Életem talán legnagyobb koppanása-döbbenete történt velem január elejének egyik péntekén. Láttam Csákányi Esztert Yvonne-ként élőben, de akkor nem nyúlt meg az arcom ennyire, mint most, mikor végre leesett a tantusz: Für Anikót látom az obligát szívecske-likas budi mellett az Örkényben. A Finito ezzel a színpadképpel indít. Mácsai Pál magasra tette tehát a lécet, és ahogy telik az este, egyre kevébé súrolja azt.

Ilyen erős felütés után (melyet már-már ováció fogadott) nem könnyű továbbfejlődni, a tavaly Zalaegerszegen Magyar zombiként debütált Tasnádi-darab azonban képes erre - ebből is látszik, milyen praktikus, ha egy szerző eredetileg dramatug volt. Sőt, hogy a képet tovább cizelláljuk: a Nemzetiben most is megy a Magyar zombinak/Finitónak alapötletét adó Nyikolaj Koljada-mű, Az öngyilkos, így akár össze is hasonlíthatjuk, mi "jobb" vagy "rosszabb" az eredetinél.

Mármint ami a szöveget illeti. Hiszen az alapötlet valóban ugyanaz: egy munkanélküli kisember - unalmában avagy kétségbeesésében - öngyilkos akar lenni. A következő elem - qui prodest? - Koljadánál és Tasnádinál is ugyanaz: jönnek az ismert és ismeretlen szomszédok, Tasnádinál azonban ennél jóval többről van szó: a mű verses komédia, amely barokkos színházi fordulatokkal él - példának okáért énekes betétek vannak benne, a jeleneteket elválasztandó - a történet mégis annyira mai, hogy a néző kínjában röhög az első pillanattól az utolsóig.

Ráadásul Bagossy Levente remek díszlete még tovább fokozza a barokk hatást: korabeli kőnyomatok modorában ábrázolt pusztának láttatja Nagyábrándot, kötelező hidroglóbusszal a semmi közepén. A statikus elemeken túl a díszlet alig néhány elemet tartalmaz, ezek közül a legjelentősebb a többfunkciós budi-fal, amelyet asztallapnak és koporsónak is használnak, emellett belseje feltárulván hokedli van csak benne, semmi deszka és egyebek... Izsák Lili jelmezei maiak és barokkosak egyszerre. A polgármester elnyűtt fürdőköpenye éppúgy fodrokat kap mint ahogy más darabok, ugyanakkor érezhető rajtuk a '70-es évek nájlondzsörzé retróvilága, mindenesetre így együtt elképesztő hatással vannak a nézőre. Különösen Pál Kishercegre hajazó, viszont tűzpiros, katonai kabátnak is beillő ruhakölteménye hat, ugyanakkor a kellékek közül kiemelném a kamerát, amely ha jól láttam, kis kofferre aggatott csillogó-villogó kütyükből állt össze egészen elképesztő valamivé.

Node a történet... Tasnádi a mai korba áthelyezett meséje szerint Blondin Gáspár halála mindenkinek jól jön: a polgármester arra akarja rávenni, hogy a disznótartás adójának csökkenését követelje végrendeletében, a bádogkoszorús költő pedig azt akarja az írótársadalom feletti elkeseredésében kövessen el öngyilkosságot. Pál a sóját akarja vele feldobni, Reszlik Hajnalka riporter úgyszintén, Tigris Niki lecsúszott popdíva a karrierjét. A Szomszéd Misi csak a szegélyvágót akarja, Dr. Juhos Buda divatos pszichológus pedig azt, hogy miatta ne legyen öngyilkos. Mindezek ellenére Blondin nem lesz öngyilkos, egyszerűen kihasználja a helyzetet, amíg még lehet. Az egészhez Blondinné asszisztál, aki valószínűleg méregdrága kiskosztümben is ugyanolyan szürke veréb lenne, mint otthonkájában.

Az Örkény Színház színészei pedig láthatóan élvezettel lubickolnak a vígjátékban, olyannyira, hogy időnként maguk sem tudják magukat kivonni a szöveg hatása alól. Anger Zsolt korpusza immár sorban a harmadik semmirekellő, ingyenélő szerepet hozza az Örkényben, bár itt már a karakter finesze is kicsillan egy-egy pillanatra a maszk alól. Csuja Imre tőle kissé szokatlanul egyenletes, magas színvonalon teljesít, mint ahogy Für Anikó is (nála viszont a megszokott intellektuális megközelítés mintha a féktelen játékkedvvé alakult volna). Széles László Juhos Budája némileg elkent figura, de ebben a nagyszerű mezőnyben nem oly' feltűnő, ha nem ad bele minden anyait-apait. Bíró Kriszta felvillanásai Tigris Nikiként emlékezetesek, mint ahogy Czukor Balázséi is Szomszéd Misiként.

Az előadás (a darab?) legnagyobb találmánya az utolsó jelenet: megjelenik Mácsai Hivatalos Ura - Moliére Tartuffje után szabadon -, s mintegy „vörös farokként” elmondja, amit el kell mondania. Majd pedig táncot lejt - á la Miniszterelnök - s a nézőtéren hangos, szűnni nem akaró taps. Lényegtelen, hogy a néző balos vagy jobbos. Néző. Pont.

Tasnádi István: Finito. (Magyar zombi) verses komédia
A szerző szívesen kijelenti, hogy az alapötletet Nyikolaj Erdmantól lopta.

Blondin Gáspár: CSUJA IMRE
Blondinné: FÜR ANIKÓ
özv. Vecserák Károlyné, Blondin anyósa: POGÁNY JUDIT
Pacsik Ferenc, polgármester : ANGER ZSOLT m.v.
Bicke B. László, költő: VÉGVÁRI TAMÁS
Tigris Niki, popdíva: BÍRÓ KRISZTA
Dr. Juhos Buda, tárgyaló-pszichológus: SZÉLES LÁSZLÓ
Szomszéd Misi: CZUKOR BALÁZS
Pál, médiaszemélyiség: DEBRECZENY CSABA
Reszlik Hajnalka, riporter: KEREKES VIKTÓRIA
Operatőr: MÁTHÉ ZSOLT
Hivatalos Úr: MÁCSAI PÁL
Énekesek: BUCSI ANNAMÁRIA m.v., GÁL GABI m.v.
zenészek: GÁSPÁR ÁLMOS m.v., HORVÁTH KÁROLY m.v., HEGEDŰS MÁTÉ m.v. ,SALAMON BEÁTA m.v.

Díszlettervező: Bagossy Levente
Jelmeztervező: Izsák Lili
Világítás: Bányai Tamás
Zene: Horváth Károly
Koreográfus: Magyar Éva
Szakértő: Pintér Tibor
Dramaturg: Gáspár Ildikó
Súgó: Jánoska Zsuzsa
Ügyelő: Berta Tamás
Asszisztens: Érdi Ariadne
Rendező: Mácsai Pál