A darab története kiábrándítóan ismerős, és nehéz lenne eldönteni, hogy ez dicséret vagy elmarasztalás. A virágkertészetben négyen dolgoznak: Sanyi bácsi, az üzletvezető épp készül kirúgni Bandi bácsit, a kertészt, mert szerinte nagyobb üzlet import virágot árulni, mint termeszteni.

A termesztés illegálisabb vonulatát űzi a padláson, titokban a két áruslány, Bea és Noémi is. A titkos kenderültetvény Bea zűrös barátjának, Attilának a tulajdona, aki egyszer sem jelenik meg a színpadon, de tudjuk róla, hogy mindenféle drogban mértéktelen, nincs rendes munkája, és rendszeresen bántalmazza Beát.

A darab tulajdonképpeni főszereplője Bea autista féltestvére, Zsani, akit szintén felvesznek a virágboltba, mert Sanyi bácsi ezért bőséges állami támogatást kap. Zsani és Bea anyja, a szemforgatóan szenteskedő kegyszerboltos Rákné pedig alig keres valamit. A cselekmény lassan halad, a párbeszédek többsége kor- és hangulatfestő, az előadás bő háromórás hosszán egy jó szemű dramaturg tudna segíteni, és pár bátrabb húzással az egész darab feszesebb lenne, ami előnyére válna.

Minden, amitől a legelején tartottunk, bekövetkezik: Sanyi bácsi kirúgja Bandi bácsit, aki MLM-ügynöknek áll, aztán kómába esik. Majd az üzletvezető, akit még húsz éve elhagyott a felesége, szemet vet az autista lányra, és megerőszakolja. A lány teherbe esik, Sanyi bácsi házasságot ajánl, amit a kapzsi Rákné a hozomány reményében el is fogad. A nemi erőszak tehát intézményessé válik. Közben Bea is terhes lesz drogos barátjától, de abortuszra megy, Noémi pedig sikertelenül próbálja látogatni apját a börtönben, mert az nem kíván találkozni vele.

Furcsa, ha egy kritikában az előadás cselekményét taglalja az ember, de ebben az előadásban a történet a legizgalmasabb. Hiszen a díszlet műfű, a jelmezek és a zene kilencvenes évek, a férfiakon műbőr cipők és kockás zakók, a nőkön lehetetlen színek, a zene Mobytól a Placebóig terjed, néha terjeng, húzza az időt, amire igazán nem lenne szükség.

A Devianciának mindeme gyengeségek ellenére van érzelmi hatása, sőt megviselheti az érzékenyebb idegzetű nézőt. Vérmérsékletünktől függően meghatódtunk, undorodtunk, idegesek lettünk. Ennek a hatásnak az eléréséhez a legnehezebb feladat kétségkívül az autista Zsanit alakító Lőrincz Ritára hárul, aki végig hitelesen alakítja figuráját (az előadás után elcsípett párbeszédekből ítélve a témában "érintett" nézők is ezt erősítették meg).

Zsani helyzete és figurája kidolgozott és körülírt: ő az az áldozat, akin senki sem segít. Elvégre Noémi csak zsarolja vele Sanyi bácsit, mikor kiderül, hogy lop a kasszából, Rákné pedig álszenteskedve annyit reagál: ha akkor igent tudott mondani, mondjon igent az esküvőre is. Hiába nem mondott ő igent soha, erről valamiért nem akar az anyja tudomást venni. Bea szeretett volna feljelentést tenni, de aztán az anyja annyira felidegesíti, hogy inkább sértődötten elrohan, Bandi bácsi pedig ekkorra már kómában van.

Ha a többi szereplő is ilyen kidolgozott lenne, akkor ez egy megrázó tragédia is lehetne, így azonban csak terjengős, elszomorító vergődés. Sajnos Németh Ákos nem fejre megy, inkább a szívünket célozza, sőt még lejjebb csúszik, gyomrost kapunk. Igaz, az is ütős, és több, mint a semmi, de én nem ezért járok színházba.

Németh Ákos: Deviancia

BEA, eladó egy kertészetben: Tar Mónika
ZSANETT, autista lány, a féltestvére: Lőrincz Rita
NOÉMI, eladó egy kertészetben: Tasnádi-Sáhy Noémi
BANDI BÁCSI, kertész, majd munkanélküli: Balázs Attila
SANYI BÁCSI, főnök egy kertészetben: Dukász Péter
RÁKNÉ, Bea és Zsanett anyja, kegyszerárus: Éder Enikő

Valamint hangfelvételről: Aszalos Géza, Bandi András Zsolt, Borbély B. Emília, László Pecka Péter, Tokai Andrea

Díszlet- és jelmeztervező: Albert Alpár
Dramaturg: Gálovits Zoltán
Rendezőasszisztens: Szőke Zsolt

Rendező: Németh Ákos

2012. január 24.
Szkéné

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház vendégjátéka
Bemutató: 2011. október 14.