "március 15-ét nem kell és nem is szabad (nem a hatóság miatt) ünnepelnünk," mert "a magyar dolgozóknak ma nincs mit ünnepelniük a burzsoá demokratikus forradalom győzelmén". Olajos Mihály a Híd 5. számában (1953. május) kifejtette ellenvéleményét. Ebből vita kerekedett, amelyben Varga László (1953. július), Olajos Mihály (1953. augusztus), Bálint István (1953. augusztus) és Sztancsics András (1953. október) vett részt. Ekkor a szerkesztőség lezártnak nyilvánította a vitát a témával kapcsolatos értekezletet beharangozva, aminek megszervezésére nem került sor.

1953. május
A Híd folyóirat 5. számában Olajos Mihály: Levél Farkas Nándornak 1848-ról címmel válaszolt Farkas Nándornak a 7 Nap 1953. március 8-i számában megjelent cikkére: "Én a történelem fénypontjait tudom látni mindazokban az eseményekben, amelyeknek végeredőjeként egy vagy több ország társadalma újabb olyan lépést tett meg fejlődésében, amellyel az összemberiség is előbbre haladt a magasabb társadalmi formák felé, közelebb került végső felszabadulásához – a szocializmushoz. Hol van az megírva, hogy a népek és az emberiség több évezredes fejlődési útjában az őstársadalomtól a kommunizmusig megbecsülésre és akár ünneplésre is méltó igazán nagy lépést csak azzal a legnagyobbal, szocialista forradalmukkal tesznek, csak azzal a legsorsdöntőbbel, amikor a kapitalizmusból a szocializmusba lépnek? [...] Jövőre széles keretek között megünnepeljük az 1804-i első szerb felkelés 150. évfordulóját, amelynek évszáma köztársaságunk címerében is helyet kapott. Tőled vett analógiával azt mondhatnánk: mi ünnepelni valója van a szerbiai dolgozóknak ma a szerbiai burzsoá demokratikus forradalom győzelmén? Mondod-e ezt te magad is? [...] A magyar nacionalizmus, sovinizmus és reakciós nemzeti romantika elleni támadásodban – ami ellen mindig harcoltam, harcolok és harcolni fogok magam is – elhallgattad negyvennyolc nemzeti szabadságharcos vonatkozásait, eltüntetted belőle a tartozékát képező haladó nemzeti romantikát is. Nándor, te nem a történelmi tényekből, hanem a napi politika néhány részben helyénvaló, részben véleményed szerint helyes jelszavából indultál ki, és az általad vélt szükségletek szerint helyes jelszavából indultál ki, és az általad vélt szükségletek szerint beskatulyázod a múltat. [...] Erős meggyőződésem az is, hogy ma már itt, Vajdaságban, illetőleg Jugoszláviában sokkal mélyebb gyökeret fogott a magyarok, szerbek, horvátok és a többi nép testvéri összefogása, minthogy bármit is árthatna ennek, ha feltárjuk az olyan történelmi mozzanatokat is, amelyekben – olykor egyikük, máskor másikuk tudattalanul, de objektíve az ellenforradalmat segítve – egymást gyilkolták." Van gyakorlati érve is: "A magyar dolgozóknak – és nem csak nekik – szükségük van arra a felismerésre, hogy a magyarok se voltak mindig csak a haladás fékezői…"

HÁZIGAZDA ÉS VENDÉGLŐS


drMáriás: Rákosi Mátyás egy tornatanár műtermében (2011)

1953. április
A Híd 4. számában Gál László kemény bírálatot mond a magyarországi művészetekben burjánzó Rákosi-kultuszról: "Hiszen ő a párt! – írta Rákosiról Máté György a Magyar Írok Szövetségének folyóiratában (Csillag), és azt is írta, hogy irodalmunkon a sor, hogy többet merítsen (Rákosi) műveinek tárházából. És, hogy ábrázolja a nagyszerű hőst, akiről írni az alkotó legszebb feladata – Rákosi elvtársat magát... És mert ember a művész, az író is, aki lakik, eszik és öltözködik, és mert a házigazda is Rákosi és a vendéglős is és a textilgyáros is – a művész és az író fényképezi, festi és írja Rákosi elvtársat magát, a csecsemő Rákosit, a húszéveset, a jelentéseket fogadót, a harcost és a szónokot: mindig Rákosit, csak Rákosit – hiszen ő a párt, és a párt az ország, és Rákosi a magyarság."

ELŐSZÖR VISSZALŐNEK

Magyar Határ ÁVH-tiszti tányérsapka (1953)

1953. április 15.
Váratlan támadás érte Fekete Mihály határőrt szolgálatban. Jugoszláviai irányából, a határ túloldaláról orvlövészek halálos tüdőlövéssel ölték meg. Járőrparancsnoka, Marosinecz György őrvezető is megsebesült a mintegy negyedórás tűzharcban, amely során a járőr parancsnok több száz métert vonszolta a sebesült határőrt, hogy életüket mentse az orvlövészek hatósugarából. A gyors orvosi segítség sem tudta megmenteni Fekete határőr életét, a bajai kórházba szállítását követően elhunyt.

1953. szeptember 9.
Magyarország és Jugoszlávia követi szinten újra felveszi a diplomáciai kapcsolatokat; Kurimszky Sándor v. rendőrtisztet, korábbi tiranai követet nevezik ki a képviselet vezetőjévé.

1953. december 12.
Az eszéki kerületi bíróság Kovács László magyarországi kémet ma hatévi szigorított fegyházbüntetésre ítélte. A magyarországi kémszolgálat azzal a feladattal küldte hazánkba, hogy katonai és egyéb adatokat gyűjtsön. Kovács Lászlót az ÁVH közegei a baranyai határszakaszon segítették át Jugoszláviába, de határőreink azonnal elfogták.

JUGOSZLÁVSÁG


Tito és Milovan Đilas (Bled, 1953)

1953. október 25.
A Magyar Szó átvette a Borba 1953. október 18-i számából Milovan Đilas Jugoszlávia című cikkét, amelyben ez áll: "Az új nemzedékek már teli tüdővel jugoszláv módon lélegzenek, jugoszlávul gondolkoznak és éreznek. [...] Mindez úgy történik, hogy a régi formát (szerb, horvát, szlovén, macedón és Crna Gora-i formát) lassanként új tartalom árasztja el – a jugoszlávság."

IDŐSZERŰ KÖNYVEK ÉS IDŐSZAKI KIADVÁNYOK

Fém OTP kártyanaptár-1 (1953)

Az év folyamán megjelent könyvek:

Ács Károly: Kéz a kilincsen; Debreczeni József: Az első félidő; Fehér Ferenc: Jobbágyok unokái; Garay Béla: Az ekhós szekértől a forgószínpadig; Herceg János: Három halász meg egy molnár; Herceg János: Papírhajó; Herceg János: Vas Ferkó, a vitéz kovács; Munk Artúr: Köszönöm addig is...; Saffer Pál: Utolsó vallomás; Sinkó Ervin: A mi második forradalmunk; Sinkó Ervin: Elítéltek; Sinkó Ervin: Optimisták I.; Sulhóf József: Kidőlt a májusfa; Thurzó Lajos: Tavasz Jánoska elindul; Urbán János: Életjel, Majtényi Mihály: Garaboncijaš (Garabonciás. Ford. Lazar Merković).

Az én versikéim. Szlovén népköltemények (Slovenačke narodne pesme. Ford. Fehér Ferenc); Mirko Božić: Visszavonulás (Povlačenje. Ford. Lévay Endre); Dobrica Ćosić: Majd megvirrad már... (Daleko je sunce. Ford. Herceg János); Vladimir Dedijer: Josip Broz Tito (Ford. Herceg János); Dragan Lukić: Futballozó állatok (Zveri kao futbaleri. Ford. Gál László); Prežihov Voranc: Lenn a völgyben (Jamnica. Ford. Herceg János); Borisav Stanković: Riska (Njegova Belka. Ford. Herceg János).

Fém OTP kártyanaptár-2 (1953)

Templomi kis énekeskönyv címmel Óbecsén megjelent az első református kiadvány, ezt 1954-ben Szent asztalodhoz készülök címmel "az úri szent Vacsorával élni kívánók részére" Bácsfeketehegyen kiadott előkészítő könyvecske követte.

Az év folyamán megjelent magyar nyelvű időszaki kiadványok száma és átlagos példányszáma: 7 (77.500); Dolgozók (10.500), 7 Nap (14.000), Híd (1.000), Pionírújság (15.000), Ifjúság (4.000), Magyar Szó (18.000), Mézeskalács (15.000).

Az év folyamán a Vajdaságban összesen 7.615.000 példány időszaki kiadvány jelent meg magyar nyelven.