PRAE.HU: Az est témája, már csak annak elnevezéséből adódóan is a lélek, valamint a humor téralkotásbeli szerepe volt. Elmondanád, mit gondolsz ember és tér kapcsolatáról, a kapcsolat működéséről, mechanizmusáról?

A testünk nem áll meg fizikai határánál, hiszen van auránk, energiamezőnk, azt hiszem, ha koncentrálunk, megérezhetjük, meddig tart a lelkünk. Ez a távolságérzet kultúránként, népenként változik, ugyanakkor az individuumon múlik, annak összes tudásán, élményén és tapasztalatán, hogy egy adott térbe lépve, tudat alatt hogyan fogja fel azt, s milyen reakciókat vált ki belőle. Szemléletváltozás, fejlődés, ha mi már a tervekbe beletesszük lelkünket, s nemcsak ide-oda húzogatunk ilyen-olyan vonalakat, hanem előre látjuk, milyen arányokat, anyagokat, színeket, fényviszonyokat kell használnunk ahhoz, hogy azok, akik a teret használni fogják, jól érezzék ott magukat.

Mert a térnek bizony van pszichológiája! Hogy a színek példáját említsem, a vörös izgalomba hoz, míg a kék higgadtságot vált ki. Ugyanakkor erről is azt gondolom, azért működnek ezek a "mechanizmusok", mert mi belevetítjük a lelkünket. Egy adott térben pedig mintha addig húznánk az auránkat, amíg teljesen be nem töltjük.

Egy másik példa ember, lélek és tér kapcsolatára: megfigyelhetjük, hogy vannak bejáratott, kedvenc útvonalaink, amik kedvéért gyakran még kitérőket is teszünk. A szebb utat választva teljesen más lelkiállapotban érünk haza, vagy indulunk munkába.

Minden embernek más tetszik és ez így helyénvaló, a legfontosabb, hogy a tér használói azokat a gondolatokat, amiket mi beletettünk, elkezdjék megérezni, megkapják az üzeneteket.

PRAE.HU: Talán butaság, ami eszembe jutott, de mintha a Feng Shui is erre építene…

Abszolút! Csak mindig akkor kezdődik a baj, ha sarlatánok is elkezdenek vele foglalkozni, akik lerontják, nevetségessé teszik az eredeti elképzeléseket. Pedig nagyon komoly kínai zen buddhista alapjai vannak, amit a japánoktól kezdve mindenki a vallás felől közelített meg.

PRAE.HU: Kórház vagy ahol még fontosabb lehet, elmegyógyintézetek  téralakításakor számolnak már a tér lélekre gyakorolt hatásával?

Régen az elmegyógyintézetek nem igazán különböztek a szokvány kórházaktól. A pszichiátriai intézetek létesülésének kezdetekor még rettenetes módszerekkel próbálták kezelni a betegeket, azóta azért már javult a helyzet. A különböző módszerek felismeréséhez, alkalmazásukhoz idő kell, ahogy annak belátásához is, hogy amikor az orvostudomány már nem tud mihez kezdeni egy-egy beteggel, akkor más úton kell megközelíteni a problémát. Egy aneszteziológus professzor azt mondta, az allergiás betegek altatás alatt megszűnnek allergiásnak lenni, tehát egyértelműen lelki eredetű a probléma.

Visszatérve az eredeti kérdéshez, ahogy felismerték az új gyógyászati, pszichológiai módszereket, úgy rájöttek arra, hogy a gyógyászatot igenis segíti az a közeg, ami körülveszi a beteget.

Ugyanakkor számtalan túllihegett tervet is láttam, ahol máshogy próbálták ergonómikussá tenni az elmegyógyintézeteket, például teljesen torz tereket kialakítva, harsány színeket használva. Azt gondolom, hogy ehhez sokkal diszkrétebben kell hátteret nyújtanunk, mivel az említett terv például minden jó szándéka ellenére kifejezetten rossz hatással lehet a betegekre.

Rettentően idegesít az is, amikor azt mondják, próbáljuk ki milyen mozgássérültnek lenni. Hiszen nekünk is akadálymentesen kell közlekednünk, és nem nekik tervezünk, mert fel sem merül, hogy egy mozgáskorlátozott ne tudja használni az általunk megtervezett teret! Sajnálkozás nélkül, a másik embert tiszteletben tartva kell gondolkodni és létezni, biztonságot és nyugodtságot kell teremteni, közvetíteni úgy fizikai, mint lelki értelemben.

PRAE.HU: Minden épületnek van tehát lelke?

Igen, de azt az emberek vetítik belé, ők adják neki. Az épület megpróbál egy üzenetet átadni, kiválthat, közvetíthet például szégyent vagy emelkedettséget, de a befogadó interpretációja eltérhet a tervezőitől, annak ismeretei, tapasztalatai vagy éppen aktuális lelkiállapota szerint.

Érdekes és elgondolkodtató történet, hogy Amerikában egy nyomasztó lakóépületet felrobbantották a benne lakók, noha ettől hontalanná váltak. Gyűlölték, utálták és fellázadtak.

A Kálvin téri (egyébként valóban középszerű kivitelezési nívójú) üvegépületeket nem szokták szeretni, mégis randevúhely lett és esőben nagyon jó érzés a város közepén valami aprócska, fedett tértágulat alá bújni.

PRAE.HU: Olyan érzésem támadt a beszélgetés során, hogy nem is mi létezünk terekben, hanem a terek bennünk…

Pontosan. Sőt, ami még gyönyörűbb gondolat – ahol ismét a japánokat kell megemlítenem −, hogy a tér a végtelenből jön és oda is tart, s bármi megépítéséhez a végtelenből kell kimetszeni egy-egy darabot, lehetőleg tisztelettel, alázattal a táj felé, nem roncsolva azt. Számomra az itthon kulturtájként emlegetett képződmények a leggyönyörűbbek, amikor a természetbe csak finoman avatkozunk bele, olyasvalamit hozzáadva, ami még tökéletesebbé, ugyanakkor kényelmesebbé teheti.

PRAE.HU: Ezek nagyon szép gondolatok, ugyanakkor azt érzem, ennek elfogadásához még időre van szükség.

Itt jön elő az a kérdés, hogy melyik társadalom milyen szinten érzi közügynek az említett témákat. Kérdés, hogyan informálódnak, utólag kérdeznek vagy előre, utólag gondolkodnak vagy előre és úgy gondolják-e, hogy semmibe sincs joguk beleszólni. Szükség van a nyitottságra és az egymás szakmája iránti alázatra, a másik meghallgatására, a tőle való tanulásra, mivel nem gondolom, hogy mindenhez értek. Miután egymást meghallgattuk, lehet, sőt kell véleményt formálni, még akkor is, ha néha kínosan rosszat mondunk.

Egyébként ahhoz, hogy az építészet, a fashion vagy a design az életünk részévé váljon vagy egyáltalán ízlésünk legyen, a vizuális kultúra oktatását már óvodában el kellene kezdeni, nem heti egy rajzórával és nem egy év művészettörténettel. A pszichológiához visszatérve pedig azt gondolom, hogy egy teljes személyiséghez nem csak a "ratio" kell.

Ez nem lehetetlen, a svédek, a finnek vagy az olaszok fantasztikus sikereket értek el ezeken a területeken. És lehet, hogy időbe telik, de hivatásomnak tekintem megértetni az emberekkel, hogy az épületek nem csak fizikai objektumok, annál sokkal többek!

PRAE.HU: Minden épületnek van lelke, de nem minden épületnek van humora. Én viszont arra lennék kíváncsi, milyen egy rossz humorú épület?

Olyanok, mint a rossz karikatúrák, elfuseráltak, aránytalanok, giccsesek, már-már önmaguk paródiái.

PRAE.HU: Itthoni "faviccre" mondanál példát?

A Nemzeti Színház elég plauzibilis, azt hiszem.

Fotó: Bach Máté