PRAE.HU: Publicistaként, költőként vagy ismert. Hogy jött szóba, hogy átdolgozz egy drámafordítást?

Szinte véletlenül talált meg Kamondi Zoltán. Valamikor szeptemberben Szegő János, irodalomtörténész, kritikus ismerősöm felhívott, hogy Kamondi éppen egy költőt keres, hogy segítsen neki egy lengyel dráma fordításának átdolgozásában. Megkaptam a fordítást, aztán leültünk és beszéltünk.

PRAE.HU: Korábban ismertétek egymást?

Tudtam, hogy ki ő. Miskolcon voltam egyetemista, amikor 1996–97-ben a Csarnok Kultusz Motelban azt a nagyon jó évadot csinálta, ami nekem meghatározó élmény volt. Ezért is volt nagyon jó, hogy találkozhattam, dolgozhattam vele. Elmondta, mit szeretne, milyen elképzelése van a darabbal kapcsolatban. Teljesen át szerette volna tenni magyar viszonyok közé. Miután megcsináltam, ahogy én gondoltam, négyen, azaz a rendező, Garai Judit dramaturg, Pászt Patrícia fordító és én ültünk a szöveg felett, és mondatról mondatra olvastuk át újra.

PRAE.HU: Masłowska drámája csak a lengyel történelemből építkezik?

Igen, de mi átültettünk minden lengyel kulturális utalást magyarra. Az eredetiben egyetlen magyar utalás van: a lecsó receptje.

PRAE.HU: Miután elkészültetek a szövegkönyvvel, elkezdődtek a próbák?

Az első olvasópróba előtt Seress Zoltán igazgató még leokézta a szövegkönyvet. Amit mi leadtunk, az egy elég radikális és keményen odamondó változat volt. Egyébként Masłowska darabja sem utalgat, hanem élesben kimond mindent. De abban egyeztünk meg, hogy amikor Seress elolvassa, nem fogunk semmiért külön harcolni, amit kér, azt kihúzzuk, elfogadjuk a javaslatait. Így kezdtük el a próbákat.

PRAE.HU: Az, hogy radikális változtatások történtek, azt jelenti, hogy magán a dráma szerkezetén is változtattatok?

Az egész szerkezeten nem. Viszont összevontunk kétszer két szerepet – így született meg a Rendező alakja és a Programvezetőnő. Emiatt persze változtatni kellett a szövegen, de nem sokat. Illetve a Showműsor miatt bekerült két Show-asszisztens: egy sminkes és egy programszerkesztő figura. Tervben volt még egy "Warm-up", egy tapsoltató, akinek lett volna egy nagyon durva monológja.

PRAE.HU: Mi lett volna a monológban?

Egy 1941-es nacionalista kötetből kompiláltam a szöveget, aminek az a címe, hogy Az Ady-kultusz: magyar öngyilkosság. Igazi nacionalista írás, ebből raktam össze a monológot. Elsőre féltem tőle, nagyon nem akartam. De Kamondi határozottan ezt kérte. Végül a "Warm-up"-ot teljesen kihagytuk a szövegkönyvből, mert nem működött a szerep, zavaró volt a jelenléte.

PRAE.HU: Vagyis úgy tűnik, ez egy dramaturgiai döntés volt a részetekről. Amikor Seress Zoltán elolvasta a szövegkönyvet, semmilyen konfliktus nem adódott abból, hogy kérésére változtatni kellett a szövegen?

Eleve úgy mentünk oda, úgy vittük a szövegkönyvet, hogy bármi módosítást kér az igazgató, azt megtesszük.

PRAE.HU: Elkezdődött a próbafolyamat. Te mennyi próbán voltál jelen?

Körülbelül a felén. Az első két hétben, amikor végigmentünk a teljes szövegen, mindig ott voltam, mert működésben derül ki, mi az, ami esetleg esetlen, mi az, ami rosszul hangzik. És akkor azonnal tudtunk variációkkal szolgálni, amikből lehetett módosítani a szövegkönyvön. Ezek persze nem lényegi dolgok voltak. Utána volt olyan, amikor háromnegyed kilenckor felhívott Zoli, hogy tízre muszáj lenne bemennem. Mentem, és pontosan láttam, hogy miért kell ott lennem, és jó volt, hogy a próba közepén gyorsan helyre raktunk mindent.

PRAE.HU: Mi történt az első alkalommal, Seress Zoltán amikor megnézte a próbát?

Ő csak a főpróbahéten jött be, mert akkor lehetett már összpróbákat nézni. Nekem úgy tűnt, minden rendben van. Persze voltak megjegyzései, fenntartásai. Ez volt kedden. Ekkor hosszan beszéltünk, és felvetette azt is, lehet, hogy vissza kellene lengyelesíteni a szöveget. Nekem ez akkor sem tűnt jó ötletnek. De azt mondta, hogy az esti próba után dönt erről. De nem döntött, csak csütörtök este, tehát a pénteki nyilvános főpróba előtt.

PRAE.HU: Érvei voltak a döntésével kapcsolatban?

Nem voltam ott azon a próbán, amikor ez a döntés kimondatott.

PRAE.HU: Amikor kedden említette, hogy ezen gondolkozik, akkor nem mondta, miért?

Nem nevezte meg az indokait. Úgy tűnt, tart a dolog hatásától, pedig addigra minden direkt aktuálpolitikai utalást kivettünk a szövegből. Még azokat is, amelyek csak nagyon áttételesen érthetők a mai magyar viszonyokra. Ezért nem értettem, hogy miért van mégis a félelem.

PRAE.HU: Megpróbáltál rákérdezni? Vagy úgy gondoltad, hogy nem a Te hatásköröd?

Úgy gondoltam, hogy nem. Meg azt éreztem, hiába kérdeznék rá, nem tudnám meggyőzni. Mint ahogy korábban másoknak sem sikerült.

PRAE.HU: A nyilvános főpróba után így is volt bemutató. Azóta készültek kritikák, amik érzékelnek valamilyen zavart, de a visszajelzések nem negatívak. Te láttad már a bemutató óta az előadást?

A bemutatót sem. Elmentem a nyilvános főpróbára, de nem tudtam arról, mi történt előzőleg. Negyed órával a kezdés előtt volt a fináléhoz egy részpróba, és akkor tudtam meg, hogy gyakorlatilag minden megváltozott. Végignéztem és marha szomorú voltam. Utána a bemutatóra nem is volt kedvem elmenni.

PRAE.HU: Kamondival beszéltél arról, hogy mi és miért történt?

Még a bemutató napján beszéltünk: felhívott, és kérdezte, hogy mit mondok? Mondtam neki, hogy Zoli, engem tegnap este annyira kiborított, amit láttam, hogy hogyan herélődött ki az egész. Kicsit később elmondta, hogy nem is volt egyeztetés, csak Seress bejelentette, hogy ez van. Másik lehetőségként az hangzott el, hogy elmarad a bemutató.

PRAE.HU: Ha az általad kiheréltnek nevezett példányt nézzük, ebben mennyi maradt meg a Te munkádból?

Voltaképp majdnem minden, mert ami változott, azok a helyek és a nevek. A kiherélés abból áll, hogy tele volt magyar kulturális utalással, ami lengyel környezetben érthetetlen. Kritizálják a koherenciát, ami ebben a formában valóban hiányzik. Amiatt, hogy vissza kellett tenni a lengyel neveket, miközben más úgy maradt, ahogy volt, tehát magyarosan. A munkám nagy része megmaradt, csak ez mégsem az. Egyfelől ott van, amit beletettem, majdnem minden, másfelől viszont pont az veszett el, ami miatt erre azt mondanám, hogy ez meg van írva. Ez nem az, amire azt mondanám, hogy büszke vagyok rá. Mindennek ellenére nagyon szép az előadás, vannak benne nagyon szép momentumok. Csak tudni kell róla, hogy ez nem az, amit próbáltunk.

PRAE.HU: Ez egy fontos probléma, nagy sérelem, ami az emberből kikívánkozik. Mikor döntöttél úgy, hogy erről szeretnél nyilatkozni?

A bemutató után eltelt egy hét úgy, hogy teljesen bénult voltam. Aztán vettem egy nagy levegőt és írtam Kamondinak, meg Garai Juditnak, az előadás dramaturgjának. És Zoli bíztatott, hogy ne tartsam magamban. Akkorra már olvastam olyan kritikát, amely engem érintett, mert ott volt a nevem mint átdolgozó, és ott volt a kérdés, hogy miért nem elég merész az átdolgozás.

PRAE.HU: Befolyásolja ez az eset a jövőbeli hozzáállásodat a színházhoz? Ha kapnál másik felkérést, elvállalnád?

Igen, de csak előre aláírt szerződéssel, amelyben lenne olyan kikötés, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő…

Lángoló kerékpár

magyarországi ősbemutató

Dorota Masłowska Megvagyunk egymással című darabját átdolgozta: Kabai Lóránt
Fordította: Pászt Patrícia

Pici jégkislány: Spolarics Andrea
Aranka: Varjú Olga
Edina: Ilyés Róbert
Fásult nénike: Szorcsik Kriszta
Programvezetőnő: Ónodi Eszter
Rendező: Kardos Róbert
Mónika, a vak lány: Keskeny Anita
TV-show stáb: Somogyi Anna, Tolnai Klári

Látvány: Árvai György
Jelmez: Szűcs Edit
Dramaturg: Garai Judit
Koreográfus: Gombai Szabolcs
Zenei vezető: Kákonyi Árpád
Rendezőasszisztens: Pogács Zsuzsi

Rendező: Kamondi Zoltán

Bemutató: 2012. január 21.
Bárka Színház