2006. december 29. péntek

Nehezen indult a nap, de kilenckor már jó nebulók módjára ülünk a reggeliző asztaloknál. Tíztől szeminárium Jászay Tamással, addig még fel kell ébredni. A fekete és a cigaretta sokat segít.
A délelőtti foglalkozás témája a tánc és a színház viszonya. Azt mondják, egy prózai színházi előadást akkor is könnyebben megért a néző, ha nem jártas a színházi formanyelvben. A táncszínházi előadások elsősorban az érzékeinkre hatnak, nem pedig az értelmünkre. Felvetődik a kérdés, hogy kell-e ismernünk a tánc formanyelvét ahhoz, hogy megérthessük azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyeket a táncos a mozdulataival kíván kifejezni. Továbbmenve, kell-e a táncról író kritikusnak ismernie a mozgás formanyelvét ahhoz, hogy értő kritikát írjon. Benyomásokat, érzeteket próbálunk közvetíteni, nincs mankó, mint a prózai színház esetében, hogy azt mondhassuk: ez a dráma erről szól, és ez a rendező (színész, díszlettervező…) ezt gondolja erről a történetről.
Tamás olyan táncszínházi előadásokról kérdez minket, amelyek különösen hatottak ránk. Próbáljuk megfejteni a tánc hatásmechanizmusát. Nem találunk egyetlen olyan elemző módszert sem, amely minden előadásra alkalmazható lenne. Ilyen, azt hiszem, nincs is. Közben jócskán eltelik az idő, az egyre sűrűsödő gyomorhangok jelzik, hogy itt az ebéd ideje.
Délután az előző nap látott előadásokról beszélgetünk. Csoportokra szakad az osztály, feladataink vannak. Címet adni egy leendő írásnak, megírni annak első és utolsó mondatát, keresni tíz, tizenöt kifejezést, amik benne lennének az írásban, valamint ajánlókat írni különböző profilú lapokba. A téma: Gergye Krisztián: egonegonegon című előadása. Felolvassuk, megvitatjuk, kinek mennyire sikerült megoldani a feladatot. Érdekes tapasztalat, hogy ahányan vagyunk, annyiféle módon próbálunk meg a táncról beszélni. Még mindig nem a fogódzkodók, a fény, a díszlet, a zene (csönd) a fontosak, hanem az érzetek, amelyek kiben-kiben megfogalmazódtak. Gergye táncán kívül szó van Pálosi István koreográfiájáról, Marta Poláková és a Finita la Commedia produkcióiról. Ez utóbbi esetében a korábbi „finitás” előadások is terítékre kerülnek.

Az este a táncosoké. A mai nyitóelőadás Katona Gábor Nulla Celsiusa. A téglalap alapú tér sarkaiban a négy elem: víz, föld, tűz és levegő. Középen jéghideg fényű kocka. Innen indul a tánc, amely harc az elemekkel, vagy ha úgy tetszik, az elemek harca egymással.
Bozsik Yvette: Hommage á Mary Wigman. Az előadás Mary Wigmannak, az expresszionista tánc legmarkánsabb képviselőjének teszi tiszteletét. Magának a táncnak a tiszteletéről, a hagyományok újraértelmezéséről szól, keverve az ősi rítusok és a modern tánc mozgáselemeit.
Zuzana Kozánková: Begubózva. Láthatatlanul. Veronika Šimková tánca. A szlovák és cseh közös produkcióban a saját határait kitágítani kívánó modern nő útkeresése elevenedik meg.
Duda Éva tánca, a Trans ma elmarad, de holnap a program záró-darabjaként megnézhetjük a produkciót.

Éjszaka felfedezünk egy új éttermet. Csendes borozgatás mellett még sokáig beszélgetünk az előadásokról.