PRAE.HU: A Magvető Kiadó közleményéből értesültünk Péczely Dóra főszerkesztő távozásáról, valamint az új szerkesztő, Turi Tímea kinevezéséről. Mesélne a változások körülményeiről, okáról?

A Magvető Kiadó belső életét tekintve nagy változások ezek, mégis úgy vélem, az irodalmi közélet szempontjából a történteknek nincs nagy jelentőségük. A kiadói tevékenység vezérmotívumának mindig a szerzőket tekintettem − különösen abban a sajátos helyzetben, amelyben a kortárs magyar irodalom kiadóinak létezniük kell −, ugyanakkor éppen a nehézségek miatt egy-egy adott műnek szüksége van egy olyan gárdára, amely elég személyességet, érzelmet, invenciót és szaktudást tud biztosítani a szövegeknek, azok kiválasztásától egészen a megjelenésig, sőt, gyakran még utána is. Ennél tovább azonban nem szabadna menni a szerkesztői feladatok megítélésekor. A könyvek sikerének vagy kudarcának értékelésekor nagyon bizonytalan talajon mozgunk, ha a szerkesztő személyét helyezzük a középpontba. Természetesen egy szűk szakmai közönség számára érdekesek lehetnek azok a változások, amelyek egy kiadó gárdájában bekövetkeznek, én is megéltem már több főszerkesztőváltást, s az internet okozta információőrületnek köszönhetően az utóbbiak nagyobb nyilvánosságot kaptak.

Péczely Dóra tudását és szakértelmét nagyra tartom. Annak alapján, amit tőle tudok, egy olyan lehetőséget kapott, amiről úgy érzi, nem tud lemondani. Tökéletesen megértem. Mint mindenkinek, aki eddig távozott, Dórának is sok sikert kívántam és kívánok a munkájában.

Az utód kiválasztása egy kiadóban nagyon érzékeny terület, ahol a tapasztalatok évente, vagy akár félévente formálják a legjobb döntésre való törekvés szempontjait. Most úgy érzem, a legfontosabb pont az volt, hogy az új szerkesztő magáévá tudja tenni azokat az értékeket és prioritásokat, amelyek alapján a Magvető működik. Mint minden alakalommal, így most is igyekeztem körültekintően és megfontoltan dönteni, úgy érzem, az új csapattal igazi küzdőtársak leszünk. Turi Tímea szakmai hozzáértése, kapcsolatai, s mindaz, amit ő jelent a kortárs magyar irodalmi közélet szövetében, alkalmas lesz arra, hogy jó kollégánk legyen, a szerzők megszeressék, ő is jól érezze magát, és közösen folytatni tudjuk azt, amit lényegében változatlanul továbbra is képviselni szeretnénk a Magvetővel.

PRAE.HU: Sok jelöltjük volt a megüresedett szerkesztői posztra?

Természetesen nem tudok számot mondani, mert különböző megoldásokban gondolkodtunk. Volt, hogy egy konkrét pozícióra szerettünk volna új kollégát találni, amihez nem találtunk megfelelő embert, de volt, hogy csupán felmerültek nevek, amelyeket különböző okok miatt kizártunk. De hangsúlyozom, ebben semmi különleges nincs! Sárközy Bence távozásának például voltak olyan személyes vagy érzelmi vonatkozásai is, amikkel kapcsolatban több mindent át kellett gondolnom, vagy fel kellett dolgoznom, de ezeket majd egyszer az unokáimnak fogom elmondani. A nyilvánosság átalakulása miatt amúgy is olyan mennyiségű fölösleges szöveggel terhelődik a világegyetem, hogy én szeretnék egy kicsit visszafogottabb lenni, nem pakolnék túl sok terhet az emberiségre.

PRAE.HU: Lesznek egyéb személyi változások is?

Igen, más kollégák is távoztak vagy távozni fognak.

Egy "munkahely" mindig külön világ, melynek sajátosságát, személyességét, érzékenységét csak fokozza a mindenkori kollégák széles életkori skálája, a sokrétű mező, ahonnan érkeztek, s az is, hogy a mi esetünkben nem sublerrel mérhető tárgyakat állítunk elő, azaz hogy könnyen megállapítható lenne az elvégzett munka minősége. Tapasztalatra vagy rutinra szert lehet tenni, de az áldozatosságot nem feltétlenül lehet megtanulni. Ebből pedig én nem tudok engedni. Mindannyiunk célja a siker, természetesen a Magvető is erre törekszik, de talán mindennél fontosabb a megcélzott siker típusának meghatározása. És ha kell, ehhez keresünk majd új embereket.

PRAE.HU: Jelenleg három szerkesztője van a Magvetőnek, de ha jól tudom, nincs még főszerkesztő. Ez így is marad?

Igen. Azt remélem, egyik kollégámban sincs olyan típusú becsvágy, ami elnevezésekhez vagy rangokhoz kapcsolódna. Ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy most mind a három szerkesztőben őszinte elszántságot érzek. Van saját szép nevük, tudásuk, hírük, szerintem ez a döntő.

Több emberrel, akiket a Magvetőhöz hívtam, okoztam már meglepetéseket. Mindazok, akik távoztak, úgy látom, kifutották azt a pályát, amit nagyjából elgondolni lehetett. Voltaképpen büszke vagyok arra, hogy amikor megvásárolnak egy új kiadót és új managementet akarnak az élére állítani, akkor a Magvetőhöz, ha úgy tetszik az én embereimhez nyúlnak. Ez is egyfajta megerősítés.

PRAE.HU: Mit gondol, több szerző is távozni fog a Magvetőtől?

Ahogyan eddig is, ezután is mindent meg fogunk tenni a szerzőink megtartásáért, de számtalan személyes tényező is befolyásolhatja az esetleges átigazolást, ami a kiadóknak örömöt, vagy fájdalmat okozhat. A kiadók fájdalmai nem, a szerzőkéi viszont hihetetlenül fontosak, azokat orvosolni kell, ha csak lehet. Ahogy Mészöly mondta, a művészet nem ennivaló, hanem játék, egy szép és komoly játék, amelyben mindenki nagyon megfontoltan, a saját szempontjából sikeresen kíván részt venni.

PRAE.HU: A felhők elvonultak, vidámabb terepre evezve megkérdezhetem, mikortól lesz teljes a csapat?

A csapat teljes, Timi már elkezdett dolgozni, mivel a kiadó érdeke az volt, hogy minél hamarabb kezdhessen, természetesen a fennmaradt kötelezettségeinek teljesítése mellett. Első magvetős munkája Darvasi László új mesekönyvének, a Pálcikatörténetek szerkesztése lesz. Nagyon boldog voltam és vagyok, mert a néhány napos munkát követően lelkes e-mailt kaptam Darvasitól. A kötet Koncz Tímea grafikus illusztrációival a Könyvfesztiválra fog megjelenni. Nagyon jó könyvek vannak előkészületben, s azt gondolom, Király Levente és Szegő János szerkesztőknek is izgalmas feladataik lesznek. Nagyszerű gyerekkönyvek, remek verseskötetek készülnek, többek között Kántor Péteré. A közeljövőben két új kortárs magyar regény is megjelenik: Fehér Béla és Szeghalmi Lőrinc tollából. Pillanatokon belül készen lesz Dragomán György új regénye, Bartis Attila is jól halad az új könyvével. Úgyhogy akinek ennyi jó kevés…

Viszont örülök, hogy bár az interjú apropója nem ez volt, s már tudják, mik várhatóak a Magvetőnél idén, mégis beszélhetek kicsit a szerzőkről és könyvekről, mert igazán ők, ezek fontosak. Most veszem észre, hogy már mosolygok is…

Fotó: Bach Máté