"2970 körül végképp magánvállalkozássá lett a biztonság,
és gomba módra szaporodott a fejetlenség"
(T. D.: A Stevenson-biozmagória)

 

Spinellinek két napja van, hogy elvigye a maffiafőnöknek az elvégzett munka bizonyítékát, a nyolc levágott fejet. Itt mintha egy kicsit rafináltabb Tom Schulman filmben lennénk, Micsoda fejetlenség – 8 fej egy szatyorban, az persze mindegy, hogy épp elcserélték-e a bőröndöket, mert nincsenek fejek, ez a lényeg. Végül nem is nyolc hiányzik, hanem kilenc, egy ráadás van, a meglepetés. Gondoltam, az hátha a Fejnélküli Lovas lesz.

Azt mondják, a fotózásban visszatért a '20-as évek ötlete, és divattá lett a fejetlenség, a "horsemaning", a hónod alatt vigyorogsz típusú képek. A nyaknál végződő emberek egy másik helyen, kandalló szélén, hűtőtáskában, vonatsíneken megint nyaknál kezdődnek újra. Császár Norbertnél nincs újrakezdődés, ami egyszer megszűnt, annak ott vége van. Illetve kezdődik valami, a "fejtelenség" helyében a "fejetlenség", ami már túllép azon a Tim Burton-ös kérdésen Az Álmosvölgy legendájából, hogy ki is a tettes.

Vannak nők, és vannak férfiak. Hiába nők és hiába férfiak, pláne hiába meztelenek, mintha híján lennének a vágynak. Nem akarnak semmit, a dolgok megtörténnek velük, esendő, roskadt vállú, mégis furcsán vonzó testek. Vonzóak, mert szelídek. Ha valamit csinálnának, csak állnának és játszanának. Madarakkal például, halakkal és kutyákkal. Telefonálnak vagy a karjukra egyszerre egy csomó karórát csatolnak. Volt egy bácsi, azt mondták, a fejével van baj, pszichés ügy, nem bíznának rá gyereket. Gondoltam, nekem pont jó lesz, vigyázni kicsit az enyéimre. Mindent fölírt, cetlik marokszám, fölírva mindenféle időpont. Sose jött időben, hamarabb, később, néha eltalálta. Magas, vékony férfi, egyik csuklóján óra. Két óra. A másikon három. Az ötből egyetlenegy járt az én órám szerint. Volt, amelyik sietett, hogy el ne késsen. Volt, amelyik lassabban járt, hogy maradhasson még egy kicsit. Tizenöt karóra kontra belső homokóra, na, az a valaki épp ilyen volt.

Császár Norbert nőalakjai ábrándosak. A sellő magát sem veszi komolyan, amikor polipjelmezben táncol, és szíveket köp a nyakából. A lógómellű csaj kutyust sétáltat, közben egy jómadár jár a… hagyjuk. Csak egy gondolat, buborékban. Akinek meg szőrös a hónalja, az a látszat ellenére fekszik, nem fejen áll, duplán nem, egy: mert nincs feje, kettő: mert nem visszafelé lóg a melle. Cizellált famotívumot fogad magába, ami a férfin át jelenik meg a külvilágban. Ő is fekszik valószínűleg.

Újságok, kék festékmaszat, olvasd, ha tetszik, amit sikerül, amit nem takarnak ki a figurák. A "nemzetállamok térvesztése" a legjobb háttér a nő karja körül, majdnem olyan jó, mint az ÉS-kvartett. A "nincs korlát, se cél" felirat mellett látható és hallható dolgok jelennek meg egyszerre. Reload a cím, töltődik vissza egy tölcséren át a nagy pirosság, bele az emberi szervezetbe, ha kell, ha nem. Sőt, egészen fenyegetően, merthogy valami szárnyas-szarvacskás állaton keresztül. Mint egy antik vízköpő, kanyarog végig rajta a cucc egy pöttyösbögre-tubusból. Ha meg már "nincs korlát, se cél", akkor Akela, nyomja metálba' a Fejetlenséget, "a célratartás nem szempont / nyakba tuszkold a tampont".

Time, szabadság, reloaded, perpetuum mobile – a képcímek mind nagyot emelnek, de nem csapnak nyakon. Császár Norbert tud könnyed maradni, finoman adagolt iróniával egyensúlyozni brutalitás és légiesség között. Mer gyengéd lenni, szinte nőies, akár a pirostrikós sellő, kutyavirág-virágkutyával, gyerekrajz-halakkal, spirálos telefonkagylóval. Nem akar megmondani, nem akarja, hogy vérkomolyan vedd. És vérkomolyan veszed, érzed, ahogy belenyúl a szívbe, eléri.

Császár Norbert művészetével először papírszatyrokon találkoztam – cirill betűk, puha hajú lányok, sok halványkék és rózsaszín, Jég trilógia ihlette festmények, ezért esik be Szorokin a végjátékra. "Üresség a fejemben. Olyan nagy, nem is látni a végét. És minden irányban. De ez valahogy jó üresség, nem olyan, hogy halálra ijesszen. Hanem valahogy – hopp! Mintha jeges dombról szánkóval – ho-opp! És már lent is vagyok. Így van ezzel az ürességgel – hopp! – és belejött a fejembe. És üresség lett! És a lényeg: ürességnek üresség, én viszont mindent értek." Ez olyankor van, amikor még vannak fejek. Az utolsó pillanat, mielőtt elveszítenéd.

Császár Norbert Fejetlenség című kiállítása Budapesten, az Odeon Lloyd Moziban tekinthető meg 2012. március 7-ig.