A Design Terminál aulájában 14 órára meglepően nagy számban gyűltek össze az érdeklődők, hogy végigkövessék a kis, mozgóképes projekt születését. Asbót Kristóf és Rozgonyi Ádám vállalták magukra a konferálás hasznos, ám olykor hálátlan feladatát, s lényegében a teljes program levezetését, miközben a fiatalok kreatív munkájához is hatékony segítséget nyújtottak.  A film megalkotása a szűkös határidőn belül egy nagyjából tíz főből álló BKF-es hallgatói csapat, valamint a hozzájuk szegődött négy, az improvizációs színházban tapasztalt ifjú színész feladata volt. Kamerák, világítás, mikrofonok, valamint a projektorra kötött laptop a forgatókönyvhöz – mindez startra készen állt, már csak az ötlet, az alapszituáció hiányzott, hiszen ezt a jelenlévőktől várták. Végül részint a színészek javaslataiból, részint nézői közreműködéssel megszületettek a kulcsszavak a két lány, két fiú felállásra: meleg párok, vendégségben, szexuális zaklatással bonyolítva.

Ez alapján indulhatott el a brainstorming az alkotók között, hogy egy nagyjából vázolt ívet kapjon a rövid történet, amit ezután a két helyszíni forgatókönyvírónak kellett kidolgoznia. A koncepció merész és figyelemreméltó, ám hamar nyilvánvalóvá vált: nem volt a legszerencsésebb ötlet, hogy ától cettig minden a helyszínen szülessen meg. A brainstorming programpontot például rövidnek és pörgősnek szánták, ám az idő rendkívüli szűkössége igencsak megnehezítette a szervezők dolgát – ráadásul a hangsúly éppen azon volt, hogy az alkotófolyamatnak egyetlen pillanatáról se maradjanak le a nézők, ezért gyakran kellett felesleges önismétlésekbe bocsátkozniuk az ötletelőknek, ami sajnálatosan megakasztotta a pergő tempót.

Jó volt látni, hogy a csapat mennyire komolyan veszi a feladatot – néha-néha a közös gondolkodás lendülete túl messzire vitte őket, ilyenkor azonban tanáraik óvatosan visszaterelték a munkát az eredeti cél kijelölte mederbe –, noha gyakran ők sem tudtak teljesen konzekvensek maradni, éppen az idegtépően gyors tempó és a kissé túlbonyolított ötletarzenál miatt. Az előkészítési fázis összességében túl hosszúra nyúlt, a nézők figyelme is lankadt egy idő után, a kreatívok pedig alkotói hevületükben esetenként az adott keretek között megoldhatatlan kivitelezést vizionáltak. A színészeknek jellemzően komplexebb és találékonyabb megoldásaik voltak a cselekménybonyolítás egy-egy felmerült problémájára, mint a filmeseknek, akik inkább a technikai kivitelezésben jeleskedtek.
 

Miután megszületett a csupán néhány sorból álló könyv, ezt továbbdolgozták technikai forgatókönyvvé, ennek alapján pedig összesen háromszor próbálták el a szkeccset, mielőtt elindult volna a felvétel. Ahogy a "nagyoknál": két kamerával, csapóval, fekete-fehérben történt a forgatás. A két jelenetet összesen négy részletben vették fel, szükség esetén többször ismételve.

A forgatás befejeztével a csapat instant utómunkát is prezentált: helyben vágtak, zenét illesztettek, stáblistát kreáltak. A BKF hallgatói kitettek magukért, gyakorlottan valósították meg a feladatot, melynek végeredménye – különösen, ha a rendkívüli nehezítő körülményeket is figyelembe vesszük – minőségileg sem volt elhanyagolható. Minden dicséretet megérdemelnek ezért a délutánért! Vonjuk le mégis a konklúziót: a filmgyártás nem véletlenül igényel roppant sok időt, hosszú, többlépcsős előkészítési fázist, és a lehetőségekhez képest nyugodt tempót az alkotáshoz. Ami élő, eleven és izgalmas az összeszokott színészekkel dolgozó improvizációs színházban, az nyögvenyelős, túlfeszített – egyszóval, gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás a filmkészítésben. Nem baj, nem is ezért szeretjük.

Fotó: Bach Máté