Ne gondoljuk, hogy a hangerősítés újkori találmány: a legtöbb hangszer teste természetes (akusztikus) erősítő bizonyos hangösszetevők erősítésével, mások szűrésével. A természetes hangszer megszólaltatásakor valamilyen rezgést kelt, majd e rezgést módosítja (erősíti, szűri, modulálja). Ezért drága a jó hangszer: a Sztradivári-hegedűben nem az anyagot kell megfizetni, hanem azt a gyakorlati tudást, ami beleépült a testébe (beleértve a „lelket”). A koncertterem és szinte minden valamennyire is zárt tér erősíti és térbelivé teszi a hangzást. A karmester egy rendkívül komplex hangzási teret alkot (a rezgésekből) egy számára adott akusztikus környezetbe.

Az elektronikus erősítés csak néhány olyan új tényezőt hozott, amit mechanikus/akusztikai úton nehéz volna utánozni. Az elektronikus impulzusokká (később pedig számokká - digitekké) átalakított hang késleltethető, visszacsatolható a bemenetre (azaz loop-olható) és rögzíthető. A radikális változást azonban az elektromos impulzusok többé-kevésbé pontos tárolása hozta - kezdetben szalagokon, később bitekben és valószínűségekben (á la Shannon és Bayes).

A kezdeti, analóg szintetizátorok oszcillátorokból épültek fel (Helmholtz úttörő magánhangzó-szintézis kísérleteitől eltekintve). Az oszcillátor egy visszacsatolt elektroncső (később tranzisztor). A visszacsatolás túlvezérlést hoz létre és a túlvezérlés következtében fehérzajt. A kívánt frekvenciát (magasságot) szűréssel kapjuk a fehérzajból. A szűrő hangolható és ezzel változtatható az oszcillátor hangmagassága, több egyidejű frekvenciához azonban több oszcillátorra van szükség - egy oszcillátor csak egy frekvencia előállítására képes. A kezdetleges szintetizátorok kizárólag ilyen elvek alapján épültek fel - frekvenciák kiszűrésével a fehérzajból, majd e frekvenciák keverésével (összeadásával). A fehérzaj (és társa, a színeszaj) akkor még zaj volt, ahogy a csatlakozók kontakthibája is csak sercegés és kattanás.

A MIDI-szabványt az analóg szintetizátorok összekapcsolásához találták ki. A MIDI-üzenet egy szabványosított leírás a zenét alkotó hangokról - hangszínek nélkül. A MIDI-üzenet a hangszer-kezelés módját (a kifejezést) írja le: az erőt/sebességet (velocity) , amivel leütöm a zongora billentyűjét, a hangmagasságot (azaz a zongorabillentyűt, amit leütök), az időtartamot (amíg fel nem emelem az ujjamat a billentyűről) és a "hangszer" nevét (ami a példa kedvéért legyen most egy honkey tonk zongora) - egy-egy szám formájában. A szünet is MIDI-üzenet - zéró sebességgel. A MIDI-üzenetben használt hangmagasságértékek szabvány magasságértékek (egyenletes lebegésű temperálással), a „hangszer” pedig a szabványos hangszínkészlet egyike. A MIDI-üzenet a zenei kifejezésről szól - a konkrét hangok hiányában.

A MIDI-szintetizátor számára a „hangszer” egy leírás arról, hogy a hangokat hogyan kell előállítania. A mai MIDI-szintetizátor számára ez három hullámforma, hat (kezdeti és végső) idő- és intenzitásértékkel: egy hullámforma, amelyet egy bizonyos ideig egyre növekvő (attack) szinten, egy másik hullámforma, amelyet viszonylag huzamosabb ideig állandó szinten (sustain), valamint egy harmadik hullámforma, amelyet egy darabig csökkenő szinten (decay) kell ismételnie, aztán pedig elölről kezdenie az egészet (azaz a komplex hullámot loop-olnia). Egy-egy loop hosszától (azaz a játszási sebességtől) függ a hangmagasság. Jobb szintetizátorok (hangszerfüggő) hangmagasság-sávonként új hullámforma-készletet használnak. Ennek a hullámformának azonban már semmi köze sincs a jól ismert szinuszhullámhoz (amelyet Fourier-analízissel nyertünk): csak egy digitális jel a jelek világában.

A MIDI-üzenetek kábelekkel összekötött egységek között futnak: mivel minden egységnek saját azonosítója van és az üzenetek a kibocsátáskor címzést kapnak, elvileg bármennyi egységet össze lehet kapcsolni egymással. A MIDI-üzenet real-time, érkezéskor azonnal végrehajtandó parancs. A gyakorlatban a parancsok torlódása (az átviteli sebesség viszonylag alacsony) korlátozza az összeköthető egységek számát.

A MIDI-üzenet általában egy szekvenszerbe jut, ami idő-kóddal egészíti ki azt, lehetővé téve az egyidejű hangzásrétegek egymásra építését és loop-olását. A szekvenszer egy olyan eszköz, amelyben a hangok időviszonyai szerkeszthetőek. A komputeres programok általában négyzetrácsos elrendezést használnak: az egyik tengely az idő, a másikon pedig „track”-ek vannak (amelyek időrendben tartalmazzák a hangokat). A négyzetrács kockáiban vannak a hangokra vonatkozó értékek (a MIDI-üzenet): a "hangszer", a megszólaltatás ereje/sebessége, a hangmagasság és az időtartam (továbbá az alkalmazott effekt - mint rendszer-üzenet más MIDI-egységeknek). A rögzített, szabvány hangmagasságok tovább finomíthatóak (a Helmholtz-fordításában Ellis által bevezetett): centben, ami a félhang századrésze; „hangszerként” pedig tetszőleges hangminta használható.

Hangszerre, például gitárra kötve a MIDI-hangszedő a real-time és a play-back játék érdekes kombinálását teszi lehetővé, és a hangszerre jellemző hangszín teljes megváltoztatását. A MIDI-üzenet leválasztja a kifejezést a hangszínről: a zongora csellóhangon szólal meg, és a szaxofonon zongorázhatsz. A MIDI-szabványnak köszönhetően ma sokkal absztraktabban viszonyulunk a hangzó világhoz.