Finom anyagok, ötletes kiegészítők, színes katalógusok, halk zene, kényelmes székek. Jó érzés megérkezni az Art KickOffra. Kedd van, este, lobog a teavíz. Hamarosan japán fű és a keramikus hallgatók által tervezett csésze is kerül alá. Előbb azonban Végzős vagyok, de hódítani akarok! címmel a személyes brand-építés titkairól hallhatunk előadást. A (szándékosan?) ügyefogyott cím sokak érdeklődését felkeltette, hiszen a színpad előtti tér kíváncsi tekintetekkel telik meg. A kivetítőre koncentráló szempárok, illetve a pódiumra pattanó előadó óhatatlanul laza szeminárium-hangulatot teremtenek a teremben. A nézők közé sötét ereszkedik, s e kis édes félhomályban annyi, de annyi a báj. A designszakma diszkrét bája. Feuertag Ottó, az Europa Design belsőépítésze hangolódásképpen arról kérdi a megjelenteket, hogy vajon létezik-e Bill Gates-brand, ám némi mocorgáson-hümmögésen túl, érdeklődése visszhangtalannak bizonyul, úgyhogy a hamvába halt párbeszédkísérlet után monológ kezdődik.

Feuertag őszinteséget, szókimondó nyíltságot ígér, s ehhez következetes is marad. Előrebocsátja, hogy az oktatás és a társadalom sajnálatos módon nem tud még pozitív környezetet teremteni a fiatal tervezők számára. Nyolcmillió szövetségi kapitány és négy-ötmillió lakberendező országa vagyunk – jelenti ki. A "dizájnos" kabarétréfák negatív töltetű, giccsértelmű műszava lett, a lakberendezőket pedig – akiknek a Lajtán túl igen nagy szava van pedig – itthon harmadrendű asszisztensként, hovatovább társalkodónőként, eszkortként tartják számon. (A hallgatóság körében halk derű.) Sőt – teszi még hozzá az előadó – a tervezők már-már az újságírók és taxisofőrök közé soroltatnak. Magam – bevallom – nem hinném, hogy ilyen súlyos a helyzet, ám a hasonlat kétségkívül talál, hiszen később arról is hallunk, hogy "a sajtó a lakberendezők hírvivője". Ez ugyebár evidencia, s nem is az egyetlen ezen az estén, ám említett felvezetés után felettébb mulatságosan hat. Freud alighanem fennhangon kacag, én pedig halkan kérdem: hova lesz?

A Karrier utcába! Hova máshova? Akkor újratervezés helyett először tervezzük inkább meg! Mármint magunkat. Elengedhetetlen ugyanis az ifjú "tervezőpalánta" megtervezése, a belsőépítész külsejének felépítése is. Ha szépet akarok alkotni – szól az aranyszabály – kezdjem magammal. Mindenekelőtt készen kell állnia – vagy legalábbis késznek kell mutatkoznia – a személyes imidzsnek. (A PowerPoint-diáról Lady Gaga kukucskál.) Legfontosabb talán az összeszedett, hiteles kommunikáció. Ehhez a szakmai tájékozottságon túl megjegyezhető és ízléses szemüvegkeret, fazonra nyírt frizura, továbbá duzzadó önbizalom szükséges, s persze nem árt pár pártfogó sem.

Döntő lehet az is – mondja Feuertag –, hogy ki milyen ruhában érkezik a végzős lakberendezők báljára, hiszen – teszi még hozzá –, ahogy a művészetben, a designban sem elég a nettó produktum, parfümfelhővel kell azt köríteni. Az iskola szemléletet adhat ugyan, ám a gyakorlatot mindenkinek magának kell megszereznie. "A fűrész- és a cementpor illatánál nincs inspirálóbb" – hangzik a szellemes szekvencia. Érdemes iparosok mellé inasnak állni, hasznos gyárlátogatásokon részt venni, és némi kereskedelmi, kommunikációs gyakorlatot is szerezni, de mindez nem elegendő, hiszen a szakma a designtollas, okostelcsis, frissen nyírt csinicsajt fogja zabálni, aki QR-kódot tetováltat a tarkójára…

Elhangzik még, hogy "netvörkölni" – értsd: bájcsevegni, jópofizni – javallott, továbbá érdemes a menő márkák Facebook-profilját lájkolni. A web2.0 korában ugyanis mindenki saját sajtófőnökévé lehet, de azért – így az újabb tanítás – nem árt néha megdicsérni a médiamunkás barátnők sminkjét, hiszen a hízelgő szó hosszabb távon blogbejegyzésekben, hasábokban manifesztálódhat.

Ha sok nóvummal nem is szolgált, mindenképpen tanulságos volt ez a mikrokurzus. Egy fontos, fiatal, összetett, kemény és szigorú szakma mutatkozott be munkaadói oldalról. Reménytelen idealistaként azért hadd írjam még ide, hogy a lakberendezés szerintem mégiscsak elsősorban filozófia. Olyan szakma, amely állhatatos munkát, az athéni bölcsesség mellett spártai szigort követel. A make-up-nál megnyerőbb a cementpor, a combfixnél méltányolandóbb a mesterségbeli tudás. S mivel az örök princípium is lefektettetett, hogy hosszan fecsegni hiábavaló, ezennel zárom is soraim.

Végzős vagyok, de hódítani akarok! – az Europa Design beszélgetése az Art Kickoff-on, Design Terminál, Budapest, 2012. január 24.  

Fotó: Bach Máté