Krusovszky Dénesnek, aki hamarosan szintén 30

"egy télben történt véghez vinnem munkámat"
(Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem – Az Olvasónak)

Kezdem onnan, hogy nekem fogalmam sincs, melyik pillanatban mondhatjuk ki: megjelent egy könyv (hogy pillanat-e ez egyáltalán vagy inkább folyamat). Mikor elkészül a nyomdában és megérkezik a kiadóba? Mikor az első recenziós példányokat megkapják a folyóiratok és kezükbe veszik a kritikusok? Mikor a mű kikerül a könyvesboltok polcaira? Vagy mikor befejeződik a bemutató est, amelyen a szerző a szerkesztővel beszélgetett (alkotási körülményekről, munkamódszerről, további tervekről stb.) a család, a barátok, a kollégák díszes-lelkes társasága előtt? Mindezt egy szamizdat könyv esetében persze még nehezebb eldönteni.

Ha viszont most minden felmerült kérdésre (egyelőre) következetlenül igennel felelek, akkor is azt vagyok kénytelen hinni, hogy az Örökhétfő kötet nem 1981-ben, hanem 1982-ben jelent meg, még ha az előbbi évszám van is a könyvbe nyomtatva. Tehát inkább idén (ezekben a hetekben) 30 éves és nem tavaly volt. Már ha számítanak egyáltalán az évfordulók, és nekem igen. Persze ennek az egész elgondolkodásnak a szőrszálhasogatáson kívül nyilván más, komolyabb célja is van, kell, hogy legyen.

A könyv megszületése körül bábáskodók személyes visszaemlékezéseiből szerkesztett kollázzsal igyekszem rekonstruálni ’81–’82 fordulójának eseményeit, emellett pedig próbálok néhány villanás erejéig belepillantani, beavatni (és beavatódni) a magyarországi szamizdat-könyvkiadás szubkultúrájának történetébe.

Induljunk a kályhától, magától Petritől: "A Szépirodalmi Könyvkiadó szerződést kötött velem, de azt a képtelen követelést támasztotta, hogy a címadó verset is beleértve 30-40 verset ki kell hagyni, ami gyakorlatilag a kötet kiherélését jelentette volna. Ha erre hajlandónak mutatkozom, akkor az már nem az én kötetem (…) az Örökhétfő volt az első szépirodalmi publikációja Demszky kiadójának."¹ Ez a kiadó volt az AB, amelynek megismerése előtt szükséges rögzíteni egy előzményt: "81 tavaszától működött a Rajk-butik a Galamb utcában, hetente egyszeri árusítással."² A Rajk László lakásán berendezett szamizdatbutikban letiltott kéziratokhoz, fénymásolt vagy más módon sokszorosított szövegekhez lehetett hozzájutni. Ahogy az Örökhétfő kötet hátsó-belsőborítóján is olvasható: "A butik minden kedden este nyolctól tízig tart nyitva. Cím: Bp. V. Galamb u. 3. sz." Rajk László szerint a nyár folyamán kezdik el csinálni az AB kiadót, Nagy Jenő pedig arról számol be, hogy őt és feleségét 1981 őszén kereste meg Demszky Gábor egy szamizdat kiadó létrehozásának ötletével.³ Az események innentől aztán felpörögtek.

Előbb azonban egy rövid kitérőt tartok szükségesnek néhány fogalmi kérdés tisztázása okán, mely után talán le lehet vonni következtetéseket a szamizdattermékek (így az Örökhétfő) munka- és publikálási folyamatait illetően is.

Kőszeg Ferenc, aki egyébként az Örökhétfő megszületésében is tevékeny részt vállalt ("Demszky, aki Petri verseinek a kiadásán dolgozott, megkért, hogy mint volt kiadói szerkesztő, nézzem át a kéziratot")⁴, Csizmadia Ervin azon interjúkérdésére, hogy mikor indult meg a Beszélő (melynek Petri mellett az egyik szerkesztője volt) a következő választ adja: "A jelzés 1981. október, ekkor zártuk és adtuk le a kéziratot. December a megjelenés ideje."⁵ (kiemelések tőlem – F. R.) Ennek kapcsán érdemes idézni Az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának tájékoztatója a Politikai Bizottságnak a Beszélő megjelenéséről című dokumentumot, melynek dátuma 1981. december 30.: "Ellenzéki tevékenységükről ismert személyek – Haraszti Miklós, Kis János, Kőszeg Ferenc, Nagy Bálint, Petri György – nevével jelzett, illegális, stencilezett szamizdat folyóirat került terjesztésre az elmúlt hetekben."⁶ (kiemelés tőlem – F. R.) Elmondható tehát, hogy a szerkesztő, Kőszeg és a hatóság ugyanakkorra, tehát decemberre datálja a megjelenést, és nem az anyag lezárásának és leadásának idejére.

Az AB Kiadó tehát 1981 őszén már készen állt a munkára, és Rajk Lászlótól azt is megtudjuk, hogy "1981 decemberében Petri György Örökhétfőjét megjelentettük".⁷

Eközben azonban december 13-án Lengyelországban Jaruzelski tábornok, Lengyelország államfője és pártvezetője (Petrinek csak Zsaruzelski degeneralisszimusz, ahogy az az Emlé/koszlop című bökversben áll) bevezeti az országban a rendkívüli állapotot. Feloszlatják a Szolidaritás szakszervezetet, a vezetőket letartóztatják, internálják őket vagy házi őrizetbe kerülnek.

"Az első nyomtatott anyag nem a Petri-kötet volt, hanem egy válogatás a lengyel december 13-a utáni állapotokról, Az elnyomás és ellenállás dokumentumai címmel. Ezt szitatechnikával nyomtuk Nagy Jenő lakásán. (…) Ez volt az első, mintegy ötszáz példányban megjelent anyag, ami elkészült."⁸ – mondja Demszky Gábor, amiből arra következtethetünk, hogy az 1981-ből hátralevő megközelítőleg két hétben meg kellett kapniuk a lengyel dokumentumokat, azokkal elvégezni a munkát, majd elkészíteni a 940 példányban megjelent Petri-kötetet és eladásra kínálni a Butikban. (1981. december 13-a után 15-én, 22-én (Petri 38. születésnapján) és 29-én tarthattak még Rajk-butik-keddet.) Látva, hogy a Beszélő folyóirat első száma másfél hónap alatt jutott el a leadástól a megjelenésig, úgy Demszkyék küldetése nagyon feszített tempójúnak tűnik, ám nem lehetetlennek. Főleg, hogy volt egy másik helyszín Nagy Jenő lakásán kívül: "Petri kötetét Rajk Laci konyhájában nyomtattuk ki a Galamb utcában",⁹ a butikban.

Azonban az továbbra sem hagyható figyelmen kívül, hogy a lengyel anyag készült el először (!). Kérdés, hogy egyáltalán arra elegendő volt-e a maradék idő ’81-ből. "1981 decemberében hajnalonta többször kijártam a Nyugati pályaudvarra. A Bátori expressz mindig késett, órákat töltöttem a peronon dideregve. Nem ismerősöket, barátokat vártam, hanem a lengyel szükségállapot rossz híreit (…) a Tygodnik Mazowsze c. földalatti lap szerkesztői az esti órákban előre megbeszélt helyre dugták el a vonatban a sebtében összeállított híreket. (…) Éjszakánként festékben úszott Nagy Jenőék bérelt lakásának kisszobája, a kész példányokat Rajk Laci Galamb utcai lakására vittük."¹⁰ Demszky a Csizmadia-interjúban azt is elmondja, hogy a pályaudvari akció "kétszer sikerült, harmadszor már nem, mert akkor már úgy látszik, rájöttek, felfedezték."¹¹

Az ellenállás és elnyomás dokumentumai című alkalmi periodika, fordításgyűjtemény első számában (amelynek tehát még 1981 decemberében kellett megjelennie) szerepel a Szilézia – 1981. december című, tucatnyi beszámoló alapján elkészült dokumentum, mely így zárul: "Készült Budapesten. Az anyaggyűjtést 1982. január 14-én zártuk le". Ezzel szinte nyilvánvalóvá válik, hogy a lengyel anyag (csak) 1982 januárjában készülhetett el. Ha pedig kitartunk amellett, hogy ez volt az első munkája az AB kiadónak, akkor az Örökhétfő kötet megjelenését is legelőbb ’82 januárinak, de inkább februárinak kell elfogadnunk. (Csizmadia Ervin is hasonló álláspontra jut a demokratikus ellenzékről szóló monográfiájában.¹²)

Egyetlen okot látok érdemesnek arra nézvést, hogy Demszky, Kőszeg, Rajk és Petri mégis miért maradtak, tartottak ki 1981 mellett a kötet datálásakor (megengedve, hogy a nyomtatás pillanata történhetett még 1981-ben, a könyv "élete" azonban már 1982-ben kezdődött – az anyaméhben töltött kilenc hónapot sem számoljuk bele egy ember életkorába). Ez az ok elsőre elég soványnak tűnhet, jobban átgondolva azonban megerősödik.

"1981. október 19-én – 1956 huszonötödik évfordulójának előestéjén – került sor az 1956-ról szóló első nyilvános megemlékezésre a Hétfői Szabadegyetem "hivatalos" programja után. Krassó György a közelgő október 23-ai évfordulóra emlékeztette a jelenlévőket, felolvasták Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, majd rádiószemelvények következtek Nagy Imre és Kádár János 1956-os beszédeiből. A forradalom jelentőségéről Szabó Miklós beszélt, majd Petri Györgynek A kis októberi forradalom 24. évfordulója című verse hangzott el"¹³ (kiemelések az eredetiben). Ezen az esten kívül azonban a második nyilvánosság egyéb fórumain is emlékeztek ’56-ra: Kőszeg Ferenc utal a Magyar Figyelő 6., a Magyar Füzetek 9-10., A kisúgó és a Beszélő első számának összeállításaira. Hozzáteszi – felidézve az ellenzék egyes csoportjai között korábban ’56 kapcsán érzékelhető törésvonalakat –, hogy "a marxi szocializmuseszmény megrendülése, az önkorlátozó forradalom bibói eszméjének felfedezése, s lengyelországi reménységének átsugárzása kellett hozzá, hogy 1956-ot a másként gondolkodók különféle csoportjaival demokratikus ellenzékké egyesülő hajdani reformmarxisták is a maguk hagyományának és igazi forradalomnak tekintsék. A huszonöt éves évforduló ezt a fordulatot reprezentálja, és ennyiben is különbözött az állami évfordulók örökhétfőitől: nemcsak jubileum volt, hanem maga is esemény, egy tettenérhetetlen folyamat ünnepi megvilágosulása."¹⁴ Az illegális Beszélőnek később is alapelve, célkitűzése volt, hogy minden számban közöljenek cikket a forradalomról. (Itt megemlítendő, ám érthető okokból nem részletezhető, pedig hosszú elemzést érdemelne a Petri-költészetnek az a verscsoportja, amely – először az Örökhétfőben, majd későbbi kötetekben is – 1956-ot és Nagy Imre figuráját versanyagként dolgozza fel.)

Az a kép látszik összeállni tehát, hogy az Örökhétfő kötetet mint az első magyarországi szamizdatkiadó első szépirodalmi termékét 1956 és a huszonötödik évforduló miatt, önmagán ezzel is túlmutató eseményként, az egyéb akciók sorába kapcsolva címkézték (vissza) 1981-re. Ez volt egyúttal talán az első lökés egy sajátos Petri- és bárd-kultusz kialakulása, kialakítása felé, amely sokszor sajnos az esztétikai értéket figyelmen kívül hagyva csak a politikai gesztus miatt volt elragadtatott. Ez a lökés pedig mostanra (az utóbbi néhány évben különösen érzékelhetően) épp ellentétes hatást keltett, a leértékelés gesztusait váltotta ki a Petri-recepció egyes, ám hangsúlyossá, feltűnővé vált darabjaiban.

Ezért is tartom elkerülhetetlennek és fontosnak, hogy az Örökhétfő könyv (valós) keletkezési körülményeinek körüljárásával csökkenjen az a kultikus teher, amit a a forradalom huszonötödik évfordulója, 1981, az ellenzékiség, a szamizdatlét egyébként is rápakol a Petri-versekre. Érdemes tehát ezt a leplet megmozgatni a közegen és a kultuszon is, hogy az Örökhétfő verseskötet maradjon, Petri pedig költő és ne (csak) figura.

(Köszönettel tartozom Kőszeg Ferencnek a szöveghez fűzött észrevételeiért, segítségéért.)

¹ PETRI György Munkái III. – Összegyűjtött interjúk, szerk. RÉZ Pál, LAKATOS András, VÁRADY Szabolcs, Bp., Magvető, 2005, 143.
² CSIZMADIA Ervin, A magyar demokratikus ellenzék (1968-1988), Bp., T-Twins, 1995, II, 329.
³ UŐ, i. m., II, 265., 302.
⁴ UŐ, i. m., II, 141.
⁵ UŐ, i. m., II, 140.
⁶ CSIZMADIA Ervin, A magyar demokratikus ellenzék (1968-1988), Bp., T-Twins, 1995, III, 145.
⁷ CSIZMADIA, i. m., II, 265.
⁸ CSIZMADIA, i. m., II, 329.
⁹ Uo., 329.
¹⁰ DEMSZKY Gábor, Utóirat = Szamizdat ’81–’89. Válogatás a Hírmondó című folyóiratból, szerk. GYARMATHY Katalin, LÉVAY Jenő, Bp., AB-Beszélő Kft., 1990, 510.
¹¹ CSIZMADIA, i. m., II, 329.
¹² CSIZMADIA Ervin, A magyar demokratikus ellenzék (1968-1988), Bp., T-Twins, 1995, I, 213.
¹³  UŐ, i. m., I, 214.
¹⁴ KŐSZEG Ferenc, "Egy picit igazítottak a világon", Beszélő, 2. sz. (1982. január)