A 2006-ban a Trafó színpadán már bemutatott alkotást ez év januárjában a Szkénében láthatta a közönség. A Miguel Torres szövegrészletével induló előadás első, háttérből hangzó szavai szépen megágyaznak annak a hangulatnak, ami a darab egészét meghatározza: az átalakulásról szóló sámánisztikus mese Tara erdejét varázsolja a néző elé és a fát, melyen Ixa lárvája függ. A történet, a metamorfózisok sorozata itt kezdődik, melyből egy emberen túli, leharcolt bolygó véglényein keresztül jutunk el a tudásig, miszerint az állandó (át)változás nemcsak az élet, de a fejlődés feltétele; vagy ahogyan az előadásban megjelenő Saint-Exupéry-szöveg fogalmaz: "Vállalni kell a rengeteg lemondást, mert a lemondás  az ünnep feltétele, a bábállapot bénultságát, mert ez a szárnyak feltétele."

Az Élőkép Társulat mindezt kellő humorral, lehetetlennek tűnő transzformációkkal oldja meg. Morfománjai (Szabó Ildikó Ágnes, Birtalan Krisztina, Jobbágy Bernadett, Hrotkó Heléna, Csikós Nóra, Török Enikő, Kecskés György) ugyanis hol kövekként, hol növényekként, hol a legkülönbözőbb állatokként jelennek meg. Testrészek kusza hálójának látványa tárul elénk, kiegészülve a bravúros fénytechnikával. Ez utóbbit a rendezéssel együtt Bérczi Zsófia jegyzi, ami talán nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az előadás eggyé, egésszé áll össze. Ez az egységesség, erős összetartás ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a darab elasztikus, hullámzó, puha, csupamozgás-világában a kristályok, bebábozódott lepkék, lárvák, bálnák, hullámok vagy éppen elefántok megjelenjenek.

Bársony Júlia hangeffektjei és hangmontázsai hol egy nagyon kezdetleges, ember előtti békébe, hol a távoli jövőbe visznek, melyben a véglényekké alakult földlakók egy másik bolygóra tartanak a Földről, hogy azt is a végletekig lelakják. A Lepkévé válás világa ember előtti és ember utáni állapotokat ábrázol, így egyetlen hiányzó eleme éppen maga az ember. A felszín alatt, a színes zsákszerű, sokszorosan rétegzett jelmezek olyan lényeket ábrázolnak, melyek ősember és civilizáció előttiek. Ami utánuk van, az nagyra nőtt, vízfejű lényekkel írható le, melyek egy végtelenségig fejlődött világ mikrochipvalóságában létezni is képtelenek. Mindezek ellenére a színpadon látottak legfontosabb közege a béke, a hangjában is a csendet és nyugalmat erősítő világ, mely mozdulatlansága ellenére is csupa láthatatlan mozgás, a változás és fejlődés maga.

A Lepkévé válás folyamatszerűsége egy olyan koreográfia eredménye, mely ritkán látható színházi közegben: ahogyan magáról is mondja, tényleg vizuális mozgásszínház, élő képzőművészet, egy természeti kép kivetülései, melyek az ember alkotta, elasztikus, anyagszerű, hullámzó mozdulatok eredményei. A szereplők a tenger hullámzásának ábrázolásában ugyanolyan kiválóak, mint egy hatalmasra nőtt állat vegetációjának bemutatásában: a különböző színűre világított vásznak hegyekké, dombokká gyűrődnek, tengerként hullámzanak vagy morajlanak, majmok, lajhárszerű lények játszanak, de az is szemet gyönyörködtető, ha csak a játéktér közepén álló fa látható. Persze semmi sem az, aminek látszik, minden rezdülés, minden szín és forma az alkotók által teremtett.

A Terebessy Tóbiással közös látványkoncepció alapján Bérczi Zsófia által színpadra álmodott előadás a látvány és hangzás minden elemét végig kiegyenlített minőségben, magas színvonalon, különleges ötletességgel, meghökkentő megoldásokkal ötvözi. A Lepkévé válás minden eleme játék: a mozdulatok, formák adta lehetőségekkel, az emberi test korlátaival, egy másikkal alkotott formációkkal. Játék, bár nagyon is komoly.

Élőkép Társulat: Lepkévé válás – Konspiráció

Morfománok: Szabó Ildikó Ágnes, Birtalan Krisztina, Jobbágy Bernadett, Hrotkó Heléna, Csikós Nóra, Török Enikő, Kecskés György
Látvány koncepció: Bérczi Zsófia, Terebessy Tóbiás Vizuális, dramaturgiai és fénytervezés: Bérczi Zsófia
Figurák, mozdulatok, koreográfia: Bérczi Zsófia, Bársony Júlia, Kántor Kata
Hangmontázs: Bársony Júlia
Animációk: Terebessy Tóbiás, Szarka Fedor Guido, Molnár Márk
Bálnák: Terebessy Tóbiás

Díszlet- és jelmezkészítés: Bérczi Zsófia
Díszletépítés: Terebessy Tóbiás, Tankó Barnabás, Buckó Bence
Udun játszik: Szarka Fedor Guido
Technikus, a rendező munkatársa: Tankó Barnabás

Rendező: Bérczi Zsófia

2012. január 18.
Szkéné Színház

A képek forrása: www.szkene.hu