Több beszámolót is írtak már Barna Dávid Egy magyar regényéről tartott, a JAK által szervezett ImPulzus beszélgetésről, még annál is több komment érkezett Boldog Zoltán Irodalmi Jelenre írt – (szerintem) korrekt – Felszarvazott kritikusok? szövegéhez, így a tudósító kissé patthelyzetbe kerül, nehéz bármi újat mondani ugyanarról a másfél óráról, de próba szerencse, kicsit másképp hátha sikerül.

Barna Dávid úgy, ahogy van, vagy épp, ahogy nincs, roppant irritáló. Az eddigi reflexiókból legalábbis erre következtethetünk. Talán meglepő, s nyersességével irritáló a bajsza alól mosolygó, kövér, nagy íróbácsi, vagy épp kedves úr (Móricz) képpel rendelkező olvasónak a "rágalmazás és botránykeltés", hogy az íróbácsi tulajdonképpen cukrosbácsi, aki az ihlet kedvéért tényleg hanyatt döntötte az ördög öreganyját, vagy jelen esetben éppen fogadott lányát is. Ugyanakkor Barna Dávid üzen az olvasónak; nem történeti munkát, hanem regényt írt! Másfelől mintha a filoszok is nehezen kezelnék a nem hibátlan, néha, ha nem is céltalan, de öncélú szöveget, ami természetesen több értelemben is határfeszegető.

Barna Dávid kiléte szintén enyhe ingerültséget válthat ki, hiszen a szerző állítólag elsőkötetes, mégis rejtőzködik. Az Egy magyar regény nyelvezete, annak kimunkáltsága, kifinomultsága nem egy első kötetre engedne következtetni, s talán azt sem érdemes elfelejteni, hogy egy újonnan alakult, igen jó gárdával dolgozó kiadó (Libri) szerzőjéről van szó. De persze csupa kérdőjel az egész, Benedek Anna frappáns felvezetőjével élve 'Egy? magyar? regény?' ez, s tegyük hozzá, ha fontos, ha nem, 'Barna? Dávid?' tollából, aki elsősorban ugyan a saját, vagyis a konstruált? Barna Dávid identitáskeresésének és -találásának motívumával, valamint egy konstruált?, "felskiccelt Móricz Zsigmond" figurával foglalkozik.

A kritikusok először is a kötet Móricz Zsigmondjával foglalkoztak, feltéve a nagy kérdés, miért pont Móricz a regény témája, amit Bartók Imre "Miért pont Barna Dávidnak Móricz?"-ra változtatott, de erről majd később, szubjektíven. A Móricz-figuránál maradva Csobánka Zsuzsa megjegyzi, csupán egy felskiccelt képet kapunk, egy elsekélyesedőt, amivel talán nem is feltétlenül szükséges foglalkozni, s lehet, hogy a szereplők egymáshoz való viszonya, a közöny, s a tény, hogy mindenki hazudik, mint a vízfolyás, meghatározóbb a kötetben. Benedek Anna is úgy látja, nem Móriczon, inkább Katin van a hangsúly, amivel mintha mindenki egyetértene.

Lengyel Imre Zsolt ugyanakkor fontos kiegészítést tesz: a könyv kb. 85%-a Móriczról szól, tehát teljesen mégsem elhanyagolható. Csobánka Zsuzsa úgy érzi, Barna megvezeti az olvasót, Benedek Anna ezzel ellenkezik, hiszen mint mondja, a tét nemcsak az, hogy elolvassák-e a regényt, hanem az is, hogy lesz-e, aki megérti, befogadja, megszereti.

A szó átterelődik a szereplők, a narráció, a szexualitás reflektálatlanságára, a szöveg montázsszerűségére, a benne elrejtett kérdőjelekre, Kati és Barna Dávid identitáskeresésére, majd az újra felfedezett zsidóság történetére. Felmerül sok-sok kérdés, például, hogy próbál-e a kötet valami nemzeti toposzt lerombolni, milyen olvasói réteget kíván megszólítani, a szociális érzéketlenségét hogyan kellene kezelni, paródia-e az egész regény. A pulzálók a hibái ellenére is jónak tartották a kötetet, nagyon hatott, bár úgy vélik, Cséve Anna és Szilágyi Zsófia többet mutattak meg Móriczból.

A beszélgetés elgondolkodtatott, vajon miért szeretem mégis ennyire ezt a könyvet, s mi az, ami a legnagyobb kérdőjel bennem. Benedek Anna a beszélgetés során kimondta (számomra) a kulcsmondatot: Barna Dávidot identitáskeresése leginkább Katival köti össze, s Bartók Imre is megjegyzi, a kötet 163–164. oldalán érzi a drámai csúcspontot.

Ha bedőlök a Barna-féle blöffnek, már ha blöfföl egyáltalán, akkor következtethetek-e arra, hogy ott a 164. oldalon, ahol már nincs unikornis és őz sincs, s helyükön egy kisfiú áll (akiről Barna azt írja, "Ő lesz az apám."), akinek kezét egy viselős nő fogja, tulajdonképpen Kati, Barna Dávid apjával, akit ügyvéd férje segítségével épp a gettóból menekít ki? Bedobna tehát egy kvázi rokoni kapcsolatot, netán egy újabb befogadás-történetet? (Már csak a ’44-es dátum, s az újra felfedezett zsidóság (ami a leírás szerint megfertőzte a bátyját, a bátyja meg őt), az identitáskeresés miatt is beszélhetnénk gettóról?) S vajon van-e összefüggés Barna Dávid identitáskeresése és rejtőzködése között? Vajon ez lehet az igazi tét? Hát azt hiszem, ezt a sok kérdőjelet szeretem benned, Barna Dávid, de nem mondom, hogy nem lenne még mit kérdeznem!

Fotó: Szőcs Petra

A JAK rendezvényeit az NKA Márai Programja támogatja